Honnan tudjuk, hogy vacak, teleshop figura akarja ránk sózni magát?

A politikai marketing mindenkire hat, de a felkészültebbeket, gyanakvókat csak sokkal magasabb költségekkel lehet megvezetni, amit talán már nem éri befektetni. Ezért a politikusok költség-haszon elemzést végeznek és megpróbálják azt a sokaságot megcélozni, ami már elég a választási győzelemhez, de még belefér a büdzsébe. Mert igen, a választási győzelem alapvetően promóciós kampány, és mint ilyen, pénzkérdés. Egyszerűsítve, akinek több pénze van, az győz. De.

Persze vannak különleges idők, amikor rendszerváltó, forradalmi hangulat alakul ki, akkor az erőforrás nem csak pénz formájában tódul a kampányba, ilyenkor az önkéntes munka, a lelkesedés olyan hozzáadott érték, amit a hatalmon lévők pénze sem tud kompenzálni.

Ezért mondják, hogy ma Magyarországon a választást elcsalja Orbán Viktor és pártja, a Fidesz, mert korlátlan erőforrásokat tud mozgósítani a hatalma megtartása érdekében, míg a politikai ellenfeleit ellehetetleníti (megvonja a párttámogatásokat, közszolgákkal kapartatja le az ellene kampányolók plakátjait, kizárja a médiatérből a kritikus hangokat, megfélemlíti az indulni akarókat stb…) Sokan a szavazás titkosságát összetévesztik a választás szabadságával, holott a szavazás a Rákosi és a Kádár rendszerben is titkos volt, mégsem lehetett szabad választásról beszélni, mert az alternatívák hiányoztak. Akkor is és ma is azt mondják, hogy „történelmileg így alakult”, az ellenzék minősége kritikán aluli, ezért nem rúg labdába stb., de a politikai váltógazdaság ellehetetlenítése egyáltalán nem sorsszerű „történés” volt, hanem tudatos leépítése a demokráciának, és kiépítése a zsarnokság  egyeduralmának. Ma Magyarországon nagyon világos a hatalom stratégiája: A politikát lejáratni, megundorítani azokkal, akik nem biztos, hogy a kormánypártot választanák, hogy távol tartsák őket a választásoktól, míg a saját, gondosan nyilvántartott szavazóikat szervezetten elvinni az urnákhoz.

Eger címer EU Fotó: egriszin.hu

De akkor mi értelme elmenni választani?

Majdhogynem semmi. A rendszert választáson leváltani nem túl sanszos. Azonban a totális kontrolnak gátat szabnak a helyi közösségek belátható méretei, és itt az anyagi és hatalmi fölény, bár torzítja az eredményeket, esetenként legyőzhető. Ez történt a múltkori önkormányzati választáson is, amikor a Fidesz Egerben (is) csúfos vereséget szenvedett. A hatalom által működtetett torzulás ékes példája a jászberényi polgármester választás esete, hogy amikor 14 szavazattal győzött az ellenzék jelöltje és a Fidesz megismételtette a választást, akkor a legyőzhetetlenség mítoszának szétfoszlásával, már fölényesen, 3758-as szavazattöbbséggel hengerelt az ellenzéki polgármester. Az emberek, ha látják, hogy tudnak változtatni, akkor mernek is. Ezért hivatalosan bátorított politikai üzenet az, hogy: úgysem változik itt soha semmi, az egyik kutya, másik eb, ezek legalább már megszedték magukat és nem fognak annyit lopni, engem nem érdekel a politika és így tovább gondolatok. A csüggedés- és közöny-meghajtású közélet a változatlanság záloga.

És akkor lássuk a lólábat

A fő kérdés, hogy hogyan lehet észrevenni, hogy a mézes-mázos emberarc mögött, ördögi gonoszság rejlik. A legjobb a patákat nézni, ha azok kilógnak, akkor gyanút foghatunk. Íme a paták:

Első pata: „Én Egerért szeretnék dolgozni! Eger érdekét fogom képviselni, nem a pártokét!”

Látszólag ártalmatlan kedveskedés, de valójában azt mutatja, hogy az illetőnek fogalma sincs a demokratikus működésről és Magyarország alkotmányos berendezkedéséről, vagy van, de megveti azt. Meglovagolja a populista fika-vonatot és a „jó király” kultuszt. Üzenetében elrejtve ez áll: A közjót nem a köz képviseli, hanem én.

