Ceterum senseo: Egyébként pedig azt mondom, hogy így a közpénzt a város vezetése olyanra költi, amire bizony nincs erkölcsi joga. Mert nem lehet dolga egy önkormányzatnak a helyi tömegkommunikáció működtetése, pénzelése! Mert ezzel akadályozza a sajtószabadság érvényesülését, a demokratikus közösség véleményformálását.

Előbb vagy utóbb mindenképpen az épp uralkodó pártúzus érdekeit kiszolgáló voluntarista szócsővé fog degradálódni. A lap munkatársai pedig akaratuktól függetlenül bértollnokokká alázzák magukat. Akár észlelik, akár nem.

E lap beköszönő vezércikkében a főszerkesztő, aki korábban jó hangú riporterként volt látható a városi tv-ben, azt írja, hogy ,,ami biztos, nem akarunk szócső lenni…”. Aha, a kis naiv. Nos, egy ilyen ,,nemakarásnak” - ha komolyan gondolja - könnyen állásvesztés lehet a vége! Persze, hogy nem gondolja komolyan.
Aztán megjelent a következő havi lapszám és annak egyik oldalán a klerikális reakció mai formában, számítva a közvélemény és a szerkesztő hiányos történelem-ismeretére: Prohászka Ottokár a XX. század elején a faji önvédelem küldetéstudatával munkálkodó, vadul antiszemita, székesfehérvári püspök, országgyűlési képviselő ,,szerecsenmosdatása”, egy ügyetlenül szerkesztett, hiányos információkkal operáló cikkecskében - képillusztrációként a néhai püspök úr szelíden ücsörög. 
Képzavaros kérdésem a szerkesztőkhöz: hogyan került a csizma az asztalra? Mit keres egy ilyen cikk az egri önkormányzat információs kiadványában? Nos, igen, költői kérdés volt.
ErMester



Helyi bérmédia-botlások II.

Vajon minek tekinthető az a kiadvány, melyet a helyi MSZP szervezete jegyez felelős kiadóként? A cím önmagáért beszél: Visszalépés. Jóindulatúan feltételezem, hogy ez az újság nem közpénzen nyomtatódott. Ez egyetlen erénye. Munkatársai láthatóan nincsenek. A cikkek írói még álnévvel sem óhajtották vállalni véleményük felelősségét, pedig hát az írásokban fellelhető tények, személyek, események jó része a városháza, a közgyűlés, a város cégei, intézményei és a képviselők alkotta bizottságokból származnak. Ez nyilvánvaló!

Az ellenzéki frakció tagjainak majd mindegyikéről el tudom képzelni egy-egy cikk megfogalmazásának képességét. (Tisztelet a kivételeknek!) Sarkos véleményük megfogalmazásának vállalására még sincs bátorságuk! 
Gyávák! De miért is azok vajon? Találgassunk a névtelenekről: Néhányuk pártja kegyéből valamelyik közintézménynél kapja havi fixét, másik részük valódi megélhetési politikus (most nem arra gondolok, akit pártja küldött Pestről kakukktojásnak), szakmáját évtizede nem gyakorolja, abból kimaradt, lemaradt. Van olyan is, akinek szerényke jövedelmét kiegészíti a képviselőség, sőt olyan is akad, aki igazi pártszolga, valódi munkahelye még életében nem volt. A nyugdíjas, aki a semmibe hullna vissza, ha engednék. A felsorolt típusoknak közös jellemzőjük: a politikai bátorság hiánya és a kockázatkerülés mindenáron. Szomorú valósága ez vidéki politikai életünknek, vagy inkább posványa.
E posvány korábbi kegyura, a bukott polgármester azonban riadót fúj! Ellenzékben vagyunk, hát mutassuk meg!

S ő megmutatja, teheti, mert tehetős ember, egzisztenciája független és biztos. Nincs vesztenivalója. Szinte bármit megtehetne. Csak arra nem képes, hogy frakcióját éles, harcos, határozott, igazi demokratikus ellenzékké formálja. Ez a valódi hibája. Ez látszik az újságon is. Mert egy ilyen lap és egy ilyen hangvétel: visszalépés – a demokráciából. Vádak, gonoszkodások, sérelmek, anomáliák felsorolása. Majdhogynem készakarva úgy lettek fogalmazva, ahogyan nem kell és nem is lehet rájuk érdemben reagálni. Ez is hiba és nem vezet semmilyen megoldáshoz, fejlődéshez, ami meg már bűn - a város ellen.
ErMester


mailto: komment@egriszin.hu