EgriSzín: Látványos eredmények és sikerek jellemzik kerékpáros tevékenységedet. Hívatásnak, sportnak, hobbinak tekinted a kerékpározást?
Kónya Tamás: Hívatásnak semmiképp, de valahogy mégiscsak nagy részét képezi az életemnek. Sportnak mindenképpen, mivel versenyszerûen kerékpározom, és hobbinak is, mert munka mellett ûzöm.
EgriSzín: Mit ad számodra a sport?
Kónya Tamás: Az én személyiségem nagyon sokat változott, más dolgokat csináltam, és most egészen más érdekel. A kerékpározás nagyon furcsa szabadságérzetet ad az embernek. Ezt csak az tudja, aki ül a biciklin, és ezt átéli. Huszonöt éves koromig nem sportoltam. Véletlenül, egy alkalmi biciklitúrán kerültem szorosabb kapcsolatba a kerékpárral. A napi több órás edzések teljesen megváltoztatják az ember életét. Teljesen kikapcsol, más gondolatok jutnak az eszembe, vagy éppen semmire sem kell gondolnom. Ez egy más életforma.
EgriSzín: Nagyon szép eredményeid vannak, az utóbbi idõben, mind csapatban mind egyéniben. Miért fontos a verseny, a megmérettetés?
Kónya Tamás: Versenyezni alapvetõen jó. A légkör, a társaság, amit nem lehet pótolni semmivel. Olyan ingerek érik a szervezetet, amit csak ott lehet megtapasztalni.
EgriSzín: Úgy ismerni téged, mint örökmozgót, a versenyeken kiváló hajrázót. Az életben is küzdõ típus vagy?
Kónya Tamás: Nem, az életet egész másképp fogom fel. A kerékpározásban sem vagyok annyira megrögzött, csak szeretem csinálni és jól is megy, jönnek az eredmények. Csak azért, hogy ott álljak a dobogón, biztosan nem csinálnám, mert nem ez a része izgat.
EgriSzín: Lehet-e sporteredményekben mérni az ember értékét?
Kónya Tamás: Nem hiszem. Ha valaki pusztán az eredményeim alapján értékelne, teljesen más képet kapna a személyiségemrõl, mint amilyen vagyok.
EgriSzín: A kerékpározás, nagyon egészséges szabadidõs tevékenység, ez jól látszik rajtad. Meddig lehet megõrizni testi és szellemi frissességünket?
Kónya Tamás: Ha az ember nem akasztja szögre a biciklit, bármeddig. Én nem azért kezdtem el biciklizni, hogy egészségesen éljek, persze ez most nagy divat. Sokan ezért csinálják, és ez nem is baj. Valahogy engem nem izgatott soha, szeretem csinálni, és ennek ez a vonzata. A versenyeken hetven éves emberekkel lehet találkozni, akik rendkívül jól bírják.
EgriSzín: Mi a véleményed a doppingról? Használsz te ilyesmit?
Kónya Tamás: Természetesen nem, és nem is lenne értelme. Nem védekezni akarok, de Magyarországon nincsenek olyan díjak, és nem errõl szól az egész. De tudom, hogy profi körökben nem lehet másképp érvényesülni. Most ilyen világot élünk. Köztudott hogy az élsportban természetes dolog a dopping, nem lehet másképp ilyen eredményeket elérni.
EgriSzín: Milyen a kerékpáros morál az utakon?
Kónya Tamás: Az én álláspontom elég egyoldalú lehet, bár elõfordul, hogy leszorítanak az útról. Nem lehet úgy kezelni, hogy vannak autósok és kerékpárosok. Nem minden autós egyforma, vannak akik normálisak, bíztatnak. Nagyon sokat kell még fejlõdni, elsõsorban fejben. Ez ellen nem lehet sok mindent tenni, megpróbálok normálisan közlekedni.
EgriSzín: Mennyire kerékpárbarát Eger városa?
Kónya Tamás: Kevés a kerékpárút, de ez a város nem is olyan nagy. Kerékpárral lehet a leggyorsabban közlekedni Egerben. Mindenhová el lehet jutni, ki lehet kerülni a forgalmas utakat. Igazán nincs baj, a fekvése pedig kitûnõ, Közel van a Mátra és a Bükk. Minden lehetõség adott a környezõ hegyek felé való eljutáshoz.