Aki figyelemmel kísérte Nyitrai Zsolt „Építek nektek utat” kampányát, az már-már megsajnálhatta a honatyát, akinek kommunikációjából azt lehetett sejteni, hogy ő minden nap hajnalban kell, hogy verítékes munkával autópályát építsen az ő választó népének. „Jelentem...” kezdetű plakátjai minden kétséget kizárólag a helytörténet meghatározó dokumentumai lesznek, mint amikor Bohus struccot vett. Avató beszéde a csörgősipkás politikai bolondok mantrájává válhat.

Amikor a nemzetiszín szalagon keresztül, lényegében egymásba kapaszkodó feketeruhás, kiskosztümös(na olyan macsóföldön nincs), nagyonkomoly lényeket látunk, a háttérben kénköves patás, füstölős alakkal, előttük pedig hálálkodó vazallusokat, akkor gyanakodhatunk, hogy Kertész Ákos nincsmondatának, miszerint „A magyar genetikusan alattvaló…” van egy kicsiny alapja. Persze, ha ettől a kenetteljes, műáldozatkész, népbutító blablától eltekintünk, akkor azért akad egy-két figyelemreméltó tanulság is.

Jelentem Fotó: Nyitrai Zsolt

Ezen írás apropója, hogy harminc(!) évnyi bénázás után elkészült az Eger-M3 bekötő út. Emlékszem arra a diadalmas bejelentésre, amikor Habis László alpolgármester a kilencvenes évek elején egy budapesti értekezletről hazatérve bejelentette az egri publikumnak, hogy ígérettel bír, miszerint ha az M3 Füzesabony alatt megy el, akkor Eger bekötőutat kap hozzá. Ez akkor volt, amikor még csak Gyöngyösig ért a pálya. Aztán a nyomvonal Füzesabony alatt ment el, de bekötőút meg nem lett. Pontosabban megígérték, de az első Orbán kormány (1998-2002) ejtette. Aztán a szocialista kormány tett ígéretet, Medgyessy Péter Egerben az úttal kampányolt, de nem lett belőle semmi, Medgyessy ment, aztán Gyurcsány és a válság jött-jött-ment. Az út ügye meg nem mozdult.

Itt hozzá kell tenni, hogy komoly közlekedés szakmai kétségek merültek fel az M25 kapcsán. Az az egrieknek evidens, hogy menő dolog egy négysávos bekötő út, az andornaki, maklári lakosokról nem is beszélve, de bizony Eger az akkori szakmai kritériumoknak nem felelt meg.

Az M25 építése lényegében politikai és nem szakmai kérdéssé vált.

Ugyanis sem a forgalmi adatok, sem az autópályától Egerig tartó távolság nem indokolta egy ilyen beruházás megépítését. Az akkori standardok szerint, amitől egyébként a mai szakmai álláspontok sem sokban térnek el, Eger autópályával ellátott településnek számít. A füzesabonyi leágazótól Egerig 17 kilométer, 17 perc a távolság, ami azt jelenti, hogy lényegében Eger be van kötve az autópálya hálózatba. A maklári és andornaktályai elkerülő utak nagy hiányt és sok kellemetlenséget jelentettek, de az alaphelyzeten ez sem változtatott. Ezt az anomáliát, hogy a szakmai indokok és a politikai elvárások ennyire eltértek, lett volna hivatott a Nagy Imre polgármester által elfogadtatott megállapodás orvosolni, miszerint egy kétsávos bekötő út épült volna 2015-ig. Ezt a tervet azonban a második Orbán kormány (2010- ) ugyanúgy elkaszálta, mint az elsőt. Helyette egy grandiózus új tervvel állt elő, egy kétszer kétsávos gyorsforgalmi út és saját autópálya lehajtó ötletével.

Nem is volt olyan nagyon drága

Nyilván a korrupció, amely a kormány közeli gazdasági szakember szerint nem anomália, hanem a rendszer lényege, az M25 építésében is megjelent, még ha csak a kisfideszesek telekmachinációi kapcsán is, amikor a belső információkra alapuló földvásárláson kaszáltak. Az állami intézményes korrupció mértékéről csak sejtéseink vannak. Az M25 azonban ebben a körben elég rosszul teljesített, azaz néhány alföldi autópálya-maffia projekt jócskán ránk ver. Nyitrai képviselő úr anno még 500 (!) millió forintra taksálta az út költségeit (nyilván a saját emberfeletti munkáját ebbe nem számolta bele), míg képviselőtársa, Demeter Ervin már megkockáztatta a 800 milliós költséget is. A valóság az, hogy jócskán 50(!) milliárdot meghaladó lett a végösszeg.

És akkor a fanyalgásról

Persze, az egrieknek nincs okuk a fanyalgásra. Akik megérték, most örülnek, akik egyszerre születtek az út ötletével, most harminc évesek és csak remélni lehet, hogy nem Londonban mosogatnak. Ha meg igen, akkor csaknem tíz perccel rövidebb ideig tart nekik a hazaút. Meg persze vissza is lustizhatnak még egy kávényit.

Az igazság az, hogy egy igazán nagyvonalú, gáláns megoldás lett a végső verzió. Bár egy tanulmány szerint az autópálya ellátottság és egy település megtartóereje, fejlődési potenciálja közötti korreláció nem teljesen egyértelmű, azért azt biztosan lehet állítani, hogy például ha valaki színházba akar menni, akkor már nem sokkal hosszabb az út a Katonába, vagy a Vígbe, mint a budapesti agglomerációból.

Persze azért az a legütősebb, hogy Lenin hűlt helyétől Lisszabonig négysávos úton haladhatunk, ami azért mégiscsak elképesztően menő.

Nézzük az Egri Szín cikkeit a témában:

2008 Mégis Lesz M25 (Pócsik Attila)

2008 Nyomon a nyomvonal (Posta Marianna)

2008 Még négy év az M25-ig (Magyar Gina)

2009 Fórum az M 25-ösről (Holló Miklós)

2009 Botránypolitizálás (Holló Miklós)

2010 Összekötő út Eger és az M3-as között (NIF közlemény)

2011 Habis László öninterpellációja a Füzesabony-Eger út ügyben (Weil Zoltán)

2011 Habis ellenőrzi majd a Kormány ígéreteit (Egri Szín)

2011 Mérföldkő 2014-ig megépül az M25-ös (Egri Szín)