Elefánt az egriségben
2008.09.30.00:00
Vannak dolgok, amelyeket nem lehet tisztán piaci alapon megítélni. Nem azért, mintha manapság nem lenne mindennek ára, hanem mert a véső, meg a kalapács az egyik kézben Dávidot, a másikban törmeléket teremt. Nem azt vizsgálja az ember, hogy jól jár-e, amikor karácsonyi ajándékot vesz, vagy a gyerekére íratja a házát. Ez könyv szerint tiszta bukta. Van olyan egy város életében is, hogy a közösség nem pusztán haszonelvűen közelít valamihez, hanem pillanatnyi hangulatától vezérelve, úgymond értékelvűen. Ez persze egyfelől korrupcióra, egyedi elbírálásokra adhat alkalmat, másfelől, piaci irracionalizmusok révén örömet okoz az itt élőknek. Az egri Szenátor Ház jó példa a megmentendő értékekre.
Eger város értékbecslői felértékelték az egri Szenátor Házat cirka 66 millió forintra. Nem azért, mintha el akarnák adni, hanem azért, hogy a bérlő ennek feléért jogosult legyen továbbra is bérleti díjat fizetni, ami nyilvánvalóan abszurd. A bérleti jog ugyanis már önmagában is a szocialista hiánygazdálkodás és a torz árképzés atavisztikus maradéka. Abból táplálkozik, hogy a tanácsi bérlemény oly ritka, mint Dobó-téren az ép díszburkolat, és oly drága a bérleti díja, mint a 3,60-as kenyér. Ezzel szemben az igazság az, hogy aki akar bérelni, az bérleti jog nélkül is tud, az önkormányzati bérleti díjak, meg közelítenek – nagyon helyesen – a piaci értékhez. Ebben az összefüggésben pénzt kérni a bérleti jogért: intézményesített szélhámosság. Ezt érezve az illetékesek, jó alacsonyra értékelik az ingatlanokat, hogy elviselhető legyen a sarc.
A Szenátor Ház esete még annyival színesebb, hogy bérlői, a közmegbecsülésnek és szeretnek örvendő Cseh házaspár, olyan ékszerdobozt hoztak létre a semmiből, hogy maguk is megbánhatnák. Megbánhatnák azért, mert most Demeter Ervin (54) és néhány Fideszes hon- és városatya vehemensen követelte, hogy a Cseh házaspár által teremtett értéket, pontosabban annak további bérleti jogát, jóval magasabb áron adja el nekik a város, mint amit a szakértő javasolt. Értsük jól: ha a bérlő nem lepusztult használtruha kereskedést üzemeltet, akkor meg kell fizetnie az ő általa hozzáadott értéket az egri szabályozás szerint.
Nyilvánvaló, hogy a szabály rossz. Nyilvánvaló, hogy a város és belváros érdekét is az szolgálná, ha nem bizonytalanságban működő bérlők, hanem tulajdonosok csinosítgathatnák üzleteiket. Az is nyilvánvaló, hogy ha már ez a helyzet, és képtelen az Önkormányzat ezen változtatni, akkor értékmentő szempontokat kell figyelembe vennie, ami az intézményes megoldások ellen hat, mérlegelési jogot ad a politikusoknak.
Habis László jól megmondta frakciótársáról, hogy „Demeter szíven szúrta az egriséget.” Ezt kétféleképen is megakadályozhatta volna: nem ad kést a szurkáló kezébe, vagy nem szolgáltatja ki az egriséget az azt szurkálóknak.
A Szenátor Ház esete még annyival színesebb, hogy bérlői, a közmegbecsülésnek és szeretnek örvendő Cseh házaspár, olyan ékszerdobozt hoztak létre a semmiből, hogy maguk is megbánhatnák. Megbánhatnák azért, mert most Demeter Ervin (54) és néhány Fideszes hon- és városatya vehemensen követelte, hogy a Cseh házaspár által teremtett értéket, pontosabban annak további bérleti jogát, jóval magasabb áron adja el nekik a város, mint amit a szakértő javasolt. Értsük jól: ha a bérlő nem lepusztult használtruha kereskedést üzemeltet, akkor meg kell fizetnie az ő általa hozzáadott értéket az egri szabályozás szerint.
Nyilvánvaló, hogy a szabály rossz. Nyilvánvaló, hogy a város és belváros érdekét is az szolgálná, ha nem bizonytalanságban működő bérlők, hanem tulajdonosok csinosítgathatnák üzleteiket. Az is nyilvánvaló, hogy ha már ez a helyzet, és képtelen az Önkormányzat ezen változtatni, akkor értékmentő szempontokat kell figyelembe vennie, ami az intézményes megoldások ellen hat, mérlegelési jogot ad a politikusoknak.
Habis László jól megmondta frakciótársáról, hogy „Demeter szíven szúrta az egriséget.” Ezt kétféleképen is megakadályozhatta volna: nem ad kést a szurkáló kezébe, vagy nem szolgáltatja ki az egriséget az azt szurkálóknak.