Nem kaptak áramot
Lángot hozott Csizmadia Tibor Egerbe
Dévényi betörők
Háttérnek a közpénzből stafírozódó Bazilika, előtérnek a sötét ablakokkal üzenő Líceum szolgált. Komlósi Csaba (EVE) képviselő úr nagy ívű beszédében világosan kifejtette, hogy a tudomány, a művészet és az egyetemi oktatás függetlensége nélkül nem létezhet az a civilizáció, amit mi európaiként ismerünk. Epres Attila gyújtó hangú beszéde után az egri színház utolsó szakmai alapon választott igazgatója következett.
Csizmadia Tibor, az SZFE tanára, aki az egri Gárdonyi Géza színház direktora volt annak fénykorában, beszédében elmondta, hogy miért futott Egerig. Hisz ebben a közösségben, hisz a függetlenségben és az értékek megóvásában.
A szónokok mindegyike azt hangsúlyozta, hogy ez a támadás az egyetemük ellen lényegében támadás a gondolat szabadsága ellen.
A demonstrációval egy időben Budapesten Pálinkás József, az akadémia korábbi elnöke, aki ugyan a mostani rendszer szálláscsinálójaként tevékenykedett valaha, ám mostanra az egyik legkíméletlenebb kritikusa lett a zsarnokságnak, nagyon világos beszédben mondta el, hogy miért tűrhetetlen, ha a tudomány és a művészet szabadságát, függetlenségét igába hajtják.
Különös egri aktualitás
Különös aktualitást adott a rendezvénynek, hogy a napokban döntenek az egri színház igazgatójáról az illetékesek. Persze, hogy ki az illetékes, azt már nem igen lehet tudni. Ugyanaz történt, mint ami az egyetemek autonómiájának felszámolásánál, hogy a helyi közösségektől elvonták az önrendelkezés jogát az orbáni kultúrharc jegyében. Így aztán már nem Eger közönsége dönt a neki kedves színidirektorról, hanem az egriek pénzét is kegyúrként kezelő hatalom vindikálta magának erre a jogot, kegyesen meghagyva az egri Közgyűlés javaslattételi lehetőségét.
Mivel városunkban az id. Vidnyánszky modell, a remény színházának egy tehetségtelenséggel súlyosbított változata már hosszú évek óta szedi áldozatait, sokaknak a tavalyi politikai változás reményt jelenthetett, hogy talán sikerül kikerülni a szellemi elfekvőből. A jelek bíztatóak, hiszen politikusaink nagyon egyezkednek és kamarilláznak, ami bizonyára valami nagyon jóra fog vezetni.
Persze az sem zárható ki, hogy az Index és az SZFE útmutatása után, csupán az ostoba fajankók kezdenek susmusolásba az Orbán-rendszerrel. Az egyenesedő gerinc divata még nem dívik a végeken. Márpedig felhatalmazást az egri városanyák és -apák arra kaptak, hogy intézményeink élére a polgárság érdekében tevékenykedő alkalmas embereket válasszanak, és nem arra, hogy önnön fontosságukban fürdőzve cimboráljanak a zsarnokkal.
Mondjuk, ezen a napos vasárnap délután az Eszterházy téren nem tolongtak a minőségi színház egri szerelmesei. Nem voltak ott a szabadság vágyók tömegei, az egyetemi autonómia lelkes követelői, hacsak a létszámában a demonstrálókkal összemérhető rendőri erőket nem tekintjük annak. Az árammal együtt hiányzott a potenciál is a szükséges feszültséghez.
Persze a fázis mindig is késett a provinciákon, ahol a nulla a menő, és a földelést vezetik büszkén, magas oszlopokon.