Színes álmok
A Dobó-bástya két szintjén kialakított tárlat, egy különös, varázslatos világba kalauzol. A képeken a cigányok emlékezete, hagyatéka jelenik meg: álmok, gondolatok, mesék. A naiv alkotások, szuggesztív erővel hatnak a nézőre. Ebben az univerzumban éppúgy megjelenik az életben való hit, mint a mindennapok nyomorúsága.
Gondolkodásmódjukban nagyon erős a sorsszerűség és a mindennapi élet elemeiből összerakott álmok szerepe, mindez egy letűnőben lévő világ mindennapjaiba ágyazódik. A cigányok álmai, vágyai, gondolatai számunkra idegen, különös mítoszrendszerben, sokszor fantasztikus hatásokban, izgalmas formavilágban öltenek testet. Témáikban a munka, az ünnep, a hit, a vándorlás, a bánat dimenziói elevenednek meg. Egy ilyen világ bontakozik ki Bada Márta, Balázs János, Balogh Balázs András, David Beeri, Dilinkó Gábor, Fenyvesi József, Ferkovics József, Kökény Róbert, Kun Pál, Milák Brigitta, Oláh Jolán, Omara, Orsós Teréz, Péli Tamás, Pintér Sándor, Ráczné Kalányos Gyöngyi, Rudi Balázs Lajos, Szentandrássy István, Váradi Gábor, Varga László képein.
A tárlaton, a híres cigány festő Balázs János művei külön teret kaptak. Az 1905-ben Alsókubinban született művész a Salgótarján melletti pécskői cigánydombon családjával a maguk tákolta putriban tengette életét. Az iskolát korán abbahagyó fiatalember, széles irodalmi műveltségét olvasásszeretetének köszönhette. Élete, mint egy szomorú regény. A háború után hadifogságba esett, megjárta a szaratovi fogolytábort, majd Salgótarjánba tért vissza, ahol úgy élt, mint egy remete. Az erdőben gyűjtögetett és magányában bontakozott ki a tehetsége a költészet és a festészet területén. Környezete számára különc, nem értik igazán, és főleg a gyerekek látogatják a komoly lexikális tudással és rendkívüli tehetséggel megáldott művészt. Tőlük kapja a festéshez szükséges eszközöket. Ekkor készül képeinek nagy része, bár aktív művészi korszaka nem egészen egy évtized. Egyedi, utánozhatatlan festői nyelvet dolgozott ki, munkái a magyar és a cigány kultúra fontos részei. Gyermekszemmel maradt felnőtt. Különös formákkal, fantasztikus színekkel, állatokkal, tájakkal és emberekkel látta a világot. Sorsa ott rejtőzik műveiben.
Balázs János szellemisége most Egerben, más roma művészek társaságában a sorsukból merítő szuggesztív előadásmóddal bűvöli el a nézőket. A letűnőben lévő világ alkotóiról, H. Szilasi Ágota művészettörténész beszélt.
EgriSzín: Mi a különlegessége ennek a kiállításnak?
H. Szilasi Ágota: Eleve az, hogy létrejöhetett. Nagyon fontos és különleges dolog ez, hiszen egy olyan Magyarországon élő társadalmi réteg művészete és gondolkodásmódja jelenik meg, amelynek, azt hiszem, ma Magyarországon nagyon komoly társadalmi vonatkozásai vannak, mint ahogy a közös együttélésnek. Valójában ez a kiállítás, egy kapocs kíván lenni, a többségi társadalom és a roma társadalom között.
Azt itt kiállított festmények és életművek külön érdekességét az adja, hogy mindegyik alkotó a saját nyelvén beszél. Igazából, egyikőjük sem akar művészkedni, kevesen vannak közöttük olyanok, akik művészi allűrökkel élik az életüket és az alkotásaikban esetleg ez megnyilvánul. Inkább az őszinte önkifejezés minden egyes alkotás, ami itt látható.
