Drága vagy olcsó?
SzínLuxus: Hány az óra Vekker Úr?
2008.08.08.00:00
A topmenedzserek előszeretettel hordanak karjukon vagyonokat érő órákat, ezzel is mutatva: az ő társadalmi
státuszuk nem akármilyen. Mutasd az órádat és megmondom mennyit érsz!
státuszuk nem akármilyen. Mutasd az órádat és megmondom mennyit érsz!
Sokan az Armani öltöny nélkülözhetetlen kiegészítőjének tartják a luxus kronométereket. Valójában mennyit is érnek, mire jók a milliós órák? S tényleg csak sznobok hordhatnak-e efféle csecsebecséket?
Amikor első órámat megkaptam, akkor kérdezgettem mindenkit, hogy nem akarja-e tudni mennyi az idő? Én nem akartam tudni, mert 10 másodperccel azelőtt, már tudtam. A fontos az volt, hogy én az idő tudója és az Óra birtokosa vagyok. Vagyis nem akárki. Ma már néha el is felejtek órát venni. Van a mobilban, az autóban, a számítógépben, a sütőn meg a kávéfőzőmön is. Ha tudni akarom, hogy mennyi az idő, csak körbe kell néznem a szobában és máris tudom. A jó kocsi, a szép öltöny, az „okos” mobil, a drága óra és a príma nő nem csak státusz szimbólum lehet. Van aki tényleg önmegvalósul ezek által. Nekik aztán nehéz a dolguk. Ha már mindenük megvan, akkor vadászniuk kell a jó kis órákra.
Milyet vegyünk?
Az óra egyben ékszer is. Természetesen nekünk tetsző, stílusunknak megfelelő órába érdemes csak beruházni, hiszen a leggyakrabban viselt kiegészítőnk lesz. Ha magunknak keresünk órát: olyat vegyünk, amelyikbe beleszerettünk. Ha a társadalomnak kívánunk üzenni, akkor olyat, amelyet sokan szeretnének.
Felhúzós, vagy elemes? Kvarc?
Az elemes órákat hajlamosak lenézni némely szalonokban. Azért nem írok kvarc-óráról, mert a készülékek nagy részében már nem kvarc kristály diktálja a tempót. Pedig mint órák a technika jelenlegi állása miatt sokkal megbízhatóbbak, pontosabbak, mint mechanikus társaik. Itt különösen igaz ez a DCF órákra, amelyek hosszúhullámon kapják egy központi adótól az órajelet, és atomóra pontosságával mutatják az időt. Ezeknél sem a szökőévre, sem a téli-nyári átváltásra nem kell figyelnünk. DCF órát azok vásároljanak, akik tényleg tudni akarják a pontos időt. Ezek kinézete még egyáltalán nem a luxus órákéhoz hasonló. Hátránya, hogy az adótól 2-3 ezer kilométer távolságban a szinkronizáló jel már nem fogható. Itt az óra – általában közepes minőségű – elektronikájára kell hagyatkoznunk. Manapság még a legócskább elemes órák is bosszantóan jól teljesítenek. Áruk elfogadható, kinézetük sokféle, esetenként tetszetős. Az elektromechanikus (mutatóval ellátott) példányok ára néha magas, de ehhez általában komoly szolgáltatások is tartoznak, pl. karcálló zafírüveg, fantasztikus pontosság, aranyozás stb. A full digitális órák néha gyanúsan olcsóak, a vacakság érzését keltik, pedig sokszor sokkal megbízhatóbban működnek, mint a mozgó alkatrészt tartalmazó társaik. A sport órák között nem véletlenül terjedtek el.
Multifunkciós órák
Ezek némelyike, már természetesen nem óra, csak mellékesen mutatja az időt. Itt nem ritka, hogy GPS (helymeghatározó rendszer), iránytű, vérnyomás és pulzusmérő, bőrellenállás-mérő, rádió, tv, mobiltelefon, mp3 lejátszó stb. kerül a csuklónkra. Bizonyos körökben ezzel a James Bond felszereléssel is kivívhatjuk a társasság csodálatát. Megjegyzem Dzsémszbond most éppen az Omega csúcsmodelljével nyomul, amiért emiatt sokat elkérnek.
