Kollányi Gábor: Találkoztunk egy szűk érdekkörrel, aki megpróbálta az idejövetelünket megakadályozni és vadabbnál vadabb pletykákat terjesztett. Egy sor olyan információ látott napvilágot, aminek semmilyen valóságalapja nem volt. Rágalomhadjáratot folytattak a cég ellen és ez elriasztotta az embereket. Az az érdekkör, akik négy igazgatót és három önkormányzati biztost fogyasztottak el az utóbbi években elég erős volt ahhoz, hogy bennünket is le tudjon járatni valótlanságokkal.

Egri Szín: Az, hogy az egészségügyben feudális viszonyok uralkodnak talán nem egri specialitás. Mégis, milyen hasznot remél egy profitorientált vállalkozás egy egri kórház működtetésétől ilyen körülmények között?

Kollányi Gábor: A mi elképzelésünk szerint, és erre Heves megyében kaptunk először lehetőséget, egy nagyobb egységben érdemes kórház üzemeltetésben gondolkodni. A hatvani, gyöngyösi, parádi kórházaink mellett az egrivel kiegészülve egy hatékonyan működtethető rendszer áll össze. Természetes, hogy ez több érdeket sért, hiszen az ápolási igények határozzák meg a működést és nem az orvos vezetők paraszolvencia igényei. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a fiatalabb orvosok elfogadják ezt a gyakorlatot, és Európa számos kórháza így működik. Ahol mi megjelenünk, ott a beszerzések racionálissá válnak és mellőznek minden szubjektivitást, ami ugyancsak érdekeket sért.

Egri Szín: Azt értem, hogy önök azt remélik, hogy ésszerűbben működtetik a kórházakat, de még egyszer kérdem, milyen hasznot remélnek?

Kollányi Gábor: Három részre bontanám a választ. Az egyik, hogy a jelenlegi finanszírozás mellett is látunk olyan megoldást, hogy a belső tartalékok feltárásával, az ésszerűbb működtetéssel elért megtakarításokat fejlesztésekre fordítsuk. Ha a fejlesztések megvalósulnak, a kórház európai módon, ésszerűen működik, felértékelődik. Ez körülbelül egy ötéves periódus alatt kellene, hogy előálljon, és akkor olyan szolgáltatások értékesíthetők, amelyek profitot termelnek.
A legfontosabb leszögeznem, hogy a gyógyítást nem tartjuk ilyen szolgáltatásnak, azt mindenképen nonprofit tevékenységként kívánjuk végezni. Azonban például a hotelszolgáltatás, a gyógyszergazdálkodás, az ápolás már szolgáltatás jellegű tevékenységek lehetnek. Ezeknek a finanszírozása is piaci alapon történhet. Természetesen a kiegészítő biztosítások elterjedése, illetve az állami finanszírozás változásának reménye is tartja bennünk az optimizmust, mert remélhető, hogy a paraszolvenciáért remélt előnyök helyett a kiegészítő biztosításért nyújtott szolgáltatásokat választják majd a betegek.
Ugyanakkor látni kell, hogy a paraszolvencia jelenleg csaknem kétharmadát adja az orvosi jövedelmeknek, ami rendszerbeli sajátosság, ezen változtatni, bármennyire szeretnénk, mi sem tudunk. A jelenlegi orvos fizetések tarthatatlanok, de mi is azokból a forrásokból fizetjük a dolgozókat, mint bárki más az egészségügyben. Csak akkor lehet érdemben fehéríteni a jövedelmeket, ha egyszerre növekszik a fizetés is. Van egy mondás az orvostársadalomban, hogy az egymilliós fizetés az orvosok nagy részének állom, de ezt azok a kollégák akadályozzák meg, akiknek rémálom lenne. Sokaknak jó ez a mostani rendszer. Amit mi tehetünk, az az, hogy a paraszolvencia irányító hatását csökkentsük az általunk működtetett kórházakban. Magyarán, ne az orvos vezetők döntsék el, hogy bizonyos beavatkozásokat melyik orvos, mikor, miként végezzen el.

Egri Szín: Önök nagy ígéretekkel érkeztek, de kevés konkrétummal. Tudna példákat hozni, hogy mikorra, milyen fejlesztések várhatóak?

