Pótszékekkel a tetőtérre
Előhozták a sufniból
Nehéz elfogulatlanul írni az egri Padlásról, hiszen sokak meghatározó élménye volt az egykori, s talán az új is az lesz. Érdeklődésben nincs hiány, jegyet alig kapni, a pótszékek rendszeresen járnak a nézőtérre. Megéri a tülekedés? Nyugodtan álljunk sorba, mert meg. Persze senki ne várja a világmegváltást, a választ a nagy kérdésre. Ez a darab nem arról szól. Nem is akar több lenni, mint egy rózsaszín történet, amire aztán mosolyogva emlékezhetünk vissza.
Felújításról van szó, kíváncsian keressük hát az újat, a mást. Szerencsére nem sokat kapunk belőle. Először ugyan arcunkba villan a két nagy plazmatévé, ami megmosolyogtató, de annyira oda nem illő, hogy jobb is elfelejteni. Aztán jönnek a „hús-vér” szellemek. A Herceg (Tunyogi Péter), aki nagyon megtanulta a hercegesekedést, a Kölyök (Fekete Györgyi), aki helyenként nagyon küzd a hangokkal, de elhiszem neki, hogy gyerek. Majd jönnek az újak. Lámpás, a törpe, a mogorva, de szerethető. Rácz János neve biztosíték is lehetne a sikerre, de ő nem bízza a véletlenre, s olyan lelkesedéssel játszik, hogy szinte húzza a többieket. Szívós Győző a néma hóhér szerepében kicsit büntetve érezhette magát, hogy ekkora hanggal nem énekelhet, mindenesetre jelen van a színpadon, s emlékezetes. De vannak még itt régiek, akiket ritkábban látunk mostanában: Kelemen Csaba, aki nem ugrál már úgy a tetőről, mint 10 éve, de minden gyerek megszereti még a gengsztert is. Horváth Ferenc bebizonyítja, hogy nem csak harmadik alabárdos lehet, Pálfi Zoltánra és Saárossy Kingára sem lehet panasz. Az egykori Jolly Joker, Blaskó Balázs Témüllere viszont halványabb volt, mint az emlékekben. Egy kicsit rutin. De az, hogy láttuk már őt ebben a szerepben úgy, hogy nyílt színi tapssal kellett jutalmazni jelentheti, hogy csak rossz napja volt, és az önkéntes tud még rendet vágni és csendet teremteni. Robinson (Lisztóczki Péter) kevésbé válik fontossá, mint más Padlásokon. Ennek persze nem feltétlenül ő az oka (bár az electricboogie-koncepció nem biztos, hogy a legjobb), hiszen a darab alatt majdnem végig el lett dugva.
Van egy lány, aki hegedülni tanul, úgy hívják Süni. Civilben Szabó Emíliának szólítják. Nos az van, lássuk be, hogy Süni bolond, de szeretjük. Szabó Emíliának nehéz dolga lesz ezek után a városban, mert az Iván óta, mint nő, közbeszéd az egri férfiak körében. A Padlás óta a környék óvódásai is beleszerettek. Nem mellesleg olyan női főszereplő egy zenés darabban, aki tud énekelni. Szóval vannak itt mesebeli lények, bolondosak és őrültek, meg van egyetlen egy srác, aki igazán emberi. Akinek össze kell fogni a történést, különben egy szempillantás alatt szétesik a Padlás. A Rádiós (Hüse Csaba) karakterben kiváló.
Lakik neki valami olyan csoda a torkában, amiért érdemes zenés darabra járni Egerben. Sajnos azonban megesik, rajta csúsznak el szituációk. Azonban amikor kicsit civil, olyan Rádi, mint Hüse Csaba, aki mosolyogva sétál a városban, na akkor szeretem és elhiszem, hogy olyan ember, mint mi mindannyian, csak éppen valami különös mesébe csöppent. Annyi biztos, hogy ez a srác érti a musicalt és még rengeteg Padlás van benne. Az viszont tuti, hogy Sünibe nem egy dal alatt kell beleszeretni.
Szóval szépen szóló dalok, humoros jelentek, felejteni való tévé, magyarul családi élmény. A finálét akkor szeretem, ha mindenki tisztességesen énekli. Na jó, a néma hóhér tátoghat.
sz
az előadás szuper volt már négyszer láttam de csak most sírtam el magam annyira jól játszanak főleg fekete györgyi ő fantasztikus
Nekem is a törpe a kedvencem!