EgriSzín: Teljesen kitölti életedet a zene?

Okos Tibor: Úgy alakult, hogy igen. A tanárképző főiskolán ének-zene-történelem szakon végeztem. Valamikor, húsz éves korom környékén döntöttem úgy, hogy érdemes zenével foglalkozni. Aztán iskolákban tanítottam, de az iskolai énekóra nem igényli művészi szinten a zenével való foglalkozást. Mellette mindig megvolt a Gajdos zenekar és később más együttesek munkájában is részt vettem, alkalmanként is és hosszabb ideig.
Most hét éve úgy alakult, hogy a zeneiskolába kerültem. Egy népzenei tanszak felépítésén fáradoztunk, ami jelenleg sikeresen működik. Egész szép számmal vannak növendékek.
Ezzel a munkával valóban kitölti az életemet a zene. Délelőtt gyakorolok, végzem a zenekarral kapcsolatos teendőket, délután pedig zeneiskola. Esténként próba, hétvégenként előadások, táncház, koncertek.

EgriSzín: Melyik tevékenységnek van nagyobb súlya az életedben?

Okos Tibor: Ha lottónyereményben ürügyén elgondolkodom, hogy mi lenne ha ennyi vagy annyi milliárd az ölembe hullana, akkor is azt mondanám, hogy miért ne taníthatnék. Nem hagynám cserben a növendékeimet, és ha több szabadidőm lenne, nem hagynám ott sem a tanítást sem a koncertezést. Nekem nem az jelenti a szabadságot, hogy mindent faképnél hagyok és semmit sem csinálok. Valahogy úgy alakult, hogy a munkámban örömömet lelem, ez tölti ki az életemet, ezzel foglalkozom, nem tántorítana el semmi ettől.

EgriSzín: Mindig is erre a pályára vágytál?

Okos Tibor: Nem. Apai nagymamám volt az, aki efelé terelgetett, de csak az alapok szintjén., zenei óvoda, zenei általános iskola. Polgári család mintájára nevelte családját, és őket is arra bíztatta, hogy engem is ilyen módon neveljenek, amibe beletartozott a zene szeretete és a zene tanulása, de nem gondolta azt senki, hogy ez lesz a hívatásom. Valamikor gimnazista koromban jöttem rá arra, hogy ez engem érdekel. Sosem voltam a különleges tehetségek közé tartozó. Nem tűntem én ki semmiféle adottságommal, de úgy látszik, hogy valami mégis lehetett bennem. Középiskolás koromban az érdeklődésem nagyon erősen a zene felé fordult, és akkor még magam se gondoltam, hogy az is marad.

EgriSzín: Milyen hatások értek a zenében?

Okos Tibor: Ha visszagondolok gyerekkoromra, akkoriban bukkant fel Sebő Ferenc, Énekelt versek című lemeze. Nagyobb érdeklődéssel fordultunk a zene felé, mint más tagozatosok, így aztán ismertük és kedveltük ezeket a dalokat. A kezdetek kezdetén nyilván ennek volt hatása.
Akkoriban a populáris zene kezdett elterjedni, divatossá válni. Középiskolás korunkban így már jobban a rockzene felé fordultunk. Ebben is voltak kedvenceim. Emellett mindig kedveltem a középkori, reneszánsz, kora barokk zene hangzását. Otthon volt két, ma már igen szerény minőségűnek mondható magnetofon, amivel rájátszás útján többszólamú blockflőte felvételeket készítettem saját magam örömére. Gitáron is tanultam hasonlókat. Gondolom, hogy ezek: a rockzene ösztönössége és szabadsága, az énekelt versekből és a gyerekkori élményekből táplálkozó népzenei indíttatás, meg a reneszánsz muzsika szeretete mind lecsapódott bennem. Szerencsés módon találkoztak. Ez volt az eredője ennek a pályának. Szerencse folytán a népzenéhez kerültem közel, és ebben meg is találtam a végső állomást.

EgriSzín: Van valami a zenén kívül, amiben otthon érzed magad?

Okos Tibor: Nagy kedvemet leltem a kézművességben, iskolában mindig is ügyes kezű voltam. Próbálkoztam is mindenfélével ruhát is varrtam magamnak.
A bőrműves mesterséget kitanultam és mindig nagy örömömet leltem benne. Meg hát a motorozást mindig nagyon szerettem. Nemcsak a sebesség miatt, valahogy mindig is vonzott.
Ez egyébként alkati kérdés, hogy valaki a veszélyeit és az életformát is vállalni tudja.
Nemrég édesapámékkal nézegettünk gyerekkori képeket, és én magam is csodálkozva láttam, hogy 8-10 éves koromban motoros képekkel volt tele a szobám. Már gyerekkoromban is egész korán érdekelt a dolog. Sokáig nem volt saját motorom, de mindig vonzódtam ehhez.
Nem igazán szerelem, hanem állapot. Egyszerűen kedvelem a motorokat.

EgriSzín: Milyennek látod Eger zenei életét?

