Nem múlik el nap, hogy a lapok címlapján ne szerepelne városunk neve valami botrányos összefüggésben. Feloszlatták a Fidesz helyi szervezetét, bezárták a belvárosi parkolóházat, ki kellett vágni a Dobó-téri karácsonyfát, de előtte egy lakó kitépte a hangosítás kábelét, a polgármester és a képviselők egymást tartják a város ellenségének és ezért alkalmatlannak stb. stb.

Egri bulldogság Fotó: egriszin.hu

Politikai elitünk beteges vonzalma a zéró összegű játszmákhoz azt eredményezi, hogy a versengésben mindenki veszít. Ez a veszteség lehet azonnali, pl. az egri parkolóház bezárása, vagy realizálódat később, mint az egri parkolóház felépítése esetén. A butaság és a rosszindulat ilyen mérvű kitüremkedése nem oka a közállapotainknak, hanem inkább okozata. Csábító lenne a politikai elit ostobaságának ostorozása, meg is kell tennünk, de senki ne gondolja, hogy ez a siserehad magát szabadította ránk. Minden a többség szabad akaratából történik. Ők váltottak jegyet Cipolla előadására, és most révületükben ők csókolgatják szüntelen.

Ez azonban nem kellene, hogy könnyed nihilizmusba taszítsa az itt ragadtakat hipnotizálatlanokat. Érdemes sorra venni, hogy mi történt 2022-ben és mi várhat ránk ebben az évben. Tegyük ezt egyfelől a jövő okulására, másrész a saját szórakoztatásunkra.

Eger 2022

Ebben az évben is csúcsra járt az egri képviselők szereptévesztése. Valami fura okból úgy gondolják, hogy nekik nem az a dolguk, hogy megoldják a város problémáit, hanem hogy elpityeregjék, hogy kik miatt nem lehet azokkal mit kezdeni. Az együttműködés-képtelenség azt eredményezte, hogy az egri politikusok egyéni utakat kerestek saját boldogulásukra és választóik boldogítására. Dübörög a házmester tempó. Az egyéni körzetekben megválasztott tagoknak az a kényszerképzetük, hogy ők valamiféle gazdái (tulajdonosai, főnökei) a választókerületüknek, és harcaik az utcák, játszóterek stb. burkolásáért, kátyuzásáért, festéséért stb. folynak. Szerintük a magyar ember hálás azért, ha jó gazdája van. Ezzel szemben, ha megismernék Magyarország alkotmányos parlamentáris berendezkedését, akkor még abból a részből is, ami megmaradt belőle, kiviláglik, hogy ők Eger képviselői. Az csupán egy választási technika, hogy a földrajzilag körülhatárolt területeken könnyebb a szavazókat nyilvántartani, mint mondjuk testmagasság, vagy szemszín szerinti csoportokra osztani. A megválasztott képviselő NEM a választókörzetét, vagy pártját képviseli, hanem egri képviselőként független és visszahívhatatlan. Értékrendjében pedig az egrieknek azt a csoportját illene képviselnie, amelyik jelölte őt képviselőnek. A vegyes pártlistás rendszer ezt tovább kuszálja a fejekben. Ezt a zavart a képviselők arra használják, hogy a következő szavazásra szavazatokat vásároljanak maguknak. A választók meg elhitték, hogy örülniük kell minden kis koncnak, minden lefestett padnak, amit a tekintetes úrasszony/úr méltóztatik elintézni. Teljes pompájában visszatért a „kijáró képviselő” intézménye, amelytől a rendszerváltáskor meg akartunk szabadulni, mert előszobája a kiskirályok, ispánok és szolgabírók világának.

A baj nem az, hogy valaki egy területnek elérhető, felelős működtetője, a parkok, utak gondozója, hanem az, ha ezt politikusként, kegyből teszi. Ez a fenntartott intézmények és cégek dolga lenne.

Így eshetett meg az, hogy az egyéni képviselők közpénz keretet szavaztak meg maguknak, amiből, úgymond orvosolják a választókerületeik problémáit. Világos, hogy ez a különbségtétel egyéni és listás képviselő között alkotmányellenes, ráadásul úgy tesz, mintha a törvényhozó hatalom maga lenne a végrehajtó hatalom, sőt a bíró is egyben, amikor eldönti, hogy mi legyen lefestve és mi nem,  ráadásul korrumpálja a választópolgárokat. 2022-ben az ellehetetlenült stratégiai döntéshozatal miatt ez az attitűd meghatározta a Közgyűlés munkáját. Csörgött az aprópénz, miközben ömlöttek ki a milliárdok.

