Féktelenül
Nincs "de", nincs "ha"
Berecz Mátyás és Jánosi Zoltán
Az talán túlzás, hogy előválasztási lázban égne az ország, város, de az bizonyára igaz, hogy az ellenzék esélyei messze most a legjobbak. Az pedig, hogy ki lőheti a büntetőt, ha azt megítéli a nép, az előválasztáson dől el. A legalkalmasabb, leghiggadtabb, legjobb formában lévő jelöltet kell kiválasztanunk egy olyan mezőnyből, amitől távol tartják magukat az amúgy legalkalmasabb, leghiggadtabb, legjobb figurák, mert hatott rájuk a kormányzati csüggesztőgép deleje. Ezért aztán respekt az indulóknak. Berecz Mátyással és Jánosi Zoltánnal féktelenkedtünk. Nem vita, beszélgetés.
Politikusnak lenni csak egy kicsit rosszabb megítélésű foglalkozás, mint a sintér vagy a kerítő. Pedig az egyik legősibb és legnemesebb munka és küldetés a polisz, azaz a város és az állam ügyeinek intézése. A politikus arra vállalkozik, hogy a közös ügyeinket a közösség legtöbb tagja számára a legelfogadhatóbban oldja meg. Ezért aztán egyeztet, megérti a különböző álláspontokat, képviseli a sajátját, kompromisszumokat köt, megalkuszik, vagy éppen nem alkuszik. Mindezt a közösség tagjai helyett teszi, hogy ne nekünk kelljen naponta azon vitatkozni, hogy merre menjen az út, tarthat-e tigrist a szomszéd, vagy szabad-e áthajtani a piroson. Ha nem lennének politikusok, akkor mindenki maga intézné a közügyeket, amiből könnyű belátni, hogy micsoda felfordulás kerekedne.
Aztán van az az eset, amikor a politikusok visszaélnek a köz bizalmával, és a közöség dolgainak intézése helyett a saját pecsenyéjüket sütögetik. Korruptakká válnak, alkuik a saját jólétüket szolgálják, döntéseik más országok, befektetők érdekei szerint alakulnak. Ilyenkor a választásokon elzavarják őket, vagy az állam más szervei, például az ügyészség és a bíróság lecsap rájuk.
Ahol a demokrácia stabil, minden polgár tudja, mert már az óvodában megtanítják neki, hogy politizálni nemes és felelősségteljes feladat. A választás felelőssége pedig a polgárok vállán nyugszik. Ahol a demokrácia intézményrendszere ugyan létezik, de a döntés szabadsága mégsem adott, mert például az állam monopolizálja az információáramlást, a politikusok nem a választóikat, hanem a választókon uralkodni akaró hatalmat képviselik, ott politikusnak lenni ciki. Magyarország ilyen hely lett.
A politikával és a politikusokkal szembeni megvetés és undor nem csak az érintettek saját jogon kivívott minősítése, hanem az állam megszállásának központilag vezérelt eszköze. Ugyanis, ha az emberek elfordulnak a politikától, ha elcsüggednek és azt üzenik nekik, hogy bárhogyan is szavaznak, semmi sem fog változni, akkor az alacsony aktivitás miatt a változásról lemondók távol maradnak a voksolástól, míg a hatalom által megdelejezett rajongók biztosan elmennek. Ezzel a technikával a kisebbség könnyedén tud uralkodni a többségen. Ahhoz, hogy a gazemberek teret nyerjenek, elég a jóknak közömbösnek maradni.
Berecz Mátyás és Jánosi Zoltán ellenzéki jelöltekkel féktelenkedtünk.