Azonban a globális probléma előrehaladtával, miszerint egyre fiatalabb gyermekeket engednek el otthonról szüleik, a Kazit is utolérte a végzete: az alapkorosztály kikopott, jöttek a fiatalok. Másik globális probléma is jelentkezett a tizenéves korosztály megjelenésével, hiszen a „régieknek” még elég volt pár pohár itóka, hogy jól érezzék magukat, ám a fiatalok hozták magukkal a 21. század serkentőszereit. Megjelentek a drogok, a kéjes nők, és a 15-16 éves fiatalok között azért fellelhettünk egy-két idősebb arcot is, ők voltak a „mi embereink” a cuccal. Meglepő módon eltartott pár évig mire a helyi hatóságnak is feltűnt az egyre elharapózó kábítószer terjesztés a Kaziban. Innen már egyenes út vezetett a folyamatos razziákig, verekedésekig, sokszor kisebb csoportok csücsültek a rendőrkapitányságon. Megelégelték ezt a soha véget nem érő harcot a rend őrei is, így pár évre hűvösre tették a Kazamatát. 1996-ban megújult arculattal és zenei világgal immár kicsit sem titkolva a tizenéves korosztályt csalogatva megalakult a Kistályai úton a Broadway, majd később mostani helyén a Broadway Palace. Próbálkoztak szegény idősebbek is az „új Kazival”, ám hamar rá kellett jönni, hogy Eger városa a 20-40 év közötti korosztálynak már nem kínál igazi buli-lehetőséget. Megint maradtak a kicsik. Tulajdonosváltások, pénzhiány, kopott közönség, kopott Dj-k kezdtek eluralkodni a Broadway Palace falai között. Ismét következett a bezárás. A helyi „Dj-k”, folyamatosan próbálkoznak az általuk kedvelt és más városokban tapasztalt zenei irányzatok meghonosításával, ám sorozatos kurdarc a fizetségük. 
2007 őszén ismét gondoltak egy nagyot, mégpedig azt, hogy az egri suhancoknak leginkább a tiszavirág életű próbálkozások előtti boradwayos időszak jött be. Ráki Csaba kezébe véve az irányítást, összeszedett pár helyi „Dj-t”, szétverte és átalakítatta a helységet. Valljuk be az új Broadway Studio egész elfogadhatóan működik. Vajon meddig? Megdöbbenve tapasztalta a városi szemlélődő a 2007. november 24-i nyitó estén, hogy ellepték a várost a 15-16 éves félrenyalt hajú kisfiúk, és a harisnyás miniszoknyás kislányok, soha nem látott mennyiségben a várost ölelő falvakból. Csalódás is volt egyben a pár évvel idősebb korosztálynak, hiszen arra gondoltunk „Na ide sem megyünk!”. 
Korosztályos problémáról beszélhetünk tehát. Nem tudni, hogy a most hetente cserélődő, mindenféle zenével próbálkozó „Dj-k” meddig bírják, bár már kaptunk néhány olyan fülest, miszerint a 22-23 órától műszakban lévő zenefelelősök a Broadway Studio előtt üldögélnek és kortyolgatják az elengedhetetlen bódító italokat,(melyektől úgy hiszik jobban pörögnek az időközben lemezeket felváltó cd-k hadai) magasról téve a bent zenére váró fiatalokra. Vagy nincs is bent senki? Rohamosan kopik a fiatal közönség is, unalmassá vállnak a „Dj-k”, a zenék, a próbálkozások. Megoldás? Folyt.köv.