A nagy ellenzéki bukta

Igen, még egy éve sem volt annak, hogy Eger ismét hozta az országos átlagot és Berecz Mátyás (DK) a nagyvárosokhoz hasonlóan, Egerben is meggyőző módon elbukta a parlamenti választást, és a körzet képviselője, az Orbán Viktor egyetemi éveihez köthető kormányhivatalnok, Pajtók Gábor (FIDESZ) lett. Berecz a városi képviselői mandátumát is lényegében átadta a Fidesznek, és a várost is elhagyta.

Pajtók a párt belharcaiban legyőzte a körzetet eddig biztosan hozó Nyitrai Zsoltot. Választási győzelme azt mutatja, hogy különösebb jelentősége nincs annak, hogy ki indul a választáson, az ismeretlen, retorikai bravúrokkal nem haknizó, botrányoktól teljesen mentes Pajtók Gábor is simán behúzta a körzetet.

Az, hogy ez a csere bekövetkezett, az egri konzervatív lokálpatrióta vonal bosszúja volt Habis László (FIDESZ) bukásáért. A magukat lokálpatriótáknak nevező csoportosulás, akiket a felületes szemlélő akár politikai parazitáknak is nézhet, azt a tényt, hogy Habis munkája ebek harmincadjára került, a Nyitrai vonal elhibázott politikai agresszivitásának tudta be. Azzal, hogy Habis megúszós politizálása helyett az Oroján Sándor által képviselt Habony-Rogán féle pökhendi rugdosódás lett a kommunikációs furkósbot, forgatója pedig a megszállt városi média, az egri konzervatívok nagy része nem tudott mit kezdeni. Ne feledjük, hogy sokuk inkább megveti az Orbán és parvenü követői által képviselt jakobinus tempót. Nekik Orbán csak egy olyan falusi diktátor, aki reményeik szerint legyőzi a tudjukkiket, majd visszaadja a hatalmat az arra méltóknak. Csakhogy Cézár, amikor győztesen hazatér, mindig felgyújtja Rómát. Ezért aztán az egri konzervatív polgárság rossz szemmel nézte a bumfordi fideszesek erősödését, és rendre elérte, hogy feloszlassák a helyi szervezetet. Ez történt sokadjára 2022. végén is. Nyitrai hintapolitikája kudarcot vallott, Pajtók viszont idő előtt ellőtte az összes puskaporát. De mi a helyzet a Fidesz egri frakcióvezetőjével,

Oroján Sándorral?

Oroján már mintapéldánya a 3.0-ás hatalomtechnikus homofideszikusnak. Törtető, cinikus és gátlástalan. Egyáltalán nem érti, hogy miért támadják, amikor rendre csatákat nyer, sőt vesztett helyzetből a háborút is kihozta döntetlenre. Ő már nem a vallásos révületbe esett hívő, nem pacalon tartott véreb, hanem számító szilovik, machiavellista erős ember. Kicsattan a jövőbe nézés piros pozsgájától, a fideszes újbeszél szuperlatívuszainak helyi megafonja. Tehetségét kár lenne azonban alábecsülni.

Oroján egy vert sereg frakcióvezetőjeként (mindössze egyharmados erővel rendelkeztek) rondított oda az alakuló ülés ünnepélyességébe, és megüzente, hogy ez lesz ezentúl a módi. Így is lett. Vasmarokkal tartja össze frakcióját, ügyes debattőr, aki bármikor felhecceli a polgármestert. És mindenki mást. Ugyanakkor annak a felelőtlen, káder központú politizálásnak a mintapéldánya, amely lényegében nyomorba döntötte az országot. Frakciójával kezdetben minden populista butaságot megszavazott (1000 Ft-os éves buszbérlet), mára a polgármester „legyen minden ingyen” politikájának viszont már ellenáll, amivel persze nagy kockázatot nem vállal.

Oroján, Habis László kampányfőnökeként látszólag első számú felelőse a Fidesz helyi bukásának, ám a képet árnyalja, hogy pont Habisék fizettek elő Oroján Sándor brutalitására, érezve, hogy sokak szemében a lagymatag politizálás (problémák elkenése, az erőfitogtatás hiánya stb.) kikezdi a vérszomjra nevelt híveknél a senior Lokálpatrióta elitet. A buldózerrel sepregetés viszont tájsebeket ejtett. Sőt, Habist és Nyitrait is legyalulta.    

