A város hivatalosan legjelentősebb kiállítóhelye a Zsinagóga Galéria. Az udvarias mosolyok bálján Munkácsy, Székely Bertalan, Vasarely, Picasso kápráztatnak el. Akik számára a kötelező táncok ideje lejárt, a Templomgaléria kínál mélyebb kortárs merítkezést F. Balogh Erzsébet, Ipacs Géza képeiben és a nagyszerű borokban, valamint a rövid, de velős Kacsa Fesztiválban.
A kortárs képzőművészet alkalmas a társművészetek befogadására. Ennek legjobb példája a Kis Zsinagóga működése, mely a sokirányú, sokszínű műfaji törekvések befogadóhelye. Tavasztól kezdődően láthattuk Molnár Dávid térmontázsát, a holland művésznő Membrandt installációját, az Encountering elnevezésű interaktív alkotóműhelyt, valamint a Kiutak című környezetvédelmi vándorkiállítást és Matolcsi Beus kerámiaszobrász üzeneteit. Legjelentősebb rendezvény, a három napos, neves művészeket felvonultató III. Nyílt Tér Élőművészeti Fesztivál volt.
A Forrás Gyermek és Ifjúsági Ház Galáriája, a Dió Galériához hasonlóan a kisebb léptékű intézményi kiállítótér. Ezeknek a helyeknek bensőségesebb és sokszor meghittebb atmoszférája a kis gyűjteményeknek, az alkalmazott technikák bemutatásának kedvez. A Slow Film fesztiválhoz kapcsolódóan láthattuk Carla van der Werf szobrász- és Yves-André Gomez fotóművész munkáit, majd Korponay Margó festményeiben gyönyörködhettünk, de volt itt a Perzsa Kézművességet bemutató kiállítás iráni diplomatával, meseillusztrációk Szegedi Katalinnal, és most is láthatók a gyerekek képei Mátyás királyról. A Dió galériában szakkörök, diákok, tanárok „kamaraprodukciói” mutatkoznak be egész évben, kötetlen formában.
Ezekhez a terekhez némileg hasonlítható az Egal Klub Galériája, igaz a hely szelleme, viselkedésben is egészen mást kíván az idelátogatóktól. A számtalan alternatív irányzatot képviselő amatőr alkotók tárlata igazából nem más, mint „képek a diszkóhoz”.
Szeptemberben egy kiállítás erejéig az Agria Park is bekapcsolódott Eger művészeti vérkeringésébe a Nagyvisnyói Művésztelep festő- és fotóművészei által. Októberben a Szent Hedvig Kollégium adott otthont Kő Pál és Halassy Csilla szobrászművészeknek. Ugyanezen a helyen állították ki a Dobó tér rekonstrukciójára kiírt pályázat munkáit. Az év utolsó tárlatainak egyikén Komáromi Kata egyedi módon installált ékszereinek vonzereje zsúfolásig megtöltötte a Senator Házat.
Különös eset a Leányka úti vasúti aluljáró, ahol a főiskolás rajz szakos hallgatók Szakkollégiumi Napok keretében rendezetek kiállítást november leghidegebb estéjén. A csupán néhány óráig tartó tematikus akcióban négy évfolyam művészei jutottak falfelülethez. Jelentős esemény volt az Eszterházy Károly Főiskola 60 éves Vizuális Művészeti Tanszéke évfordulójára rendezett nagyszabású kiállítás a Vitkovics Házban, ahol az egri közművelődés szakember-gárdája is felvonult.
Az év vége a fotókiállításoké. A Helyőrségi Klubban Herpai Imre színes természetfotóit láthatjuk, a Dió Galériában Kövesdi András művésztanár mutatja meg a fény-árnyék konstruktív, geometrikus játékát. A Bartakovics Béla Közösségi Ház emeleti folyosóján „Amikor rám tör az agymenés” címmel Balla Tamás ábrázolja a valóságtól elrugaszkodó elméjének szüleményeit.
A művészeti élet remélhetőleg nem áll meg, ám jó volna, ha akár szakmai, akár hétköznapi körökben bármiféle visszhangja lenne ennek a kulturális pezsgésnek.