A titkárnõk ragaszkodnak az Office-hoz, mert az õ tudásuk arra korlátozódik. Bill Gates pedig tudja jól, hogy okos, és kihívásokat keresõ emberekre nem lehet világbirodalmat bazírozni. A buták ragaszkodása a megszokotthoz a legjobb vásárlóerõ. Az USA-ban a Macintosh képes volt felvenni a versenyt, igaz az Apple még egyszerûbben kezelhetõ rendszert ajánl, megspékelve egy kis divatõrülettel. Macket venni sikk. Az üzletpolitikai különbségek azonban már itt is szembeötlõek. Aki Macintosh-t vesz, az a géppel együtt megkapja az operációs rendszert is, meg némi felhasználói programot. Igaz, a különbözõ programok már aranyárban vannak. Az is tény, hogy manapság egy átlag felhasználó, aki nem a számítógépe különleges képességeibõl él, az leginkább Internetezik, illetve irodai alkalmazásokat futtat, megspékelve egy kis otthoni multimédiás fickándozással, mint a fotó és videó szerkesztés. Az Apple gépei ezt tökéletesen tudják, cserébe viszont drágábbak és nem igazán bõvíthetõek. A Windows más logikát választott. Legyen akármilyen a gép, az operációs rendszert külön kell megvásárolni. Aztán, ha elavult, akkor újra, meg újra meg kell venni. Ugyanez igaz a Microsoft egyéb programjaira, és ezen a tényen az sem árnyal sokat, hogy a megvásárolt rendszer újabb változatait már kedvezménnyel adják. Húzogatják a bõröket a rókáról. Talán ezt unta meg egy közösség az Interneten, és kezdett bele egy olyan szabad felhasználású rendszer fejlesztésébe, amelyik kiválthatja a Windowst, de benne foglaltatik a Macintosh elõnye is. Ez lett a Linux alapon mûködõ Ubuntu, amelynek a napokban mutatták be a 9.0-ás változatát. Az Ubuntu szó afrikai eredetû, jelentése „emberiesség másokkal szemben”. Ezen a néven egy közösség jött létre ingyenes és nyílt forráskódú szoftverek fejlesztésére. Õk alkották meg a Linux Ubuntu változatát. Az elsõ próbálkozások már bíztatóak voltak, de a számtalan inkompatibilitási probléma, illetve a titkárnõk ellenállása nem tették lehetõvé az elterjedését. Egy rossz minõségû Windows imitáció volt, még ha ingyenes is. Aztán eljött a 8.0-ás verzió, és sokan elgondolkodtak. Az Ubuntu telepítése egyszerûbbnek tûnik, mint a Windows-é, felülete szebb, mint az Xp letisztult dizájnja, ablakkezelése megközelíti a Vista Aero élményét. A Linuxra jellemzõ driverhiány mára a múlté. Egy „normális” gépre, normálisan feltelepíthetõ, semmilyen szaktudást, vagy Linuxos hókuszpókuszt nem igényel. Amit kapunk az kétségkívül lenyûgözõ. A rendszer impozáns megjelenésû, könnyen áttekinthetõ, de ami a legfontosabb, hogy a felhasználók mindent ugyanott és ugyanúgy találnak, mint ahogy a Windowsban megszokhatták. Az ingyenes Ubuntu nem csak az operációs rendszert kínálja, hanem egy teljes irodai csomagot, illetve kép és videó lejátszó és szerkesztõ
szoftvert. Az Internetes csatlakozás gyerekjáték, gyakorlatilag elég volt a tesztünk során bedugni a hálózati kábelt és már mûködött is a rendszer. Természetesen a frissítések is a Netrõl érkeznek. A böngészõ a Firefox, kifogástalan megoldást jelent. A Wordben minden mûködött, itt a makrók jelenthetnek egyedül problémát, ami igen ritkán használatos funkció. Ugyanez igaz a prezentáció, illetve a táblázatkezelõ programokra. És ez még nem minden. Az Ubuntu képes futtatni Windowsra írt programokat, ami ebben az esetben olyan fejlesztõ rendszerekre is kiterjedt, amiknél biztosak voltunk, hogy feladja a harcot. A kompatibilitás olyan magas szintet ért el, hogy mostantól nyugodt szívvel ajánlhatom az Ububtut azoknak a vállalatoknak, akik nem akarják, vagy nem tudják megfizetni a Microsoft borsos licence díjait. A közhivatalok a világ számos – nálunk gazdagabb – országában álltak át Ubuntura. Itt az ideje, hogy az oktatásban is megjelenjenek a Windows alternatívái, mert ha újra termeljük a változatlanság híveit, akkor sem a fejlõdés, sem megtakarítás nem lesz jelen az informatika világában. Természetesen minden cikknél többet mond, ha letöltik és kipróbálják az Ubuntut. Nem kerül semmibe.