Eger felszabadulásának nem ünneplése
Ma 335 éve, 1687. december 18-án Rusztem, az utolsó egri pasa az előre meghatározott feltételeknek megfelelően átadja az egri várat a keresztény szövetséges hadseregnek. Eger 91 esztendő oszmán-török uralma véget ért… Értsük jól, ma van annak az évfordulója, hogy az általunk ismert Eger létrejött. Ez lenne a város legnagyobb ünnepe, ha ez lenne. De nem az.
Semmilyen ünneplés, megemlékezés nem dicsőíti azt a napot, amikor az egyesült európai hadak kiverték az iszlám hódítókat, és a város visszakerült a nyugati világ kultúrkörébe. Az 1552-es csatanyerés romantikája elképesztő módon elhalványítja a valódi győzelmet.
Gárdonyi regénye egy múló diadalt emelt a valódi háborús győzelem helyére. A nemzetállami romantika felülírta/írja a tényeket, hogy Eger szabadságát az európai pénzekből finanszírozott keresztény hadak vívták ki. Ez nem kisebbíti az 1552-es hősies helytállást, de jól példázza, hogy Magyarországon rendszer szinten keverjük a csatában elért győzelmet a háború megnyerésével/elvesztésével. Ezért lenne fontos, hogy az iskolákban és a helyi közéletben a december 18-i dátum legyen az az aranybetűs nap, amikor arra emlékezünk, hogy a nyugati keresztény világ másodszor is megalapította Egert.
D'Oria altábornagynak, a város felszabadítójának nevét szinte senki sem ismeri. Koháry István és Vécsey Sándor kapitányok nevét utca viseli Egerben, de tetteikről nem sokat tudnak a helybéliek. Igaz, nagy csata nem is volt, mert d’Oria több hónapon keresztül éheztette a cca. 4000 fős török helyőrséget, akik aztán rengeteg fegyvert hátrahagyva sértetlenül elvonultak. Az első egri lakosok abból a mintegy 600 törökből álltak, akik itt maradtak az ostrom után.
Fontos adalék, hogy sok történész szerint a töröknek esze ágában sem volt elfoglalni 1596-ban Egert, ám az egri katonák egy megállapodást felrúgva, a Hatvanból kivonuló törököket lemészárolták, így Eger elfoglalása egy megtorló hadművelet eredménye lett. Dr. Nagy Béni így ír Eger bukásáról:
„Eger pusztulása a hatvani ostrom megbosszulása volt. Nyáry a vártisztekkel együtt török fogságba került. Eger várával együtt elbukott egész Heves vármegye. Igy foszlott szét Dobó István dicsősége, Eger elvesztése az áldatlan viszonyok szomorú eredménye és a magyarországi hadviselésnek szégyene volt. Beismerte ezt az uralkodó is, mert mikor 1597: 91. t.-czikkben a Pozsonyba egybegyűlt rendek a fogságból kiszabadult Nyáry Pál ellen Eger bukásáért szigorú vizsgálatot kértek, akkor ő Nyáryt ártatlannak, sőt eljárását jutalmazandónak találta. Hátralevő díját kifizette, birtokot adományozott neki és a fontos váradi vár őrzését bízta reá, hol azután tisztének fényesen megfelelt.”
