Nádasi Erika: Tényleg nem sokat kirándultunk, az idő nagy része munkával telt. Piszok nagy szerencse, hogy bekerültem egy ilyen csapatba. Minden ország – a szerbek, a csehek, a franciák és a magyarok – küldhetett 2-2 színészt a fesztiválon megjelenő produkcióból, egy mesterkurzusra. Sata Árpád kollegámmal kerültünk be. Nagyon érdekes volt, hogy teljesen különböző nyelveket beszélő emberek fantasztikusan tudtak együtt dolgozni. Akkor látszott igazán, hogy a színház, a művészet, a mozgás, a gesztus egy olyan közös nyelv, ami alkalmassá teszi az embert arra, hogy megértse a másik gondolatmenetét. A francia rendező megnézte Egerben az Ibusárt, tetszett neki, bár egy szavát sem értette. Most kaptam tőle egy monodráma töredéket, amin elkezdünk közösen dolgozni, nemsokára talán azt is láthatja a közönség.

Egri Szín: Milyen hatással van a színészre itthon egy ilyen fesztivál? Az hogy más szemlélettel, színházi struktúrával ismerkedtél kint, befolyásolja az itteni munkádat?
Nádasi Erika: A már működő darabokra nincs hatással, de természetesen befolyásol, támogat abban, hogy lehet eszköztelenül is játszani. Magyarországon is elindult egy tendencia, amivel keresünk egy újfajta színházi lehetőséget, nem a képeskönyvszerű megmutogató színházat. A franciák egy székkel mindent meg tudtak csinálni. Most van egy szerencsés megállapodásom a Harlekin Bábszínházzal, ahol a bábszínészek vizsgamunkájánál kipróbálhatom ezt a gyakorlatban. A készülő Alkoholisták c. előadásban pedig szerintem kötelező felhasználni ezeket a tapasztalatokat. Olyan impulzusokat kaptam, hogy úgy érzem érdemes a színházi szakmát tovább gyúrni-gyűrni, de vigyázni kell, hogy nem szabad egy az egyben ráönteni az emberekre ezt a vadonatújat.

Egri Szín: Gyúrás és öntés? Mintha ismét a konyhában lennél. Mikorra várható Nádasi Erika étterme?

Nádasi Erika: A gazdasági helyzet miatt most egy kicsit várnom kell, de valóban nagyon szép élményeim voltak az Eger Hotel konyháján. Azt azért muszáj hozzátennem, hogy a nyáron komolyan gondoltam, hogy abbahagyom a színházat. Ha nem is véglegesen, de elgondolkodtam rajta, hogy az én szekerem kifelé halad ebből a mutatványból, amit itt 22 év alatt csináltam. Aztán, és had’ írjam ezt is a Quartet számlájára, olyan távlatok nyíltak meg előttem, hogy merem mondani, sőt ijesztgessük kicsit a nézőket és a kollégákat: nem szabadulnak meg tőlem. A vendéglőből mi lesz? A tervek kész vannak, az építkezés elkezdődik, és ha normális konstrukcióban tudunk kölcsönhöz jutni, akkor belevágunk.