A beszélgetésből kiderült, hogy a szerző két és fél évig dolgozott művén és történész létére különös dehistorizáló módon próbálta megragadni a hagyományos történelmi látásmódunkat. Ezt szolgálja a nagyívű, két évezredet átölelő cselekménysorozat és a családregény formátum, aminek hitelességét az adja, hogy a saját őseit szerepelteti. A regény hitelességét a fikció nem torzítja, inkább elősegíti. Kácsor Zsoltnak meggyőződése, hogy a történelmet nem a jómódúak, hanem az esendő antihősök írják. Az emberiség 90 %-a lúzerekből áll, ezért ebben a könyvben is ilyenekkel találkozunk, végig az idők folyamán. A történelmi léptékű „vesztesek klubja” a szerencsétlen emberek túléléséről szól. Mindezt nem nehéz elképzelni, hiszen a mai ember sem más, mint az ezer évvel ezelőtti.
Kácsor Zsolt barbár módon számol le a hagyományos történelmi szemléletmóddal, igyekszik lerántani a leplet a hősökről és a hőstettekről. Teszi ezt válogatott gyilkolási módszerekkel, deheroizált történelmi alakokkal, velünk és önmagával.

Egri Szín: Régóta készülsz erre a regényre?

Kácsor Zsolt: Igen, már évek óta formálódott bennem egy családregény ötlete. Azt gondoltam, hogy írni kell egy olyan családregényt, ami hiteles, ami valós. Ami nem politúrozza a történelmet és nem fényezi a családokat, hanem azt mutatja be amilyen valójában lehetett.

Egri Szín: Végzettséged történész. Milyen viszonyban vagy a történelemmel?

Kácsor Zsolt: Nagyon furcsa, ambivalens viszonyban vagyok a történelemmel. Több mint tíz évig tanultam, s mire végeztem a tanulmányaimmal oda jutottam, hogy nincs is történelem, pontosabban csak többes számban: történelmek vannak, szikár eseménytörténetnek, a különböző fajta interpretációi. Nem lehetünk biztosak abban, hogy amiről azt hittük, hogy úgy történt ahogy történt, tényleg úgy is történt. Ezért a történelem számomra folyamatos gyanakvás.

Egri Szín: A hivatalos történelem-szemlélethez képest mi az, amiben más a könyved látásmódja?

Kácsor Zsolt: Elsősorban azt mutatom meg, hogy a nagy világtörténelmi, vagy országos eseményeket hogyan élhették át a kisemberek. A mentalitás-történet nagyon fontos ága a történelemnek, ami nem arra fókuszál, hogy a fontos emberek mit csináltak, hogyan hadakoztak, hanem arra hogy a kis emberek, akikből sokkal több volt mint a hősökből, hogyan élték ezt meg. Erre koncentrálok ebben a könyvben, a kisember szemével láttatni az eseményeket.

Egri Szín: A könyv formája családregény, amihez a saját nevedet adtad. Van valami köze a családodnak ezekhez az eseményekhez?

Kácsor Zsolt: Természetesen van. A könyv tele van valós hősökkel és valós eseményekkel. Azért volt fontos, hogy a saját családomat jelenítsem meg benne, hogy ne mások nevével bohóckodjak. Nem lett volna elegáns, ha egy más családra húzom rá a vizes lepedőt.

Egri Szín: Mi a szerepe a fikciónak ebben?

Kácsor Zsolt: Ha van szerepe akkor az, hogy ami valóban megtörtént, azt méginkább negatív színben tüntessem fel. Egy valós eseményt megpróbáltam még szörnyűbbé, még sötétebbé, még visszataszítóbbá tenni annak érdekében, hogy az olvasó láthassa, hogyan is történhettek valójában ezek az események.

Egri Szín: Gondolhatnánk azt, hogy aki egy ilyen több évezredet átfogó, nagyívű irodalmi vállalkozásba fog, annak irodalmárként komoly üzenete van. Igaz ez a te esetedben?

Kácsor Zsolt: Nem szeretem azt a szót, hogy üzenet, Nincs röviden és tömören megfogalmazható üzenetem az olvasó számára, nekem regényem van. Ebből mindenki olyan üzenetet olvas ki, amilyet akar.

Egri Szín: Korábban, már jelentek meg szépirodalmi munkáid, de ez az első regényed. Hol van a helye munkásságodban?

Kácsor Zsolt: Nagyon fontos cezúrát jelent ennek a könyvnek a megjelenése számomra. Mégiscsak elsőkötetes író lettem, kitüntettet szerepe van. Egyébként nem az első regényem, ez már a negyedik. Valójában van három, amit korábban írtam, de még nem látott nyomdafestéket. Remélem, hogy azokra is sor kerül majd.

Egri Szín: Hogyan jutott el a kiadóhoz ez a kézirat?

Kácsor Zsolt: Néhány fejezet megjelent az Alföld című folyóiratban, és ezt nagy szerencsémre olvasta a Morcsányi Géza, az Atheneum és a Magvető vezetője, és Király Levente szerkesztővel úgy döntöttek, hogy megkeresnek engem és kiadják ezt a könyvet. Egyébként ez kisebbfajta csodaszámba megy, mert én arra számítottam, hogy évekig fogok levelezni kiadókkal. Szerencsére nem így történt, ők kerestek meg engem.

Egri Szín: Nagyon sokan eljöttek erre a bemutatóra. Számítottál rá?

Kácsor Zsolt: Nem számítottam rá, nagyon jól esett, hogy ilyen sokan voltak itt a szülővárosomban. Több bemutatóm volt már, ez volt a legmelegebb hangulatú, és ez jól esik, mert itthon vagyok az egriek között, én, mint egri lokálpatrióta.

Egri Szín: Gondolod, hogy az irodalomnak van ma még olyan jelentősége, hogy akár közösségi véleményt formálhasson?

Kácsor Zsolt: Persze hogy van. Nagyon sokan olvasnak, sokkal többen, mint száz éve. Nézzük meg, milyen sikeres könyvek vannak. Aki temeti az irodalmat, az rossz úton jár.

Egri Szín: Ezek szerint a pályafutásod szempontjából van jövője az írásnak.

Kácsor Zsolt: Vannak terveim, akarok még könyveket írni. Nemcsak az én pályám szempontjából van jövője az írásnak, hanem az irodalom szempontjából is. Nem lehet leírni az irodalmat azért, mert vannak olyan műfajok, amik nem olvasásra ösztönöznek, hanem bámulásra.