Resident
SzínTúra: Jó látni az ilyesmit
2008.09.30.00:00
Egyre többen gondolják úgy, hogy a vendéglátás nem a könnyű és gyors pénzszerzés forrása, hanem életforma, hivatás. Az igényesség nem elpazarolt energia, hanem jó befektetés. A minőség nem valami úri huncutság, hanem keresett cikk, még akkor is, ha a vevőkör korábban nem is ehhez volt szokva. Könnyű megszeretni a jót.
Alighanem ilyen gondolatok is vezethették az egri Resident Club megálmodóit, akik olyan szórakozóhelyet alakítottak ki a hajdani T-rex pincerendszeréből a Buszpályaudvar alatt, amely a világ bármely táján megállná a helyét. A pince adottságait kihasználva, a csőszerű helységek adták magukat, hogy egy luxus utasszállító „buli-repülőgép” belsejére hajazó enteriőrrel támadjanak a tulajok. A „gép” hátsó traktusában helyezkedik el a high-tech táncbeton, saját bárral, tökéletes szellőzéssel. Az ülések jól kinéző, ám kétségkívül nehezen ülhető boxok, melyek fölé a plafonról lelógó lcd tévék kerültek. Itt akár sport közvetítést, akár a zenéhez köthető klipeket láthat a nagyérdemű.
A Resident ügyelt arra, hogy a megkülönböztetett figyelmet lépten-nyomon éreztessék az idevágyókkal. Így került a rendszerbe VIP asztal, saját plazmával, VIP terem, ami engem első blikre Elvis magángépének frivol szeparéjára emlékeztetett, és a manapság elhagyhatatlan trendi lounge, a heverő-pihenő-kinyúló szoba, amit a tulajok elmondása szerint még sokan nem tudnak hova tenni polgártársaink közül. Pedig semmi rosszra nem kell gondolni: ez is csak kényelemről szól.
A helyiség tehát adott, a lelket a helybe viszont a személyzet leheli. A chef nem hétköznapi étlappal lepi meg a betérőket, mert igen, a Resident étterem is, méghozzá az igényesebb fajtából. A sztékek, királygarnélák, lazacok és a szénné szolizott salátaevők kedvencei mind-mind megtalálhatók a kifejezetten ízléses étlapon. A Resident büszke a konyhájára, ami persze nem azt jelenti, hogy jó, de előfeltétele annak. Ez a konyha viszont tényleg jó! A déli menü kínálata nem összehasonlítható a közétkeztetés nyújtotta választékkal. Az ára viszont cseppet sem magasabb (sőt!) a városban szokásos színvonalnál.
Az a legmeglepőbb a Resident Clubban, hogy dress kódot, azaz megfelelő öltözetet várnak el a belépőtől, az igényes környezetben több tucat bor, whisky és miegymás közül válogathatunk és az árak egyáltalán nem tükrözik ezt az exkluzivitást. Állíthatjuk, hogy a többi egri szórakozóhelyhez képest a Resident szerényebb árfekvésű, ami ismételt jel arra, hogy nem gyors pénzkivételben, hanem hosszabbtávú jelenlétben gondolkodnak a tulajok.
A Resident ügyelt arra, hogy a megkülönböztetett figyelmet lépten-nyomon éreztessék az idevágyókkal. Így került a rendszerbe VIP asztal, saját plazmával, VIP terem, ami engem első blikre Elvis magángépének frivol szeparéjára emlékeztetett, és a manapság elhagyhatatlan trendi lounge, a heverő-pihenő-kinyúló szoba, amit a tulajok elmondása szerint még sokan nem tudnak hova tenni polgártársaink közül. Pedig semmi rosszra nem kell gondolni: ez is csak kényelemről szól.
A helyiség tehát adott, a lelket a helybe viszont a személyzet leheli. A chef nem hétköznapi étlappal lepi meg a betérőket, mert igen, a Resident étterem is, méghozzá az igényesebb fajtából. A sztékek, királygarnélák, lazacok és a szénné szolizott salátaevők kedvencei mind-mind megtalálhatók a kifejezetten ízléses étlapon. A Resident büszke a konyhájára, ami persze nem azt jelenti, hogy jó, de előfeltétele annak. Ez a konyha viszont tényleg jó! A déli menü kínálata nem összehasonlítható a közétkeztetés nyújtotta választékkal. Az ára viszont cseppet sem magasabb (sőt!) a városban szokásos színvonalnál.
Az a legmeglepőbb a Resident Clubban, hogy dress kódot, azaz megfelelő öltözetet várnak el a belépőtől, az igényes környezetben több tucat bor, whisky és miegymás közül válogathatunk és az árak egyáltalán nem tükrözik ezt az exkluzivitást. Állíthatjuk, hogy a többi egri szórakozóhelyhez képest a Resident szerényebb árfekvésű, ami ismételt jel arra, hogy nem gyors pénzkivételben, hanem hosszabbtávú jelenlétben gondolkodnak a tulajok.