A kisváros fojtogató légköre nem tűri az üstökösöket

Mára Oroján megkerülhetetlen embere a közéletnek. Észrevette, hogy a közös nevező a volt szocialista elit maradványai, a feltörekvő, zavaros ideológiájú pártok és a Fidesz között az, hogy mindannyian politika alatt (a polisz ügyeinek intézése) személyzeti politikát értenek. Betegesen keresik a számukra megfelelő és hűséges embert a megfelelő feladatokra. Ravaszsága elegendő volt az atomizálódott közgyűlés többségét összefogni és de facto megkerülhetetlenné tenni a kisebbségbe kényszerített Fidesz frakciót. Mirkóczki Ádám ugyan próbál házon kívül szövetséget kötni a Pajtók Gábor-Habis László tandemmel, de hiába oszlatták fel Oroján Sándor miatt a helyi Fideszt, a bizonytalan politikai klímában senki nem mer kockáztatni a pártján belül. A frakció egyben van, a Fidesz úgy oszlott, hogy újra összeállt.

Oroján esélyei, hogy a város be- és elfogadja azonban jelentősen csökkentek. Itt az a mondás járja, hogy senki sem lehet próféta, sem a hazájában, sem máshol. Eger nem a próféták földje. Nem kizárt, hogy a kormánypárt helyi frakcióvezetőjének ambíciói szétfeszítik a város provinciális kereteit. Képességére előbb-utóbb felfigyel valamelyik központi Cézár, vagy Brutus(?) és maga mellé veszi, ahogy Nyitrai Zsolt is leszerződtette. Addig azonban még sok örömöt okoz a közélet kedvelőinek Oroján Sándor és

Mirkóczki Ádám cicaharca.

Mirkóczki Ádám igazi politikai kalandor. Ők Oroján Sándorral az egri közélet Osztap Benderei. Két szórakoztató figura. Évődésük végig kísérte a 2022-es évet, és alighanem meghatározza a 2023-as történéseket is. Ellentétben Oroján analitikus és stratégiai gondolkodásával, Mirkóczki a hóstyák Trumpja. Bátran osztja az észt, semmi nem lehet elég légből kapott ahhoz, hogy azonnal ne tárja a nagyközönség elé. Ő a pandémia legnagyobb áldozata. Annyira égett a tettvágytól, hogy az orbáni zsarnokság sajátmagára szabott teljhatalmi törvényeit úgy értelmezte, hogy itt a végeken ezeket pont neki találták ki. Miután lefertőtlenítette az utcákat (nem röhögni, akkor még nem lehetett tudni, hogy a vírus nem az utcán hever) rögtön kirúgta az alpolgármestereit, hosszútávú szerződéseket kötött, kinevezte a közgyűlési döntéssel szemben Blaskó Balázst színház igazgatónak, hogy aztán folyamatosan megpróbálja leváltani. Összerúgta a port lényegében mindenkivel. Az általa idehozott valódi szakemberek elszivárogtak (EVAT, TV).

Ugyanakkor a keletkezett konfliktusra egyedül ő javasolt közjogi megoldást. Azt, hogy a közgyűlés oszlassa fel magát. Ezzel leválthatják a polgármestert, és legyen új választás. Amikor a képviselők ezt elutasították, és Oroján Sándor Mirkóczki Zitával (MSZP) és más elszabadult képviselőkkel inkább a polgármesterrel szembeni együttműködésről döntött, akkor lényegében arról is döntöttek, hogy nem kívánják Mirkóczkit leváltani. A polgármester maga mellé vett néhány Palacsintás királyból kölcsönzött figurát, amivel még izgalmasabbá tette a város vezetését. Ma már ezt a cicaharcot hívjuk egri politikának. Ennek eredménye a bezárt parkolóház, a milliókért bérelt egyházi ingatlanban működő kulturális központ nyitvatartása, az „ingyenes” buszközlekedés, a semmilyen költségvetésben nem létező elkerülő út nemlétező nyomvonala és az abszurditások végtelen sora.

