Tették ezt Máté Gábor hozzáértő gyeplő bedobásával, aki bízott színészeiben, hagyta, hogy játszanak csehovi illegális lovakat, shakespeare-i zsidó-cigányt, macskajajt és kisvárosi képviselőtestületet. Olyan finomra sikerült az instruálás, hogy kimondott és elhallgatott félszavak, nézések és jelenések is elegendőek voltak néha a nagyon is vaskos mondanivaló eljuttatásához.

Az apropót most is a Heves Megyei Hírlap cikke szolgáltatta, miszerint Gyöngyösön a romák elfoglalják a bontásra szánt házakat, és tombol az megengedetlen lótartás.

A cigány közösség és értelmiségi lovaik pedig csak élni akarnak. Mégpedig saját szabályaik szerint, ami a többségi szabályokkal kevés ponton találkozik. Ebből aztán móka, kacagás és emberhalál egyaránt kerekedik. A cigányság drámája a Pandzsáb exodustól Auschwitz-Birkenau poklán át a gyöngyösi pöcegödörig elevenedet meg ezen az estén.

Fekete Györgyi érett komikaként vált vezető erejévé a Bozó Andrea, Mészáros Sára, Járó Zsuzsa által megformált sziporka csapatnak. Görög László (most is) szemlélődő akadémikus lovat játszott (hibátlanul), míg Vajda Milán és Ötvös András lég-kőműves száma bőven pótolta feltételezhető járatlanságukat Gadamer műveiben.  Bányai Miklós hochdeutsch tudása jelenleg az egyetlen, amit értékelni lehet színpadi jelenlétében, de euro-bürokrataként rendre nagyszerűt alakít. Kaszás Gergő és Mészáros Máté fénypontjai ezeknek az estéknek is. Okosak, műveltek, viccesek, hisz’ roppant jó színészek.

Ez a színház már nem tolmácsol, hanem kigondol. A gondolatért pedig a szeretetnél, vastapsnál is nemesebb jutalom jár, a megbecsülés. Ebben a tomboló megbecsülésben volt részük ezen az estén a produkciót létrehozóknak.

Ha tehetik, menjenek el jövőre is a Hírlap színházba.