2003-ban egy elég heterogén társaságot kellett összefésülni. Az akkori elsõ próbára rengetegen érkeztek, most körülbelül 25 fõs bázissal mûködik a csapat. Talán hosszú idõnek tûnik, hogy 5 év alatt nem vállaltak külföldi fellépést. Barsi Csabától megtudom, ez az õ szakmai elvárásának köszönhetõ. Úgy ítélte meg csak akkor érdemes határainkon túl is megmutatni a magyar hagyományokat, ha ezt méltóképpen tudják tálalni. Hosszú idõ kellett ahhoz, hogy változatos mûsorral indulhassanak el. Ma 9 színpadképes koreográfiájuk van. Augusztusban 2 nemzetközi fesztiválon is felléptek, igaz ebbõl az egyiken házigazdaként. Az Agria Nemzetközi Néptánctalálkozó után 4 nappal azonban Ostravába, Csehországba indultak a „Lajthások”. Nem túlzás azt mondani, közönségkedvenc lettek. Fontos visszaigazolás volt ez, hogy nem hiábavaló a munka. De nem csak a közönség dicsérte a csapatot. Az összeszokott társaság nem csak feladatból, hanem szórakozásból is ropta, s olyan hangulatot vittek magukkal, hogy még a maorik
 is beálltak egy csárdásra. A ciprusi felkérés teljesen váratlanul érkezett. Kértek egy promóciós anyagot, a táncosok pedig küldtek 1-2 amatõr felvételt. A szervezõknek annyira tetszett az anyag, hogy ragaszkodtak az egri csoporthoz. Nagyon sok segítséget kapott a csapat a várostól és különbözõ támogatóktól, és már eljutottak arra szintre, hogy nem mondhatnak vissza egy ilyen kaliberû felkérést, még akkor sem, ha néha úgy érzik, megterhelõ egymás után ez a két külföldi út. Magával ragadó társaság, amelynek legfiatalabb tagja 18, legidõsebb 62 esztendõs. Mi egriek ismerjük a Lajthát, hiszen jelentõs szerepet játszanak a környék kulturális életében. Szeretjük ha nekünk táncolnak, s ha egy-egy alkalommal minket is bevonnak. Szinte nap, mint nap találkozunk velük, s most büszkék lehetünk rájuk, nemzetközi sikereik kapcsán (is).