Kollányi Gábor: Pályázatunkban, amit nyilvánossá tettünk sok konkrétum szerepel. Például terveztük a műtők felújítását, de ezt előre kell hoznunk, mert olyan állapotokat találtunk, amelyek tarthatatlanok. Például rozsdás bútorok a steril műtő területén, az eszközök egy részét elhordták, olyan állapotok fogadtak, aminek rendbetétele nem tűr halasztást. De ilyen prompt intézkedést igényel a képalkotó diagnosztika is. A berendezések bérlete lejárt. Már hoztunk ultrahang berendezést, illetve az izotópdiagnosztikai fejlesztések is folynak. Az egynapos szemészeti műtétek a napokban indultak el. A szakrendelés zsúfoltságát emeletráépítéssel fogjuk megszüntetni.
Elterjedt, hogy a kardiológiai betegeket elküldjük Egerből. Igen, a kardiológiáról évek óta küldik Miskolcra, vagy Debrecenbe a betegeket, mert nincs megfelelő eszközpark az ellátásukra. Ezen is változtatni fogunk.

Egri Szín: Igen, de mikor?

Kollányi Gábor: Azt gondolom, hogy két, három éven belül. Azt fontos látni, hogy a jelenlegi műemléki belvárosban lévő kórházépületek alkalmatlanok a kórszerű orvos technológia befogadására. Nem elégítik ki azokat az igényeket, amik manapság elvárhatóak lennének. Éppen ezért felajánlottuk, hogy hajlandóak vagyunk egy új, korszerű kórházat felépíteni zöldmezős beruházásként. Erre a források rendelkezésre állnak, csak a politikai szándék a kérdéses. Az új kórházról szóló döntést még az idén meg kellene hozni, mert akkor lehet tavasszal belevágni. Ha nemleges válasz születik, akkor megkezdjük a jelenlegi kórház rekonstrukcióját. Ezek a döntések befolyásolhatják a határidőket.

Egri Szín: Meglehetősen szokatlan közkapcsolati lépés, ha a legnagyobb munkaadó, amikor egy közösségbe érkezik, akkor egymilliárdra bepereli azt…

Kollányi Gábor: Azért ez nem teljesen így volt. Mi megállapodni akartunk és tárgyalni. Az egri Polgármesteri Hivatal perelt be minket, azt kívánva, hogy semmisé nyilvánítsák a szerződésünket. Mi továbbra is azt szeretnénk, ha meg tudnánk állapodni, mert a korház fejlesztés nem megy Eger nélkül. Belekerültünk egy politikai ütközőzónába, ami nagyon kellemetlenül érint minket. A politika eszközül használ, pedig az egészségügy szakfeladat, amit tudomásul kéne már venni, hogy csak politikamentesen végezhető.

Egri Szín: Mi a helyzet most a kórházban?

Kollányi Gábor: Normalizálódott a helyzet, ugyanakkor azt látni kell, hogy folyamatosan rágalmaznak minket, és hihetetlen blőd dolgok jelennek meg rólunk. A munkatársak elriasztása miatt több osztályt az alapoktól kellett felépítenünk, ami természetesen nehézségeket okoz. Érthetetlen az, hogy hivatásukat gyakorló, lelkiismeretes orvosokat az utcán megfenyegetik. Sok jó nevű professzor nem kívánt ebben az áldatlan helyzetben Egerbe jönni, hogy gyógyítson. Őket sajnos meg kell, hogy értsük, de a felelősség a helyzet miatt a rágalmazóké.

Egri Szín: Az indítás után jelentkeztek-e olyan dolgozók, akik addig nem írtak alá?

Kollányi Gábor: Igen. Több mint ötvenen jelentkeztek, akik szeretnének visszajönni a kórházba dolgozni. Mi teljes körű foglalkoztatást ígértünk, amit fenn is tartottunk az indulásig. Azóta természetesen betöltöttünk sok helyet, így akinek az állása már nem üres, azzal nem nagyon tudunk mit kezdeni. Számszerűen 540-en nem léptek át, akiknek az akaratát tiszteletben tartjuk.