Damaszkuszi út tévesztés
A megduplázott polgármesteri, alpolgármesteri fizetés
A 60 ezüst
Csaknem 3 millió forintra emelkedett az egri polgármester fizetése. Nem ő akarta, de így alakult. Az alpolgármesterek bére már csak járulékos veszteség, hogy a társadalmiaknak - van belőlük kettő -, nettó egy millióért akár heti 7(!) órát is gályázniuk kell. Nem ők akarták, de ha már a polgármester így járt, akkor ők is feláldozzák magukat.
Micsoda demagógia! – sopánkodnak az érintettek és támogatóik, ha valaki az „örömtelen” költségvetés készítés közben szóvá teszi ezt az apró faragatlanságot. Mert ez nyilvánvalóan egy otromba provokáció, amit az Orbán-kormány fundált ki a helyiek kárára és vazallusaik korrumpálására. Ez egy csapda, amibe a polgármesterek nagy része beleesett. Persze nem mindenki, mert például Szolnok ellenzéki polgármestere képes volt megütközni ezen a nagylelkűségen:
„Nem veszem fel a polgármesteri fizetésemelést!
Tegyük tisztába: ezt az emelést én sohasem akartam. Ezt a kormány írta elő egy törvényben, Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter javaslata alapján.
Azért nem veszem fel a fizetésemelést, mert ha áldozatvállalásról van szó, abból én sem maradhatok ki.
Miután a Fidesz rossz döntései brutális anyagi terhet raktak Szolnok lakóira, nekem az itt élő emberek mellé kell állnom.
Ezért úgy döntöttem, hogy a kormány által előírt polgármesteri fizetésemelést nem veszem fel, hanem azt karitatív célra ajánlom. Teszem ezt azért, mert szeretem Szolnokot és átérzem az itt élő emberek helyzetét.
Együtt sírunk, együtt nevetünk. Ez ilyen egyszerű.”
Ilyen egyszerű. De miért emelte meg a polgármesteri fizetést törvényileg a Fidesz?
- Alapvető szokása az orbáni hatalomnak, hogy mások pénzéből nagylelkűsködik. Nem az történt, hogy Eger kapott mondjuk 150 milliót, hogy emeljetek belőle apanázst, hanem azt mondta, hogy vegyetel el az egriektől 150 milliót és adjátok magatoknak. Máris szembe állította a polgármestert és a várost. Az egriek morognak, a kormány simogat. Most már tudják a városvezetők, hogy ki az, aki igazán szereti őket. Ő, aki pénzt ad. Aki meg morog, az a nép, akivel szemben csak a hatalomra számíthat a lojális vezető. A hatalom nagylelkű, a nép szűkkeblű és irigy.
- A polgármesterek országosan a Fidesz által működtetett feudális rend, és a kliens-patrónus rendszer helytartói. Ők gondoskodnak a vidék jobbágysorba taszított közmunkásainak szavazatairól, ők fenyegetik helyben a városlakókat azzal, hogy nem lesz fejlődés, ha nem Orbánra szavaznak. Ők a fideszes tápláléklánc helyi etető-kezei. Gondoskodnak az akkugyárak építéséről, kastélyok, iskolák és minden kiszemelt vagyon átjátszásáról államnak, egyháznak, oligarcháknak. A polgármesterek ne felejtsék el, hogy kinek a kegyéből és érdekében kapták a stallumot.
- A városi polgármesterek adóbehajtók. Ők gondoskodnak, például Eger esetében az 1.7 milliárd forintos sarc beszedéséről. Nekik kell előállniuk azokkal a fedő történetekkel, amelyek megmagyarázzák, hogy nincs pénz, mert Soros-Brüsszel-háború. Ők azok, akik kénytelenek racionalizálni, véget vetni stb., mert ez így nem mehet tovább. Ők szállítják a helyben megtermelt pénzt a yachtok, magánrepülők üzemanyagaihoz, ebből locsolják a gyepet a hobbistadionokban. Ez a fizetésemelés egyszerre júdáspénz is.
- Ez a fizetésemelés a helyi politikai elit és a maffiaállam közös erőszaktevése, ami összeköti őket. Mint amikor a maffiába betért zöldfülűt arra veszik rá, hogy lőjön le valakit. Már nincs visszaút, véglegesen a család tagja, foglya lett. Amikor az állam elveszi a helyiek pénzét és a polgármesternek adja, és azt kéri, hogy ezt a helyi költségvetésből gazdálkodják ki, akkor nem másról van szó, mint a szokásos „keresztapa” perverzióról.
Mit tehet egy ilyen csapdába esett városvezető?
Nagy kérdés, hogy a morális integritás megőrzése lehetséges-e úgy, hogy a törvény erejével tömik a zsebünket. A válasz nem egyértelmű. Akinek a morális iránytűje rendben van, az nyilván látja, hogy ha bezárja azt a gyerektábort, aminek a fenntartása kéthavi bérköltségébe kerülne, akkor itt valami nem stimmel. De akkor mi lehet a helyes út?
Az ésszerűsítése a város működésének folyamatosan napirenden van egy normálisan működő adminisztrációnál. Az új vezetés jó alkalmat teremt a drasztikus változtatásokhoz is. A pénzhiány, függetlenül annak okaitól, valós. Amikor a legelesettebbeken csattan az ostor, akkor a megduplázott fizetés nyilván vérlázító és a szolidaritás teljes hiányáról tanúskodik. Egyetlen jó megoldás létezik ebben a helyzetben, szolidárisnak lenni a várossal, amelyik vezetőijéül választott és egyértelművé tenni, hogy a nem kért, de kapott juttatásból nem a kegyúr szolgálata lesz, hanem a rászorulók segítése.
Ha tetszik, akkor ez egy lehetőség választani a damaszkuszi utat, amikor az sarc-szedőből igaz ember lehet. Létre lehet hozni saját alapítványt, lehet támogatni meglévőket, de olyanokat, akik a zabrálás vesztesei. Persze ez csak abban az esetben opció, ha egy városvezető hosszabb távra tervez. Ha nem a tábornok úr őrmestere, hanem a közösség szószólója szeretne lenni.
Ami azt illeti, erre elég sok megoldás kínálkozik, de az biztosan nincs köztük, hogy dupla fizetésért végrehajtósdit játszik valaki, viszi a mozdíthatót, kiönti a gyereket, mert ráhűlt a fürdővíz.
Ahogy Senki Alfonz mondaná: „- Mon chef, mi nem tételezünk fel ilyesmit sergent Potrienről."
Na, dőljünk hátra.