Rápihenve
2008.09.30.00:00
Elfogytak a nyári szabadságok, képviselőink boldogan váltották a rövidgatyát öltönyre. Nyárvégi közgyűlésre készültek, nem is akárhogy. Egyesek súlyos papírkötegekkel, előre megír(at)ott beszédekkel, mások a teljes heti sajtóval. A szokásos parola után elővették a tüzes tekinteteket, amit ilyenkorra illik újra begyakorolni, hiszen 3 kamera is dolgozik. A bejelentkezésig mindenki számára élvezhető volt a történet, onnan pedig elindult az, amit az egyhónapos kihagyás miatt sürgősen kellett pótolni. Nyolc és fél órában találtak ők támadási felületet nem csak az előterjesztésekben, vagy a hozzászólásokban, de minden névelőben, sőt a "ki nem mondott félmondatok"-ban is.
Szakmai kérdésekről nem sok szó esett, inkább ki mit lát a semmi mögött, és egyáltalán takar-e valamit a semmi. Hogyan kellene most, amit 8 éve kellett volna, és miért nem történt akkor, ami most se fog. A konkrét témákhoz ugyan csak kevesen szóltak érdemben hozzá, a személyes támadások azonban kidolgozottak voltak. Röpködtek az előre legyártott formulák, amit megkövetel egy ilyen közszereplőtől a párt, vagy éppen a haza. Politikai, koncepciós perek kerültek szóba, sárdobálás segített meg nem értésen. Nagy hatalmat adott a mikrofon, egyhuzamban szinte korlátlan ideig lehetett leszólni az ellenfeleket. Jobb pillanatokban negyedórás etapok következtek, melyet Dumaszínházszerű performanszok kísértek. Egyetértés született abban, hogy a MÁSIK oldal nem dolgozik, sőt talán még tisztességtelen is. Az ellen folyamatosan csúsztat (urambocsá' hazudik), és egyébként is, ha nem lennének, csőstül jönne ide a Kánaán. Is.
Nincs mese, a mandátumért év közben is meg kell dolgozni.
Egyetlen szereplője volt a majd' 50 napirendi pontos közgyűlésnek, akit mindenki szeretett. Akit senki nem akart bántani, s mindenkinek volt hozzá egy jó szava. A sajtos kifli képviselte a szakmaiságot és az objektivitást a Városházán. Társaságában kedélyesen diskurált fideszes a szocival, nyaralásról, családról és sporteredményekről. Sajnos, amikor dél körül elfogyott, már nem tudott segíteni a fejekben még dúló hőségen.
Nincs mese, a mandátumért év közben is meg kell dolgozni.
Egyetlen szereplője volt a majd' 50 napirendi pontos közgyűlésnek, akit mindenki szeretett. Akit senki nem akart bántani, s mindenkinek volt hozzá egy jó szava. A sajtos kifli képviselte a szakmaiságot és az objektivitást a Városházán. Társaságában kedélyesen diskurált fideszes a szocival, nyaralásról, családról és sporteredményekről. Sajnos, amikor dél körül elfogyott, már nem tudott segíteni a fejekben még dúló hőségen.