Olyan munka ez, amit mi még csak most kezdünk tanulni. Én már valószínűleg a végére se érek - kezdte némi iróniával a rendhagyó próbát bevezetőjével Szegvári Menyhért rendező. 

 

Az Alkoholisták kiprovokálja az interakciót színész és néző között. Így lett megírva. Ezt mindannyian érezhettük ma déltől a Gárdonyi Géza Színház Stúdiószínpadán. Nádasi Erika, Venczel Valentin és Hüse Csaba avattak be minket a próbába egy kis ideig, s az ember nem mindig tudta hol kezdődik a szerep, s hol a civil. A szórakoztató bemutató alatt, amelyben Szegvári egyetlen szavára még hó is esett, a néző megpróbálta a helyére rakni a történetet. Természetesen, ez ennyiből szinte lehetetlen, ezért a nyílt próba után Jónás Péter dramaturg kalauzolta a közönséget, s mutatta be a szerzőt Visky Andrást.

 

Baráti beszélgetés kezdődött színházi formákról és különbségekről. Szabadságkeresésről, a darabról, s a szövegekről. Visky úgy fogalamazott: ha megkérdezik tőlem, itt mire gondoltál, nem fogok válaszolni. A lényeg nem ez, hanem az, amit a próbák során a csapat gondol. A szerző itt már nem is fontos. Moliéretől se tudnánk megkérdezni. Azt szoktam mondani: a szerző halott. Ha nem az, akkor gyorsan végezni kell vele.