Luxusórák
A luxus óráknak van nevük. Általában egy svájci órás mester nevét viselik, úgymint Patek Philippe, Girard Perregaux esetleg Rolex, Omega, Longines stb. néven próbálkoznak. Közös ismérvük, hogy igen drágák (általában félmilliónál többe kerülnek) és viselőik már első találkozásra ismerősként köszöntik egymást. A luxusórák mechanikusak, konzervatívak. A kézzel húzósak az igaziak, de az automata változat is elfogadható. Itt természetesen 30-50 drágakő lapul a szerkezet belsejében biztosítva, hogy a tengelyek zavartalanul lendülhessenek, foroghassanak. A kövek számát legtöbbször feltüntetik. Minél több a kő, általában annál drágább az óra. Hogy a kövek benne vannak, arról mi is meggyőződhetünk, mert sok esetben a hátoldal üvegből készül és szabad szemmel is gyönyörködhetünk a svájci órásmesterek remekműveiben. Ezekben az órákban legalább a felhúzónak, mutatónak illik aranyból lennie. A diszkréció miatt esetleg platinából. A szíj krokodil, esetleg arany. A számlapon a felhúzó mechanika tartalék ereje órákban, másodperc, perc, óra, nap, hónap, holdfázis kijelzés dukál. Ember számára elérhetetlen vízmélységekig vízállóak. Szerviz-könyveik vannak, amelyekkel az idő igazítást a tömítéscseréket igazolni tudjuk. Kincsképzők, általában értéküket megőrzik, legalábbis az eladásig. Sokan nem is viselik, csak gyűjtik az efféle szerkezeteket, számukra a gyártók sorszámozott példányokat bocsátanak ki.
Mindazonáltal a luxusórák szerkezete, mondjuk egy Patek Philippe-é, az emberi tudás egyik csúcsa. Aki egy ilyen készülékkel találkozik, és értőn tudja szemlélni, az előtt összesűrűsödve jelenik meg az emberiség okossága, az elmúlt évszázadok technikai haladása.
Amikor első órámat megkaptam, akkor kérdezgettem mindenkit, hogy nem akarja-e tudni mennyi az idő? Én nem akartam tudni, mert 10 másodperccel azelőtt, már tudtam. A fontos az volt, hogy én az idő tudója és az Óra birtokosa vagyok. Vagyis nem akárki. Ma már néha el is felejtek órát venni. Van a mobilban, az autóban, a számítógépben, a sütőn meg a kávéfőzőmön is. Ha tudni akarom, hogy mennyi az idő, csak körbe kell néznem a szobában és máris tudom. A jó kocsi, a szép öltöny, az „okos” mobil, a drága óra és a príma nő nem csak státusz szimbólum lehet. Van aki tényleg önmegvalósul ezek által. Nekik aztán nehéz a dolguk. Ha már mindenük megvan, akkor vadászniuk kell a jó kis órákra.
Milyet vegyünk?
Az óra egyben ékszer is. Természetesen nekünk tetsző, stílusunknak megfelelő órába érdemes csak beruházni, hiszen a leggyakrabban viselt kiegészítőnk lesz. Ha magunknak keresünk órát: olyat vegyünk, amelyikbe beleszerettünk. Ha a társadalomnak kívánunk üzenni, akkor olyat, amelyet sokan szeretnének.
Felhúzós, vagy elemes? Kvarc?
