Bízzunk, mert mindenki érdeke a színes kulturális élet, meg a jó oktatás Egerben. Csakhogy bízni se könnyű, mert hozzászoktunk az átverésekhez, és csuklóból tudunk elutasítani minden változást, mert az magában hordozza a pofáraesés lehetőségét. Döbbenten hallottuk oly sokan, hogy átszerveződnek a kulturális intézmények (is). Aztán mondták, hogy csak a nevek tűnnek el, majd kiderült: azok se igazán. Mert ugyanúgy ott maradt a Forrás a gyerekekkel, vagy a Bartakovics a néptáncosokkal. Nem dőlt össze a világ, sem Eger kulturális élete, mert vannak, akik összefogják. Ismerünk olyan népművelőket..izé…projektmenedzsereket, akik nem azért dolgoznak, mert a kultúrában pénz van, hanem azért, mert érték. Látjuk a szakállas hapsit a hidegben is gombokat tekergetni csak azért, hogy  szebben szóljon a koncert, s remélem nem szervezeti váltás miatt hagyja ott a pultot.  
Büszkén mondjuk Egert iskolavárosnak, de iskolákról is hallottuk, hogy megszűnnek. Aztán, hogy mégse és aki járt a Vallon utcában, vagy az egykori Gyerekvárosnál, az láthat kisembereket gigászi táskával. Az, hogy mi az intézményvezető titulusa, a szülőnek tökmindegy, csak tanítsák a gyerekét. Voltak jó tanáraim meg rosszak, ahogy mindenkinek, s bizonyára nem a más struktúrától lesz hülyébb a következő generáció.
Szóval a szervezés meg a struktúraváltás nem feltétlenül pofon az élettől, bár megesik, hogy így etetik meg velünk a nyaklevest. Ha lefordítjuk magyarra a pályázati, meg jogi szakzsargont konformról meg optimalizálásról, akkor arról van szó, hogy kevesebb pénzből is lehet színvonalat hozni, pocsékolás nélkül. Elvileg. Aztán majd kiderül, így lesz, vagy mi kapunk pocsékot több pénzért. Mindenesetre várjuk ki a végét.