Hódolat a költőfejedelemnek
Talán még sosem láttunk ennyi költőt és művészt együtt a Bródy Sándor könyvtár nagytermében. A Dohnál Tibor képzőművész kezdeményezésére létrejött kétnapos találkozón Nagy Lászlóra, a hatalmas szellemi erőforrásra és lelki, erkölcsi örökségre emlékeztek rokonok, barátok, pályatársak, ismerősök, tisztelők.
A péntek délután kezdődött rendezvényen elsőként Tőzsér Istvánné, a Könyvtár igazgatónője köszöntötte a nagy számban megjelent vendégeket. Habis László polgármester üdvözölte a rendezvényt, és arról beszélt, hogy Egerben a kultúra mindig is fontos szerepet játszott. Homa János, a Kulturális Bizottság Elnöke köszöntőjében hangsúlyozta, hogy Egernek jelentős irodalmi hagyatéka van és morális kötelesség védeni az értékeket. A „Nagy László nap” kapcsán kifejtette, hogy napjainkban, épp a költő örökségében hátrahagyott tisztaságra van szükség. Ezt a szellemiséget igyekeznek megidézni az itt megjelent alkotók, irodalmárok.
Az egykor a könyvtár falai között is megfordult költőt, talán leghíresebb versével idézték meg. Dr. Hanisné Petró Valéria, a Dobó István Gomnázium tanára adta elő, a „Ki viszi át a szerelmet” című költeményt.
Az ezután következett, Cs. Varga István által vezetett irodalmi beszélgetésben, a meghívott vendégek sorra emlékeztek Nagy Lászlóra. Ki a saját művével, ki elemezve a költő munkáit, ki pedig személyes találkozását, élményét vagy akár benyomását megosztva.
A találkozón kibontakozó Nagy László portré, egy különösen filozófikus, mélyen emberi világot tárt elénk. A költő és ember immár szétválaszthatatlan egységét.
Az emlékezők között volt Tóth Erzsébet, Mezei Katalin, Zalán Tibor, Buda Ferenc, Jánosi Zoltán, Tornai József, Fábián László, Alföldi Jenő, Dipold Pál, Serfőző Simon, Tóth Krisztina, Döbrentei Kornél, Orsz János, Szakolczai János, Kósa ferenc.
A 13 évvel fiatalabb testvér, Ágh István a gyermekkori emlékekről az együttlét különös boldogságáról mesélt. Nagy László szigorú és komoly ember volt, ugyanakkor derűs személyiség, tele életkedvvel, humorral.
A találkozó megható pillanata volt, mikor megszólalt Nagy László fia, András, hiszen ő az apát mutatta meg.. Az édesapában az ízlést, az emberi világát, sokoldalúságát csodálta, a változásra törekvést és az érzékenységet, mindazt ami meghatározója költészetének.
Faragó Laura dallal emlékezett Nagy Lászlóra. Saját feldolgozásában adta elő, az „Adjon az Isten” című verset. Nagy László 1925-ben született, a Veszprém megyei Felsőiszkázon, paraszti családban. Itt végezte el az elemi iskolát, majd Pápán folytatta tanulmányait.
Budapesten, az Iparművészeti Főiskolán és a Képzőművészeti Főiskolára, rajz szakán tanult, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarára magyar–szociológia–filozófia szakra iratkozott be. Később az orosz szak felé fordult.
1959-től az Élet és Irodalom képszerkesztője, majd főmunkatársa. Három alkalommal tüntették ki József Attila-díjjal (1950, 1953, 1955), 1966-ban Kossuth-díjat kapott, műfordítói munkásságáért Botev-díjjal jutalmazták (1976). 1968-ban megkapta a Sztrugai Nemzetközi Költőfesztivál aranykoszorúját. Az 1960-as években néhány verseskötetéhez készített illusztrációkat. 1978. január 30-án hunyt el.
Műveiből több gondolat is szállóigévé vált. Legismertebb versének címe is ilyen: „Ki viszi át a szerelmet?” és az 1957 című költemény.
Művészetében nagy hatással jelentkezik a paraszti világ élményanyaga, a keresztény kultúra, a katolikus liturgia, természet és ember bensőséges kapcsolata.
Verseiben jelen van, a pogány kori elemeket is megőrző népi kultúra, az élet minden mozzanatát a természet és közösség rendjének alárendelő szemlélet. Költészete mellett, műfordítói munkássága is jelentős. K. Pausztovszkij,M. Aliger, Csü Jüan , A. Dancsev, F. Garcia Lorca műveinek avatott magyarra ültetője.
A könyvtári beszélgetést követően este, Molnár Edit fotókiállítását nyitották meg a Könyvtár aulájában. A költő tiszteletére összeállított tárlaton a művésznő személyes indíttatású, belső érzékenységű képein a szellemiségében és erkölcsiségében nagy költőt ragadta meg.
Az est zárásaként Dohnál Tibor kineakusztikus művét, az „1978 január 30.” című térakciót láthattuk, hallhattuk. Az üveglapba becsapódó fémgolyó által érzékeltetett elmúlás, halálidőpontra való rádöbbenés és emlékezés megfogalmazása.
A program további részében szombaton délelőtt Emlékfát ültettek az egerszalóki Templomkertben, majd a vendégek Szent misén vettek részt, amelynek helyszíne, a Líceumi Kápolna.
Felemelő érzés volt ennyi nagyszerű emberrel együtt emlékezni a nagy költőre!