Az 1970-es évek vége felé kezdett a művésztársadalom odafigyelni ezekre az amatőr művészekre, akik azóta egyre erősebben hallatják a hangjukat. Ma már több mint harminc olyan művészt ismerünk a romák közül, akik kiállításokon szerepelnek, illetve komoly életművet építettek föl.
Az itt látható kiállítási anyag nagy része, a Néprajzi Múzeum és a Magyar Művelődési Intézet gyűjteményéből került ki. Ezek a művek egy országos gyűjtemény részei, nem a most élő művészektől kerültek ide, tehát szisztematikus gyűjtés eredménye ez a kollekció. A két intézmény, az itt kiállítottnál sokkal nagyobb gyűjteménnyel rendelkezik, nálunk ennyi fért el, ami most itt látható.
Próbáltuk a képeket úgy csoportosítani, hogy egy-egy alkotóról komplex képet kaphasson a látogató. Rövid életrajzokkal kiegészítve próbálunk információkat nyújtani a látogatóknak ahhoz, hogy elmélyedhessenek a képekben.
EgriSzín: Hol lehetett látni korábban ezt a gyűjtemény.
H. Szilasi Ágota: Ez a történet nem Magyarországon kezdődött. Korábban Londonban és Kínában is látható volt egy válogatás ebből az anyagból, és Magyarországon a Nemzeti Galéria vállalta fel, hogy ezeket a képeket bemutatják. Utána indult magyarországi vidéki körútra. Az első állomás tavaly ősszel Salgótarján volt, ami egy különleges helyszín, mert valahol ez az egész izgalmas történet ott indult útjára.
Egy Balázs János nevű öreg cigányember, fiatal gyerekek unszolására ecsetet fogott a kezébe és zseniális életművet hagyott maga után; öt-hat év termését. Ennek az embernek az életműve valószínűleg bíztatást és erőt adott más roma alkotóknak is ahhoz, hogy kifejezzék a bennük élő gondjaikat, történeteiket és elkezdjenek festeni.
Salgótarjánban, valójában ez a gondolat, az életművel és a festészeti megnyilvánulásokkal való azonosulás nagyon erős. Ez megmutatkozott a kiállításmegnyitón is, ahol a város értelmiségi rétege ugyanolyan szeretettel fogadta ezeket a képeket, mint bármely más képzőművészeti kiállítást.
A gyűjtemény, Salgótarjánból hozzánk érkezett Egerbe, és innen majd Miskolcra megy tovább, és tudomásom szerint Pécsre érkezik majd 2010-ben, az Európa Kulturális Fővárosa rendezvénysorozatára.
EgriSzín: Hogyan érdemes nézni ezeket a képeket, hogyan közeledjünk az alkotásokhoz?
H. Szilasi Ágota: A művek nagy részéről természetesen el kell mondani hogy naiv képekről van szó, naiv alkotókról. Közülük sokan technikailag eljutnak nagyon magas szintre.
Ahhoz, hogy ezekkel a képekkel és az életművekkel azonosulni lehessen mindenféleképpen tudni kell, legalább néhány dolgot, az alkotókról, arról hogy milyen volt az életük, sorsuk, hiszen azokat a dolgokat festik ki magukból, amiket ők átéltek, átéreztek. Azt gondolom, hogy csak nyitott lélekkel szabad a képek elé állni.
Sokat segítenek a megértésben az életrajzok, de talán még többet mond el az a film, amit itt kérésre meg lehet tekinteni. Balázs Jánosról egy rövid dokumentumfilmet tudunk a kiállítás ideje alatt bemutatni az idelátogatóknak. Hosszabb időt vesz igénybe, a kortárs roma festőkről szóló film megtekintése, hiszen az egy órás.
EgriSzín: Kik látogatták eddig a kiállítást?
H. Szilasi Ágota: Leginkább diákok és csoportok. Valószínűleg sokat jelent a megértésben, ha szakvezetéssel tudják végignézni. Elképzelhető, hogy aki nyitott ezekre a dolgokra, önmagától is eljut a megértésig, az azonosulásig, de igyekszünk az idelátogatókat bővebb információval is ellátni.
