Blaskó Balázs hisztije
A szájbarágós színház szájba vágós
Beszélgetés Venczel Valentinnal
Teher alatt nő a pálma. Ezt a pálmát meg úgy tűnik, rendre a színházi világ viszi el a Lajtától keletre. Merthogy a zsarnokság, de főleg annak a keleti három t-s változata, a tűrt, tiltott és támogatott, nagyon inspirálóan hat a színművészetre. A színház Prágától Vlagyivosztokig virágzik az elnyomás alatt.
Szóval a magyar színház a reneszánszát éli. A kortárs írók darabjai dübörögnek, Pintér Béla, Spiró, Székely Csaba művei teltházasak.
A hatalom meg reménytelenül és kétségbeesetten próbálja megregulázni, bekebelezni, malmára hajtani a művészetet. Csakhogy azt a szabadság élteti, és még a kalitkában is azt a pici mozgásteret élvezi, a rácsokon át meg folyton kikacsint. Persze lehet rabigát, propaganda istrángot adni filmre, színházra, dalra, de az olyan is lesz. Ócska és röhejes. Az írók nem tudnak felszólításra remekműveket írni, csak kurzus fércműveket. A kassza hiába csenget az új nemzeti dal „oh, yeah” manírjára, az inkább kínosan vicces silányság, mint korszerű, fiatalos lendület.
Ki lehet irtani a színművészeti egyetemet, át lehet játszani színházakat hűséges talpnyalóknak, át lehet irányítani a támogatásokat a mi kutyánk kölykeihez, de a közönség akkor 12 ezer forintért veszi meg a legújabb Pintér Bélára a jegyeket, és így is 5 perc alatt fogynak el hónapokra előre.
Persze a hívek zabálják a giccses kegytárgyakat, de aki már látott egyházi ereklye kiállítást, az tudja, milyen a feketeöves, harsány ízléstelenség. Aki meg nem látott még ilyet, az látogasson el Blaskó direktor úr egri színházába.
Az élmény, amivel az elmúlt években meg kellett barátkoznunk, az a szekunder szégyenérzet. Amikor mi szégyelljük, hogy tanúi lettünk valami kínosan vállalhatatlannak. Bár az egri közgyűlés által leváltott Blaskó Balázst a Fidesz minden áron, zsarolással, fenyegetéssel pozícióban tartja, az általa meghirdetett remény színháza reménytelenül belesüppedt a hivatalos kultúrpolitika mocsarába.
És most nem a magasztos művészet hiányáról, vagy a megosztó értelmezések és ábrázolások minőségéről beszélek, hanem a színházcsinálás képességének elemi szakmai hiányáról, amivel valamicske élvezetet jelenthetne a műintézmény látogatása.
Ezzel szemben az Egri színház iskolapéldája annak, amikor a mindenkin átgázoló tehetségtelen kegyencek hatalmat, pénzt és védelmet kapnak.
A szájbarágós színház szájba vágós.
Mai beszélgetőtársam Venczel Valentin, az újvidéki Magyar Színház igazgatója, akit az egrieknek nem kell bemutatni, hiszen a Gárdonyi Géza színház ünnepelt színész-rendezője volt éveken keresztül.