Az elemes órákat hajlamosak lenézni némely szalonokban. Azért nem írok kvarc-óráról, mert a készülékek nagy részében már nem kvarc kristály diktálja a tempót. Pedig mint órák a technika jelenlegi állása miatt sokkal megbízhatóbbak, pontosabbak, mint mechanikus társaik. Itt különösen igaz ez a DCF órákra, amelyek hosszúhullámon kapják egy központi adótól az órajelet, és atomóra pontosságával mutatják az időt. Ezeknél sem a szökőévre, sem a téli-nyári átváltásra nem kell figyelnünk. DCF órát azok vásároljanak, akik tényleg tudni akarják a pontos időt. Ezek kinézete még egyáltalán nem a luxus órákéhoz hasonló. Hátránya, hogy az adótól 2-3 ezer kilométer távolságban a szinkronizáló jel már nem fogható. Itt az óra – általában közepes minőségű – elektronikájára kell hagyatkoznunk. Manapság még a legócskább elemes órák is bosszantóan jól teljesítenek. Áruk elfogadható, kinézetük sokféle, esetenként tetszetős. Az elektromechanikus (mutatóval ellátott) példányok ára néha magas, de ehhez általában komoly szolgáltatások is tartoznak, pl. karcálló zafírüveg, fantasztikus pontosság, aranyozás stb. A full digitális órák néha gyanúsan olcsóak, a vacakság érzését keltik, pedig sokszor sokkal megbízhatóbban működnek, mint a mozgó alkatrészt tartalmazó társaik. A sport órák között nem véletlenül terjedtek el.
Multifunkciós órák
Ezek némelyike, már természetesen nem óra, csak mellékesen mutatja az időt. Itt nem ritka, hogy GPS (helymeghatározó rendszer), iránytű, vérnyomás és pulzusmérő, bőrellenállás-mérő, rádió, tv, mobiltelefon, mp3 lejátszó stb. kerül a csuklónkra. Bizonyos körökben ezzel a James Bond felszereléssel is kivívhatjuk a társasság csodálatát. Megjegyzem Dzsémszbond most éppen az Omega csúcsmodelljével nyomul, amiért emiatt sokat elkérnek.
Luxusórák
A luxus óráknak van nevük. Általában egy svájci órás mester nevét viselik, úgymint Patek Philippe, Girard Perregaux esetleg Rolex, Omega, Longines stb. néven próbálkoznak. Közös ismérvük, hogy igen drágák (általában félmilliónál többe kerülnek) és viselőik már első találkozásra ismerősként köszöntik egymást. A luxusórák mechanikusak, konzervatívak. A kézzel húzósak az igaziak, de az automata változat is elfogadható. Itt természetesen 30-50 drágakő lapul a szerkezet belsejében biztosítva, hogy a tengelyek zavartalanul lendülhessenek, foroghassanak. A kövek számát legtöbbször feltüntetik. Minél több a kő, általában annál drágább az óra. Hogy a kövek benne vannak, arról mi is meggyőződhetünk, mert sok esetben a hátoldal üvegből készül és szabad szemmel is gyönyörködhetünk a svájci órásmesterek remekműveiben. Ezekben az órákban legalább a felhúzónak, mutatónak illik aranyból lennie. A diszkréció miatt esetleg platinából. A szíj krokodil, esetleg arany. A számlapon a felhúzó mechanika tartalék ereje órákban, másodperc, perc, óra, nap, hónap, holdfázis kijelzés dukál. Ember számára elérhetetlen vízmélységekig vízállóak. Szerviz-könyveik vannak, amelyekkel az idő igazítást a tömítéscseréket igazolni tudjuk. Kincsképzők, általában értéküket megőrzik, legalábbis az eladásig. Sokan nem is viselik, csak gyűjtik az efféle szerkezeteket, számukra a gyártók sorszámozott példányokat bocsátanak ki.
Mindazonáltal a luxusórák szerkezete, mondjuk egy Patek Philippe-é, az emberi tudás egyik csúcsa. Aki egy ilyen készülékkel találkozik, és értőn tudja szemlélni, az előtt összesűrűsödve jelenik meg az emberiség okossága, az elmúlt évszázadok technikai haladása.
