Az alaphír az, hogy Füzesabonyban, amikor lehetett volna uszodát építeni, akkor nem akartak, most meg, amikor nincs rá pénz, büszkén kívánják. Nyilvánvaló idiotizmus bokrétába kötve. Hálás téma 2009-ben, Magyarországon. Mindenki tudja, hogy miről van szó. A Bozó Andrea, Bányai Miklós, Fekete Györgyi, Járó Zsuzsa, Kaszás Gergő, Ötvös András, Mészáros Sára, Schruff Milán, Vajda Milán által megszemélyesített mélyvidéki agyatlanok úgy tesznek, mintha aggódó, gondolkodó, felelős lények lennének. Mintha nem lennének szánalmas, kontraszelektált hülyék, akik ön- és közveszélyesek, ráadásul még hatalmuk is van a sok marhaság összehordásához. Egytől egyig „bélák” ők. A képviselőtestületek bélái.

Az igazi élvezetet mégsem a mai magyar politika trivialitásainak bemutatása jelentette, hanem az a hozzáértő okosság, amivel színész és rendező addig csűrte, csavarta és hajlította színházi tükrét, mígnem abban a torz valóság normálissá szelídült. Így aztán a vak is láthatta, hogy miféle képtelenség, és hova vezet, ha normálisnak fogadjuk el a hétköznapok szellemi fogyatékát. Külön öröm volt látni a politikusokat a nézőtéren, akik együtt derültek a füzesabonyi kartársakon.

Kaszás Gergő már akaratlanul is mentora a Hírlap színház lassan kialakult csapatának, intellektuális magabiztosságát azonban untermanként csillogtatja, segíti, megtartja, fel- feldobja a kollégákat. Bozó Andreának már nincs szüksége arra, hogy harcoljon az elismerésért. Oly magától értetődően látszik, hogy kitűnő komika, érzékeny, okos színész. Schruff Milán, Ötvös András monológjai minden alkalommal „ütnek”. Kidolgozottak, értelmesek, ugyanakkor a tőlük megszokott intimitással teremtenek bensőséges hangulatot.

Külön élvezet, hogy a színház kiválóságai hajlanak arra, hogy a közélet kérdéseivel foglalkozzanak. Nem derogál nekik kifinomult, művészieskedő gesztusok helyett egyszerű jelzésekkel, a commedia dell'arte eszközeivel dolgozni.  Az egri Gárdonyi Géza színházban meghonosodó szemlélet, hogy az az érthető és élvezhető, ami aktuális üzenettel bír, beérett.

A Hírlap színházat rögzíteni, és a televíziókban sugározni kéne. Amíg még van rá igény.