Õ maga arról vall, hogy a zene mellett a rajz volt a másik problémás tantárgy az iskolában. Máig is tartó, hosszú és nehéz gyermekkorának a termékei ezek a rajzok, amelyeken a világ sugallta káoszból indul ki, és a képzelete alakítja renddé az elemeket. Csak a megélt félszáz év káros tapasztalata ronthat a hatáson. A változatos méretû mûvekre a meglehetõsen összetett és egységes formavilág jellemzõ. Képeinek legfontosabb attitûdje a rendezetlenség absztrakciója. A termékeny mûvész számára az üres papír és a toll már elég inspiráló erõ ahhoz, hogy alkosson. Egy idõ óta a grafikák mellé gondolatok is társulnak, bõvítve a kifejezési formákat. Turpi nagy tisztelettel adózik az egri mûvészeknek, lelkes kiállításra járó, bár nem szándékozik versenyre kelni velük. Nagyon örvendetes az a tény, hogy vannak érdeklõdõk, igaz az õrá fogékony közösség sajátja a nemzedéki összetartozás és a szellemi rokonság. A kiállítás megnyitójának fõ mûsorszáma a Pótkerék mesebrigád tolmácsolásában elõadott „Világszép Kondenzcsík” címû zenés darab néhány részlete
volt. A feltûnõen érett szellemiséget hordozó abszurd mesemusical fontos küldetés Turpi életében. A szerzõ ugyanis elárulta, hogy a darabot, az elõzõ produkciójához hasonlóan, gyerekeknek fogják bemutatni. Szerinte, a felhõk között játszódó történettel már az óvodáskorúak figyelmét is érdemes az ökológiai jelenségekre felhívni. Az égi sztori fõhõse a Zsófiából Kondenzcsík kisasszonnyá változott Gacsály Ildikó, akibe a viharban beleszeret a Villám. Kondenzcsík hercegnõ vidáman szemléli az Ordító Hurrikán megállítását, és erõsíti a fölöttébb népszerû Birkák kórusát. A varázsló Ózonlyuk irányította cselekményben végül persze visszaáll az Ég és Föld közötti rend, na és a nõi önérzet is. Turpi sajátos ízû dalai õriznek valamit a hõskorból. A tábortûz melletti sóhajokból, a nyirkos mûvelõdési házak próbatermi hangulatából, amitõl ez a generáció valahogy nem tud, és nem is akar elszakadni. A dalban elmondott történet, a kifejezés öröméért létezik. Valahogy az Ég és Föld összekeveredett káoszában, a zûrzavar pillanataiban áll helyre lelki egyensúlyunk, ahogy a szabadság zûrzavara szüli meg a hangjegyek kreatív rendjét.