Kezdjük Blaskó direktor úr rajtnál besült, de mégis ígéretesnek induló vesszőfutásával. Mint az kevesek által talán köztudott, városunkban színházi épület működik. Ennek igazgatói posztjára írtak ki pályázatot. Blaskó Balázs igazgató úr korábban bejelentette, hogy nem indul, ám, ahogy ez ilyenkor lenni szokott, még érzett magában annyi erőt, hogy mégis. Vagy heten jelentkeztek még a posztra, ezekből néhány Blaskó-klón (clown) mellett, két nagyágyú is, Szőcs Artúr, a modernül  gondolkodó miskolci rendező, és Venczel Valentin, a legendás hajdani egri színész, aki két ciklus óta az újvidéki színházat viszi sikerről-sikerre igazgatóként.

Amikor tavaly országszerte elpáholták a Fideszt a jelentős városokban, így Egerben is, akkor hirtelen tele lett a gatyájuk a politikai kinevezett kegyenceknek. Ezért aztán turbó-kreténbe kapcsolt az addig csak eszeveszett tempójú orbáni harács politika, ami a helyi közösségektől a központi korifeusokhoz ragadja a döntések jogát. A színházak sem úszták meg. Ezentúl csak az lehet színiigazgató a hazában, akit Orbán Viktor vagy annak valamelyik szemfüle arra jónak lát. Ha ez nem tetszik, akkor erre a közfeladatra az önkormányzat nem kap normatív támogatást, azaz coki.

Van igazság

A tévesen fiúknak hívott kormányzati nagyapók betegesen ragaszkodnak ahhoz a tévképzetükhöz, hogy ha ők fizetnek, akkor ezért zenét is rendelhetnek. Az igazság persze az, hogy nem fizetnek ők semmit, hanem pl. az egriek pénzéből csekonicskodnak, a németek, franciák pénzét dézsmálgatják, és még azt is elvárják, hogy jótevőként imádják őket. Szóval a színházat közpénzelni nem kegy, hanem kötelesség. Ez az állam dolga, és nem a zsarolgatás, útonállás. Na, ezt még tanulni kellene, mondjuk a libernyákoktól.

Szóval nem nehéz kitalálni, hogy Blaskó úr mellett tört garast a titkos bizottsági ülés, ahol állítólag még titoktartást is nyilatkozni kellett a résztvevőknek. Őt tartották az egyetlen alkalmas jelöltnek Orbánék.  Aha.

Blaskó Balázs teátruma már rég nem ígéret, hanem bizonyíték. Mesélik, hogy amikor a pécsi színházi találkozóra jelölt egy darabot – nyilván a legjobbnak véltet –, hogy a válogatók nézzék meg, akkor, az egyébként Fideszbőrbe varrt Teátrumi Társasági tagokkal kitömött zsűri is sorsot húzott, hogy ki megy le Egerbe szopni. Ne kerteljünk, az egri színház egy túlpörgetett szekunder-szégyenérzet generátor. (Mínusz tánctagozat.) Messze földről járnak ide dilettantizmust, gagyiságot és közröhejt tanulni a színinövendékek.

Na, hát így lett Blaskó direktor úr a legalkalmasabb jelölt, bizonyítva, hogy Vidnyánszky Attila már egyszerűen nem bír el egy 760-ik állást, hogy Egerbe is helyre tegye a remény színházának éteri gondolatát, a reménytelenül ócska romokon. De várjuk ki a végét, hiszen az egriek elég világosan választottak értéket, és mivel szó sincs arról, hogy valami szellemi csodát tennének kockára a színház körüli izmozással, nem kizárt, hogy beállnak a birnami erdőbe tüskének, hogy aztán elinduljanak egy kis csetepatéra. Márpedig Orbán miniszterelnök úrnak már csak az hiányzik, hogy színházi buzgárok is megjelenjenek az SZFE árvíz mellett. Szóval erre még visszatérünk.

És akkor bedobták, hogy ezek milyen gonoszak

A hét másik szekunder szégyene, a helyi többséget képviselő ellenzéki koalíció hisztikampánya. Már az is mókás volt, hogy a többség olyan bénán és fegyelmezetlenül ment neki a közgyűlésnek, hogy a Fideszesek és csatolmányaik teátrális kivonulásukkal határozatképtelenné tudták tenni az ülést. Igen, obstruáltak. Micoda capász! – mondta az oroszlán, miután a Radír Pók kiradírozta a fogait.

A többség feladata a határozatképesség biztosítása. Jelesül a többségi frakció vezetőjének technikai kötelessége erről gondoskodni, aki ahelyett, hogy elszégyellte volna magát a bénázásán, elpityeredett és azonnal sajtótájékoztatón verdiktált. Törvény- és esküszegéssel (Sic!) vádolta meg az ellenzéket, mert faképnél hagyták. Hát egy francokat.

Most hagyjuk, hogy az Oroján vezette Fidesz frakció és csatolmányaik nem csak unalmasak, aljasak és kiszámíthatóan destruktívak, hanem ehhez minden joguk meg is van. Kétségtelen, hogy az ellenzék kivonulása a lehető legerősebb jelzés a többség felé. Ha persze Orojánék ezt az eszközt is megafonba ordításként használják és továbbra is fullba nyomják a mencertamást, meg a vargajuditot, akkor ennek jelentősége, hírértéke, nullává csökken.

Túlszuszogni Vader nyagyurat

Na, az ellenzéki frakció csak nem bírt magával, és minden háztartásba bedobott egy köznyugalomzavaró szórólapot, hogy ezekre Eger nem számíthat. Hiszen még egy szerencsétlen teret sem lehetett miattuk elnevezni, ahol nem lakik senki, meg a gyermekek is éhen halnak, és az állatvédők sem védhetnek tovább. Satöbbi. (Az nem érdekes, hogy napokon belül sebtiben összerántották újra közgyűlést, ahol már határozatképesek voltak és minden átment.)

Nem tudni ki volt az a delejes démon, aki beadta nekik, hogy a Fideszt a saját eszközeivel le lehet győzni. Nem mondom, vannak ígéretes kísérletek, hogy sunyiságban, csúsztatásban felvegyék Orbánnal és helytartóival a harcot, de ezen a terepen sose kerekedhetnek felül. Ha meg mégis, akkor nem történik más, mint egy durvább kiadásban kerül hatalomra az, ami most van. Mondjuk, Fidesz szavazóknak ezért háborogni nem ér, ők dühöngjenek a saját propaganda szemetükön, amiben szügyik járnak. A normális egrieknek viszont illendő.

Szemetelnek Fotó: egriszin.hu

Szóval nagyon gáz ilyen picsogó, „ezek milyen kis dögök” típusú szórólapokkal szórakoztatni a lakosságot, már csak azért is, mert nem valószínű, hogy kapát, kaszát kiegyenesítve rohannának testükkel az ülésteremben tartani a Fideszes lurkókat. Viszont a vérnyomásukra kedvezőtlenül hat.

Na, ezen a héten ennyi.