Nyakunkon a Karácsony
A mesék néha frusztrálnak
Minden gyerek zseni
Szóval a mesék világa a mi világunk. Olyan lesz a jövőnk, mint amilyenek a gyermekeink meséi.
Aztán egyre többen ragadnak bele a mesék világába. A mamahotel, nem csak azt jelzi, hogy a leválás egyre később történik meg, hanem azt is, hogy egyre több mesére van szükségük a fiatal és a nem is olyan fiatal felnőtteknek.
A mozikat ellepték a felnőtt mesefilmek a vicces, okos, vagy éppen kegyetlen mindenhatókról. A közéletben a politikusok meséket mondanak, vagy ahogy ők hívják narratívákat arról, hogy: mi hogyan van (nem úgy, ahogy azt látjuk), mi hogyan lesz, vagy éppen arról, hogy mi hogyan volt.
Aki mesélt már gyereknek, az tudja, hogy mesélni kifizetődő, mert leköti a figyelmet, állomba ringat és képzelgésre sarkall. Ezért aztán mesét olvasni az egyik legnagyobb felelősség. Felnőtt korban, meg mesét hallgatni az. Amikor mi kattintunk rá egy történetre, narratívára, akkor már senki nem áll mögöttünk, nem töprengett azon hosszasan, hogy vajon melyik mese lenne nekünk a legjobb, ami nem összezavar, nyugtalanná tesz, hanem amelynek hőseivel azonosulni tudnánk, mondandójából pedig okolunk.
A vallások mesevilágai is egyre nehezebben konkurálnak a varázslók, robotok és a bárgyú szörnyek univerzumaival.
Az évnek ez az időszaka különösen gazdag mesékben. Jó kulisszák ehhez az északi féltekén a hosszú éjszakák, a meleg szobák, a varázslatos téli táj. Fel is pörög ilyenkor a mese biznisz. Megtelnek a könyvesboltok mesekönyvekkel, dübörögnek a mesefigurák, a mesefilmek eladásai. Nyakunkon a karácsony.