• Nincs olyan, hogy Eger érdeke. Egriek vannak, akiknek vannak érdekeik, amelyek általában nem esnek egybe. Az egyik szeretne elkerülő utat, a másik nem. Az egyik közelebb szeretné a városhoz, a másik messzebb. Az egyik bulikat szeretne a Dobó téren, a másik csend király választást. Van, aki kiseprűzné a papokat az iskolákból, mások abban reménykednek, hogy minden iskolában majd kötelező lesz imádkozni. Ez a demokratikus működés lényege, hogy a választók sokfélék. Ezeknek a sokféle választóknak, sokféle képviselőjük van, akiket ők választanak azért, hogy képviseljék sokféleségüket, eltérő érdekeiket. Ha tetszik, helyettük menjenek ölre a polisz, a város erre a célra létrehozott csataterén, az egri közgyűlésben. Legyenek demokraták, azaz érveljenek, szavazzanak és fogadják el a többségi döntést, még akkor is, ha nem értenek vele egyet.

Aki azt mondja, hogy Egerért szeretne dolgozni, már messziről bűzlik. Azt lengeti be, hogy már nem érdeklik a választói, ő már olyan szférákban lebeg, aminek megértése meghaladja holmi ikszelgetők képességeit.

Ő már nem a rá voksolókat képviseli, hanem valami sokkal nagyobbat, amit csak ő érthet igazán. Magyarra lefordítva: szélhámos, aki nem akarja, hogy bevasalják rajta a választók érdekeinek képviseletét.

Ezért párosul ez a széltolás pártellenességgel, lokálpatrióta maszlaggal és hasonlókkal. A pártok, bár nincsenek jó bőrben, azért nem szokták titkolni, hogy mit képviselnek. A Fideszt, a DK-t lehet imádni, vagy utálni, de azt mondani, hogy nem tudjuk, hogy a Orbán Viktor, vagy Gyurcsány Ferenc mit képvisel, nem lenne igaz. Ugyanígy a többi párt is kénytelen megmutatni magát a publikumnak. Van értékajánlatuk, többé-kevésbé átlátható működési mechanizmusuk stb.

A pártellenesség populista szólamai mögött a parlamentáris demokrácia megvetése húzódik. Még akkor is, amikor a zsarnok sunyin a Nemzeti Együttműködés Rendszeréről papol, hogy ő Magyarország érdekeit képviseli, holott a sokszínű magyarok sokféle érdekeinek elnyomására hozta azt létre.

Összegezve: Egernek nincs érdeke, az egrieknek vannak különféle érdekeik. Aki mást állít: hazug szélhámos.

Második pata: A civil lóláb

Egerért MOST, Egriek Szövetsége, Egységben a városért, Egri Lokálpatrióta Egylet, Fiatal Lokálpatrióták, Összefogás Egerért és a többi hangzatos egyesület mind, mind olyan civil szervezetek, amelyek a hatalom megszerzésére/megtartására jöttek létre. Alapítóik érzékelték, hogy a pártok lejáratására tett évtizedes kísérlet sikerrel járt, viszont az ország közjogi berendezkedése mégis képviseleti demokrácia, amiben az állampolgárok politikai csoportosulásai, a pártok játszák a főszerepet, ezért helyi pártokat alapítottak civil szervezetek formájában. Ez alighanem egy tisztulási folyamat része. A helyi polgárság, ha ügyetlenül is, de próbálja kezébe venni a sorsát. A választói házifeladat, az, hogy legalább egy percnyi érdeklődéssel kiderítsük, hogy valójában egy politikai párt álca-szervezetéről van-e szó, vagy valóban összeálltak-e helyi emberek, hogy változtassanak a dolgokon. Esetleg a kettő keveredéséről, de vajon milyen mértékben?

• Nem lenne helyes azt mondani, hogy ne szavazzunk helyi pártokra (civil szervezetekre), de előtte sokkal komolyabban kell tájékozódnunk arról, hogy valójában mit/kit is képviselnek. A politikai pártokról már beszéltünk, hogy azokról azért többé-kevésbé lehet tudni, hogy mit képviselnek, a hangzatos nevű egyesületeknél ez a kutatómunka a választókra hárul.

Harmadik pata: „Én számítok a másik oldal szavazataira is, őket is képviselni fogom!”

• Gondoljunk bele, a hölgy, vagy úr, azzal a dumával akarja megszerezni a szavazatunkat, hogy olyanokat is képviselne, akikkel mi egyáltalán nem értünk egyet, teljesen mást akarnak megvalósítani. Megint arról van szó, hogy nem akarja érteni a jelölt a demokrácia lényegét: A képviselők a választóik akaratát képviselik. Ha valaki azzal kampányolt, hogy kizavarja az autókat a belvárosból, az képviselőként nem mondhatja azt, hogy de neki a belvárosi autósok érdekeit is képviselnie kell, ezért inkább kinyitja a sorompókat. Persze, a belvárosi autózás szerelmeseinek a képviselőjével polemizálnia kell, ha a többség autókat akar a belvárosba, akkor el kell fogadnia a döntést, de azt nem kell magáénak tudnia, az ellen folyamatosan küzdenie kell, akár kisebbségben is. Így képviseli az őt közgyűlésbe küldőket.

