"Szép a fenyő télen-nyáron,

  sose lepi dermedt álom:

  míg az ágán jég szikrázik,

  üde zöldje csak pompázik..."

A világon csaknam kétmilliárd ember ünnepli Jézus születésének keresztény ünnepét. Különféle keresztény egyházak különböző dátumokon ünneplik a karácsonyt: a katolikusok és a reformátusok december 25-én,a görög keleti ortodox, a sziriai és az etióp egyházak január 6-án, az örmények pedig január 18-án. Persze ahány ország, annyi szokás.A lényeg azonban ugyanaz: karácsonykor együtt ünnepel a család.

Spanyolországban az erkélyen át bemászó Télapó hozza az ajándékot. Január 6-án pedig a három bölcset várják a gyerekek, akik szintén ajándékokkal érkeznek. Mexikóban az ünnep estéjén énekesek vonulnak az utcára, kezükben hosszú rudakkal, amelyekre csengettyűket és gyertyákat erősítenek. Így mennek át a városon, egészen a templomig. A gyerekek édeséggel töltött, kötélen himbálózó agyag piatat törnek össze bekötött szemmel. Kenyában még a templomokat is feldíszítik szalagokkal, virágokkal, léggömbökkel, zöld növényekkel. Az ünnepi vacsorát a szabadban készítik el, nyílt tűzön. Ilyenkor a távol élő családtagok is hazautaznak, ha csak tehetik. Finnországban a Mikulás (Joulupukki) érkezése előtt a finnek szaunáznak egyet. Karácsony napján a legtöbb ember elmegy a templomba és elhunyt szeretteinek sírjához, hogy gyertyát gyújtson emlékükre. Japánban a Mikulás Hotei-osh, egy buddhista szerzetes, akinek a mondás szerint még a tarkóján is szeme van. Közép-Keleten és Libanonban a szokások szerint karácsony előtt két héttel különböző magvakat ültetnek vattába, majd a kihajtott rügyekkel díszítik a betlehemi jászolt. Olaszországban karácsony másnapjának estéjén a gyermekeket meglátogatja a Strega Buffana nevű jó boszorkány. Söprűjén közlekedik országszerte, és a jóknak mindenféle finomságot, a rosszaknak pedig szenet visz. Az olaszok jó barátaiknak szárított lencsét szoktak ajándékozni, hogy levest készítsenek belőle. Ez emlékezteti őket a szerény időkre. Betlehemben a Születés templomában egy 14 ágú ezüstcsillag jelzi Jézus születésének helyét. Minden évbenfelvonulásokat és három szentestét tartanak, a katolikusoknak és protestánsoknak, a görög ortodox és kopt egyháznak, illetve az örményeknek. Előfordul, hogy a három miseegyszerre zajlik a templom különböző részeiben.

A karácsonyfa-állítás hagyományát a legendákból ismerhetjük.  Előzménye európai eredetű, középkori szokás. A szentestei családi ünnep el sem képzelhető karácsonyfa nélkül, pedig a karácsonyfa-állítás alig százéves szokás. A tőlünk északra eső országokban mindig nagy becsben tartották a fenyőt. Örökzöld ágai az élet folytonosságát hirdették és azt a meggyőződést, hogy az élet úrrá tud lenni a halálon, s a természet téli tetszhalálát az újjászületés, a tavasz követi.
A németek, dánok, svédek és norvégok fenyőgallyakkal díszítették a karácsonyi asztalt. Az első fenyőfáról, amelyet cukorkákkal, süteményekkel, papírdíszekkel ékesítettek, a XV. századi német földről érkezett a híradás. Onnan terjedt el fokozatosan hozzánk is a karácsonyfa - állítás és díszítés szokása. Kezdetben csak a főúri palotákban honosodott meg ez a divat, később meggyökeresedett a polgárság, majd a falusi lakosság körében is.

Egyesek legendák szerint szerint Szent Bonifác döntött ki egy tölgyfát, hogy megakadályozza egy gyermek feláldozását, és a fa helyén egy apró fenyő gyökerezett meg, ami a szent szerint Krisztust szimbolizálta. Mások viszont Luther Mártonnak tulajdonítják ezt a szokást, aki a monda szerint a fenyő ágai között meglátta a csillagokat, és kedvet kapott, hogy a családjával feldíszítsen egyet. Az írások szerint már 1539-ben állt karácsonyfa a strasbourgi katedrálisban.Sebastian Brant német író a következőképpen emlékezik erről: "Az emberek itt karácsonyfát díszítenek, rá papirosból rózsákat akasztanak, süteményeket, cukorkákat."  Később, 1805-ben Lipcsében, 1810-ben Berlinben már árultak karácsonyfát. Angliában Viktória királynő férje honosította meg a szokást, Amerikába pedig a német kereskedelmi utazók juttatták el. Hazánkban Bécsből, a magyar arisztokrácia példája nyomán terjedt el. Azt nem tudjuk, ki állította az elsőt, de valószínűleg 1824-26táján Brunszvick Teréz, Mária Dorottya és a Podmaniczkyek aszódi kastélyukban.