Okos Tibor: Eger zenei élete ahhoz képest, hogy nem túl nagy lélekszámú városról van szó, mégis elég színesnek tűnik. Van egy megfelelő létszámban és színvonalon működő szimfonikus zenekar, szerencsére a város is támogatja őket. Több népzenei együttes is van, akik elég nevesek. Van Egernek reneszánszkori zenét játszó együttese és remek kamarakórusok vannak itt. Az más kérdés, hogy programokban mennyire lehet ellátni Egert és mennyire színes a paletta. Ez talán a támogatásoktól is függ, mert ha van anyagi keret koncertekre, akkor nyilván több minden van. Azt gondolom, hogy egy ilyen kisváros életében egész komoly dolgok történnek, egész komoly élményekhez juthat a hallgató.

EgriSzín: Mint pedagógus, hogy látod, hogyan lehet átadni a zenei kultúrát a fiataloknak?

Okos Tibor: Nem az én meglátásom, hanem tény, hogy valamilyen szinten mindenkit lehet fejleszteni, még a legügyetlenebbeket is. A fogyatékosokkal foglakozó pedagógusok is sokszor fordulnak a zenéhez segítségül, mert építő, fejlesztő hatása van.
Kodály is említi, hogy lehet zene nélkül élni, hiszen a sivatagban is élnek élőlények, csak hát nem ez a célunk. Az a célunk, hogy virágos réteken járjanak a fiataljaink, tehát mindenképpen a zene lélekemelő és léleksegítő hatását hirdeti Kodály is. Erre törekszünk mindannyian, hiszen ez gyerekkorban sajátítható el és gyerekkorban építi a lelket. Ezt már 40 éves korban nem lehet elsajátítani. Mindenképpen a gyerekeket kell megcélozni. Ha a valaki a gyerekek közül megszereti és aktívan műveli, az különösen jól jár, sok segítséget tud nyújtani a muzsika.

EgriSzín: Több zenekarban és több műfajban játszol. Lehetséges-e átjárás a műfajok között?

Okos Tibor: Mostanában ez divatos, de én igazából a saját műfajomban szerepelek minden zenekarban. Ha vendégként meghívnak például a Musica Aulica zenekarba, abban is örömömet lelem, mert úgy gondolom, hogy az akkori tánczenének van köze és öröksége, átjárhatósága a népzenével.
A Gajdos zenekar kijelentetten is népzenét játszik, elsősorban a hiteles muzsikát. A feldolgozásaink hangvételükben nyilván nem az eredetiek, de ez a sokszínű neveltetésünknek a következménye. Az érdeklődésünknek köszönhető, hogy a bennünk lapuló klasszikus- és könnyűzene csak előbukkan egy-egy dal ürügyén.
A Narco Poloban, Flóráékkal ugyanazt csinálom mint eddig, igyekszem népzenét játszani. Brácsával kisérem a dallamokat úgy, ahogy azt a népzenében szoktam, vagy furulyán, dudán játszom népdalokat, tánczenét úgy, ahogyan szoktam a táncházban is. Azt, hogy a többiek más zenei környezetet tesznek hozzá, azt nem érzem olyan nagy bajnak.

EgriSzín: Szeretsz szerepelni?

Okos Tibor: Minden zenész exhibicionista. Aki kiáll a színpadra és azért hajlandó éveken keresztül, napi sok órát gyakorolni, hogy megmutathassa magát, akkor nyilván valami ilyesmi hajtja az embert. Ez is alkati kérdés, nem is lehet megtanulni. Valaki vagy akar ilyet, vagy nem. Én szívesen álltam a színpadra nagyobbacska koromtól kezdve, kisebb koromban ódzkodtam tőle.

EgriSzín: Gondoltál már arra, hogy zenét szerezzél?

Okos Tibor: Komolyan nem gondoltam sosem. Gyerekkoromban mintha vágytam volna rá, de aztán kiderült, hogy nem megy ez nekem. Egy egy dallamról eszembe jutnak megoldások, és ezekből lehetnek valamiféle feldolgozások, de azt, hogy zeneszerző legyek, nem hiszem, hogy kellene erőltetni. Se ötletem, se vágyam, se tehetségem.

EgriSzín: Mi kell ahhoz, hogy valaki zeneszerző legyen?

Okos Tibor: Kátai László tanár úrtól kérdeztem meg ugyanezt. Ahhoz, hogy valaki zeneszerzést tanuljon, remek zenei adottságai kell hogy legyenek. Nagyon jó belső hallása kel, hogy legyen. Onnantól az dönti el, hogy ki a jó zeneszerző, hogy kinek mi jut eszébe, ami megint csak alkati adottság kérdése. Akinek nem jut eszébe semmi, az hiába lenne jó technikailag szakmailag, jó zeneszerző nem lesz, mert nincs ötlete. úgy látszik, nekem sincs ötletem.

EgriSzín: Közelednek az ünnepek. Mit jelent számodra a karácsony?

Okos Tibor: A Karácsony a születés öröme, a fény születése. Valami reménység a jó felé.
Hosszabbodnak a nappalok. Nyilván a családi együttlét öröme az, amit nyújtani tud.

EgriSzín: Fontos számodra a család?

Okos Tibor: Természetesen. Jól érzem magam a körülöttem lévőkkel. Elég hosszú életűek a szülők és a nagyszülők is, így elég szép számmal tudunk leülni a karácsonyi asztalhoz is.