A légüres térbe került (ott lovagoló by H.I.) polgármester a többi talajvesztett sodródó figurával próbál összekapaszkodni. Így kötött ki ebben a pillanatban Pajtók Gábor és a Lokálpatrióták mellett. Ahogy Oroján fegyvertényként adja elő, hogy zsebében van a maradék ellenzéki frakció (pl. az EVAT Zrt. simán felvette azt a Fidesz propagandistát, akit emblematikus figurájaként az Egerből elzavart hazug világnak, páros lábbal rúgtak ki azonnal a választások után.),  addig Pajtók fegyverténye, hogy „bezsákolta” az úgymond ellenzéki Eger polgármesterét.

Lássuk tisztán: Mirkóczki azzal akarja inszinuálni Orojánt, hogy összeállt a „dollárbaloldallal”, Miközben őt a baloldal azzal vádolja, hogy összeállt a „homárjobboldallal”. Mesés, ahogy a szétszakadt egri Fidesz darabjaiba kapaszkodnak az ellenzéki pártok darabjai.

De mi lesz itt 2023-ban?

Annak, aki értelmet és összefüggést keres majd a történések között, nehéz dolga lesz. A választást megelőző évben meg inkább felpörgetik a valószínűtlenségi hajtóműveket. Ha eddig nem zavarta a szereplőket a józan ész és az elemi logika hiánya, akkor az idén még büszkék is lesznek rá.

Folytatódni fog a szakkérdések áltársadalmasítása, hogy merre ne menjen az út, hol mi ne épüljön, mert az „veszélyes”, zajos, forgalommal jár stb. A NIMBY, a „Ne az én kertem végében” társadalmi önzés és az arra épülő politika előtérbe fog kerülni. Lehet, hogy újabb utcákat záratnak majd le a lakók (pl.:Puky M.), mert zavarja őket a forgalom. A politikus-házmesterek meg az egymással kötött alkuikban ezeknek a provinciális dühöngéseknek szabad folyást engednek. Mindenkit csak a saját szemétdombja fog érdekelni idén is.

Abban lehet reménykedni, hogy a város működésének összeomlását az a kevés elkötelezett szakember, aki még maradt, talán meg tudja akadályozni. A szociális összeomlást senki.

Emelkedni fog a bűnözés, vállvetve fognak több rendőrt, kamerát és tiltó szabályokat követelni majd a populisták és a gulyásfasiszták. Naponta nagyobb és nagyobb sikerekről posztol és hálálkodik majd Pajtók Gábor és Oroján Sándor.

Az állam és az egyház, a trón és az oltár szövetségének nevében tovább fosztogatja majd Egert és az egrieket. Újabb épületeket és intézményeket építenek, játszanak át a közösből a kollaboráns egyházaknak, és mondják majd, hogy megmentettük, felépítettük, jobbá tettük stb.

Alagút a fény végén

Arra, hogy valami szellemi irányzék megjelenjen az egri közéletben akkor van esély, ha Budapesten és országosan is feltűnik egy olyan erő, amiről az ország elhiszi, hogy véget vethet ennek a vircsaftnak. Ha marad még normális egri, akkor ahhoz majd csatlakozhat. Az világosan látszik, hogy a jelenlegi pártok összefogás-imitációja már nem lesz elég. Új, egységes, okos és tiszta pártra van szükség, ami nem részese az orbáni bábszínháznak. Jászberény megmutatta, hogy egységes és világos alternatívával nemhogy leváltható, hanem el is zavarható a rendszer. Azt is megmutatta, hogy ma Magyarországon a parlamentáris demokrácia halott.

A változás lehet, hogy nem ’23-ban történik meg. Minden azon múlik, hogy a nagyvilág tovább finanszírozza-e az orbáni bolondokházát, vagy ellen áll neki. A magyar történelem tanulsága, hogy csak magunkra nem számíthatunk. Ha idén ledől a tavaly megrogyott patyomkin világ, akkor még az sem kizárt, hogy szórakoztatóbb év elé nézünk, mint vártuk.

Abban meg biztosak lehetünk, hogy akkor néhány év alatt Egerbe is elér a változás, ami persze aprócska lesz és gyanakodva fogadják majd a lokálpatrióták, akik aztán mégis hajlandóak lesznek az élére állni, hogy megágyazzanak az örökké ismétlődő restaurációnak.

Minket a kisváros fojtogató légköre éltet, és ez rendben is van így. Nézzenek közgyűlési közvetítéseket!

Na, dőljünk hátra.