Indul 27 alap-, 24 mester- meg  13 felsőfokú-képzés. Ha valaki bejut, adnak mellé laptopot és közelről láthatja, hogyan lesz az udvar alatt hipermodern előadóterem. Ha jobban belenézünk az ajánlatba, akkor azonban meglepetés is ér. A kínálatban van 1-2 khm… elsőre értelmetlen ajánlat. Jelesül: van-e létjogosultsága a 3 éves szabad bölcsész szaknak, kell-e mesterszinten oktatni kollégiumi nevelőtanárt, és mi lesz a sok projektmenedzser asszisztenssel? Az a szent igazság, hogy megválaszolni ezt a kérdést kevesen tudnák. De mélyebbre ásva kiderül: ez a kínálat több, mint korrekt. Az ugyanis biztos, hogy szabad bölcsész 13 másik intézményben is lehet valaki Magyarországon, valamint ha én itt rektornak lennék, szintén mondanám, hogy inkább Egerben legyen valaki kollégiumi nevelőtanár mesterképzésen, mint Szegeden. Mert az Eszterházy Károly Főiskolának van valami varázsa, amitől olyan, mint egy Traubi-ivó: különbözik a többitől. Az épületek szétszórtak, mégis összetartanak. Saját bora, színházbérlete, tévéje, rádiója, havilapja van. Hagyománya is van, na jó, persze nem úgy, mint egy selmeci utódiskolának, de igenis van. Aki volt már főiskolás napon, az tudja: hallgatói élete is van. Került ki innen média- és megasztár, s a cserediákok sem panaszkodtak soha. Meg közel a Szépasszony-völgy… De mindez mit sem érne a fentebb említett belső motor nélkül. Amit a vezetés, a tanárok meg hallgatók együtt jelentenek. Amely képes olyan kifejezéseket a fejekbe verni, mint a kompetencia, és mer versenybe szállni a fővárossal a hallgatókért. És ha ma 3+2+kitudjamennyi éves a felsőoktatás és bár olyan szakok is vannak (sőt népszerűek), amelyekre minimális a munkáltatói igény, akkor is előkelő szerepet foglal el a felsőoktatásban.  Pedig abban aztán van hiba rengeteg. Hauser dr. és csapata képes alkalmazkodni. Ha egyetemi szintű képzés kell: véghezviszi. Ha minden diák Budapestre menne, akkor olyan mézesmadzagot tesz eléjük, amelynek végén nem üres a bödön.
Lássuk be: kicsit kiürül a város vizsgaidőszakban.  Az EKF nem véletlenül Eger egyik legjelentősebb intézménye. A Líceumban pedig arra is rájöttem: a főiskola felnőtt a feladathoz. Kár, hogy ez a magyar felsőoktatásnak nevezett feladat még nem elég felnőttes.