Sokan azt hiszik, ha többség egyszer eldöntött valamit, akkor a kisebbségben maradtaknak kutya kötelességük a többségi álláspontot képviselniük. Ez a „demokratikus centralizmus” szovjet elve, ami egy diktatúrában menő, de a demokráciában abszurd. Egy álláspont, meggyőződés nem illanhat el azért, mert kisebbségbe került.

Negyedik pata: „Jóban leszek a kormánnyal, hogy jöjjenek a pénzek.”

• Tipikus vazallusi szemlélet, amikor az alattvalói ősi reflexekre apellálva próbál a jelölt szavazatokhoz jutni. Jó lesz a hatalommal összebútorozni, szoknyája mögé/alá bújni, dörgölőzni hozzá és melegedni az akol melegében. A még mindig csak bomlóban lévő feudális rend torzója ez az érvelés. Ebben az üzenetben persze az a fenyegetés is benne van, hogy ha nem leszünk jóban a hatalmasságokkal, akkor megnézhetjük magunkat. Aki ilyen szövegekkel kampányol, az arra készül, hogy az „észszerűség” és a „realitások” szavakat kántálva odadobja az egrieket az mindenkori hatalomnak. Persze tudja, hogy az egriek egy részének ez különösebben nem fájna, akiknek meg fáj, azoknak el lehet húzni. Ezt tette és teszi a városunk derék hada az elmúlt évtizedekben.
• És ezt az érvelést használja a kormányoldal is. Gyakorlatilag nyílt megvesztegetést ígér, miközben bevallja, hogy az állam nem kíván semleges lenni az állampolgárokkal szemben, hanem honorálni akarja alattvalói hűségüket, illetve büntetni engedetlenségüket (másra szavazásukat). Az, aki a központi hatalommal való jó viszonyával érvel/kérkedik, simán fenyeget, és elfogadja, hogy Magyarország államformája a kegyuradalom. Ez persze nem azt jelenti, hogy kurucosan folyamatosan küzdeni kell a mindenkori központtal szemben, mert sem az ellenállás, sem a dörgölőzés nem erény. Erény az egyenrangúság kikövetelése.

Jó, de akkor kire szavazzunk? A fentiekből (és még egy csomó mindenből, amit nem szerepel ebben a szövegben) az következik, hogy:

• Olyan képviselőre érdemes szavaznunk, aki a leglegközelebb áll saját értékrendünkhöz, képviseli az érdekeinket, elérhető és számonkérhető. Múltja, kötődése világos, eddigi tevékenysége nyitott könyv. Rendelkezik morális iránytűvel.


• Olyan képviselőre NEM érdemes szavaznunk, akiről tudjuk, hogy a jelölő szervezete olyan értékeket és érdekeket képvisel, amelyekkel mi nem értünk egyet. Ne gondoljuk, hogy annak a pártnak a jelöltje, amelyiknek az országos dolgaival nem értünk egyet, majd helyben a mi érdekünkben fog dolgozni. Ő nem árul zsákbamacskát, csak becsomagolja helyi maszlagba a keserű pirulát, hogy ízesebbnek tűnjön. Ne szavazzunk nyilvánvaló szélütöttekre és széltolókra, a hatalom által mozgatott kesztyű báb pártokra. Bőven lesznek ilyen zavarkeltő, elbizonytalanító jelöltek.

Jó, de valaki mondja meg, hogy mégis kire szavazzak!

• Erre lesznek jelentkezők, de senki nem dönthet helyettünk. Ez minden választónak a saját felelőssége. A voksával mindenki a saját és a többiek jövőjét befolyásolja, még akkor is, ha sok politikus azt sugallja, hogy egy szavazatnak nincs jelentősége, és inkább érdemes ebből a cirkuszból kimaradni. Aki úgy dönt, hogy nem megy el szavazni, az elfogadja, hogy mások döntsenek róla, lemond a beleszólás jogáról. Akik akarnak valamit, akár rosszat is, azok el fognak menni.

Elegem van a politikából, meg ezekből a semmirekellő pártokból, hagyjanak békén.

• Kezdje el elöről olvasni ezt az írást.