Borban az igazság, hol van a vigasz?
2008.11.16.00:00
Murci kóstolón voltam valamelyik nap. Egri, kézzel szedett, lassan sutult, féltett murci, ami ugyan még nem bor, de ha legurítunk 2-3 bögrével utána már ne üljünk volán mögé. Viszont igazi egrinek érzi tőle magát az ember. A szőlő és a bor városa, ahol mégis különös helyet foglal el a nedű. Merthogy mindenki úgy gondolja, itt aztán emberek ezrei élnek borkészítésből, lőrekutyulásból, meg varázsszavakból, mint borturizmus. Emlékek sejlenek fel kannákról és furcsa folyadékokról, amiket ki kell tiltani – mondták nemrég. Aztán szép lassan beindulni látszik valami.
A Szépasszony-völgy már-már nem rejtegetni való. A nyáron hétvégente színes programokkal vártak, igényes környezettel és borral. Tényleg jó borral. Merthogy az egri bor már nem csak az egrieknek jó, hanem országszerte kezdi visszanyerni hírnevét. A hírnév pedig jó. Persze nem lehet belőle megélni, de lehet neki örülni.
Még a szerelemnél is fontosabb a megélhetés – írta egykor Tabarin, a komédiás. Mert hiába jön hordószámra a minőség, meg mondogatják egyre többen, hogy hű de csuda borokat ihatunk Egerben, ha aztán nem isznak. Nem akarok senkit arra buzdítani, hogy literszámra nyelje a Leánykát, de ha már választani lehet, válasszunk olyat, ami a miénk, s amire nem csak mi mondjuk, hogy egyre jobb. Persze mostanában nem csak a színvonalról, meg a minőségről hallunk, hanem szüretelőkről, akik jogosan vagy jogtalanul ellenőrt pofoznak, meg hogy a szőlő idén is átalakul csak nem borrá, hanem a tőkén képződik belőle penészes trutyi, ugyanis nincs aki átvegye.
Aki nem csak hipermarketben vesz bort, az hall olyat, hogy 5-6 éves mannák állnak hordókban, tele vannak a pincék, nem tudnak az újjal mit kezdeni. Mindenki keresi az okot, ami bizonyára összetett. Könyvek születnek olyan témákban, mint bormarketing, mert már a jó bornak is kell cégér. De a szőlész-borász inkább a nedűkkel kell foglalkozzék, mint reklámismereti szakkönyvekkel. Természetesen az sem mindegy, hogy az említett nagyáruházakban szinte fillérekért chilei bornak mondott palackozott italt vehetünk, míg az ismert egri pincészetek termékei nem szemmagasságban, hanem (árfekvésben is) magasabban vannak elhelyezve. Nyújtózkodni kell a minőségért, a helyiért, a jóért, ami egyébként karnyújtásnyira lenne. Panaszosak a gazdák, s a borivók, megoldást közösen kell keresni. Mert jó bor már van.
Még a szerelemnél is fontosabb a megélhetés – írta egykor Tabarin, a komédiás. Mert hiába jön hordószámra a minőség, meg mondogatják egyre többen, hogy hű de csuda borokat ihatunk Egerben, ha aztán nem isznak. Nem akarok senkit arra buzdítani, hogy literszámra nyelje a Leánykát, de ha már választani lehet, válasszunk olyat, ami a miénk, s amire nem csak mi mondjuk, hogy egyre jobb. Persze mostanában nem csak a színvonalról, meg a minőségről hallunk, hanem szüretelőkről, akik jogosan vagy jogtalanul ellenőrt pofoznak, meg hogy a szőlő idén is átalakul csak nem borrá, hanem a tőkén képződik belőle penészes trutyi, ugyanis nincs aki átvegye.
Aki nem csak hipermarketben vesz bort, az hall olyat, hogy 5-6 éves mannák állnak hordókban, tele vannak a pincék, nem tudnak az újjal mit kezdeni. Mindenki keresi az okot, ami bizonyára összetett. Könyvek születnek olyan témákban, mint bormarketing, mert már a jó bornak is kell cégér. De a szőlész-borász inkább a nedűkkel kell foglalkozzék, mint reklámismereti szakkönyvekkel. Természetesen az sem mindegy, hogy az említett nagyáruházakban szinte fillérekért chilei bornak mondott palackozott italt vehetünk, míg az ismert egri pincészetek termékei nem szemmagasságban, hanem (árfekvésben is) magasabban vannak elhelyezve. Nyújtózkodni kell a minőségért, a helyiért, a jóért, ami egyébként karnyújtásnyira lenne. Panaszosak a gazdák, s a borivók, megoldást közösen kell keresni. Mert jó bor már van.