A dolog érdekessége, hogy mindkét oldal megközelítőleges – mert pontosat nem adhatnak ki állítólag (vagy nem tudnak)- számokat dobál az aláírt, illetve elutasított szerződésszámokra vonatkozóan. A HospInvest Zrt. állítása szerint több, mint 700-an írták alá velük az együttműködési szerződést és 150 „külsős” jelentkezett, akikkel pótolni tudnák a hiányzó szakembereket. Ezzel összetették kezüket, mert elvileg megvan a működéshez szükséges létszám. Igen ám, de a kórházvédők azt mondják, ennyien nem írtak alá. A bökkenő viszont ott van, hogy a kórházban összesen 1214-en munkálkodnak. Tehát valaki rosszul számol. A harc folytatódik tovább, vagy most kezdődik igazán. Az „idegen oldal” rálép a hivatalos útra, a „belső oldal” viszont egri lévén Dobóhoz hasonlatosan kirántotta kardját és bármi áron megvédi várát. De kinek jó ez? Senkinek. Az viszont még egyik félnek sem jutott eszébe, hogy talán beszélgetni kellene. Egymással. Elsősorban a betegek érdekében. Félretéve politikát, önös érdekeket, tudomásul véve, hogy Magyarországon lassan húsz éve piacgazdaság van. A közalkalmazotti státuszhoz körömszakadtáig történő ragaszkodás a gyengeség félreérthetetlen jele. Félelem a piaci megmérettetésétől, elszakadás az állam (az adófizetők) által biztosított „kényelemtől”, akkor , amikor az orvosok nagy része magánpraxist folytat. Ki érti ezt? Intelligens emberek lévén esetleg még megegyezésre is sikerülne jutni és nem kellene üzengetni, mutogatni, bekiabálni, fasisztázni, kommunistázni…és még sorolhatnám a felbukkanó jelzőket. Persze, könnyebb út a másik hibáztatása, csak nem vezet sehova. Illetve egy következménye lehet, a kezelésre szorulók messze elkerülik a kórházat, a súlyponti jelleget pedig szélsebesen visszavonják. De a lényeg, most még lehet egy kis esély, hogy ebből a lehetetlen helyzetből mentsék a még menthetőt. Együtt.