Egri Szín: Hát alaposan belefújt a nullás lisztbe. A ciklus elején még az volt az érzés, hogy minden változatlanul megy tovább, néhány nyilvánvalóan politikai kinevezettnek kellett csak távoznia. Mára azonban alaposan belelendült. Ráadásul nem feltétlenül oldalfüggők a cserék. Még a szocialistapárt elnökét, saját alpolgármesterét is lecserélte. Ezek szerint tényleg ki kell dobni a régi telefonkönyveket?

Mirkóczki Ádám: Kellett egy kis idő. Ha valaki azt gondolta, hogy elleszek a langyos vízben és lényegében minden csordogál majd úgy, mint az elmúlt tizenhárom évben, az rosszul gondolta.  Én nem azért akartam polgármester lenni, hogy egy jó fizetéssel ellegyek öt évig, mert a Parlamentben mondjuk kétszer ennyit kerestem, ha ez lett volna a célom, akkor az országgyűlésben maradok. Engem az motivált, hogy van egy vízióm a városról és a jövőről, lehet, sőt, biztos, hogy nem ez az egyetlen helyes út, de ezt az álmos kisvárost szeretném jó értelemben megbolygatni, hogy egy kicsit 21. századibb és innovatívabb legyen.

Az elmúlt hónapokban azzal szembesültem, hogy a hivatali rendszer, mint „gépezet” vagy a rendszeren belül egyesek, mintha nem vennék komolyan, hogy változtatni szeretnék. Például, ha valamit kérek mára, akkor az nem két hét múlva kell. Mindenkinek megadtam az esélyt és a lehetőséget az elmúlt nyolc hónapban. Világossá vált azonban, hogy ha új lendületet akarok, akkor ahhoz kellenek új szereplők is. Amikor személycserékről beszélünk, csak az motivál, hogy valaki akar-e és tud-e dolgozni. Ugyanakkor az is tény sajnos, hogy ha nem akartam volna cseréket, a kialakult gazdasági válság miatt, akkor is le kellett volna építenünk a hivatali apparátusból. Amikor a piacon vállalkozások mennek tönkre, emberek kerülnek az utcára, olyankor nekünk is önmérsékletet kell gyakorolni.

Egri Szín: Azért szépszámmal érkeztek Egeren kívülről vezetők…

Mirkóczki Ádám: Is-is. Ezzel én úgy vagyok, hogyha egy területre jó szakembert szeretnék, akkor nekem másodlagos, hogy a lakcímkártyáján mi a cím. Ha ő tudja vállalni, hogy a munkaidejében itt dolgozik, akkor nekem mindegy, hogy hol fekszik le aludni.

Egri Szín: Beszélgetésünk apropója az egri turizmus, amely a lakosság 25-30 százalékát érinti. A mostani helyzet lehetőséget teremt arra, hogy átgondolja Eger a turizmushoz való viszonyát. Miközben az elmúlt évtizedekben a rendezvények szervezése jellemezte a „hivatalos” turisztikai költéseket, mára világos, hogy alapvető turisztikai infrastruktúráink hiányoznak. Nincsenek parkolók, vécék, eligazító táblák, térképek stb.

Mirkóczki Ádám: Én nem értek egyet azzal, hogy a turisztikai vonzerőt kizárólag a rendezvények száma és minősége biztosítja Egerben. Természetesen kellenek rendezvények, de Eger turizmusa nagyon összetett. Én nem tudok olyan rendezvényről, amely önmagában tömegeket vonzana. Nem jellemző, hogy azért jönnének a vendégek Egerbe, mert ilyen, vagy olyan koncert, rendezvény lesz. Azért jönnek, mert Eger egy jó hely. Van strand, termálvíz, bor, kulturális örökség, a környéken pedig nagyon szép kirándulóhelyek vannak. Jó lenne persze, ha lenne valami nagy attrakció, de a Bikavér Ünnepet látom jelenleg a legerősebb rendezvénynek, esetleg az Eger Advent lehet még hasonló. Önmagában azonban ezek sem hozzák a turistákat tömegével, maximum annyi a szerepük, hogy azok közül, akik egyébként is terveztek egri kirándulást, megpróbálják ezekre a napokra szervezni az útjukat.

Ami az infrastrukturális hiányosságokat jelenti, az tényleg hatalmas probléma. Terveztünk komoly beruházásokat, de a kormányzati intézkedések miatt a költségvetésünk borult. Nem is csak az idei, hanem főleg a jövő évi, hiszen azok az adók, amik idén maradnak el, jövőre folytak volna be. Szóval szerintem a jövő év lesz igazán katasztrofális. Ennek ellenére én beruházáspárti vagyok. Ezzel van vitám másokkal, akik szerint most a beruházásokat kellene halasztani. Szerintem most kell rálépni a gázra. Ha Eger költségvetése „megtérdel”, akkor az ország kétezer településén is ugyanez lesz. Az meg elképzelhetetlen. Bármit mondjanak a kormányzati elképzelésekről, nem hiszem, hogy az lenne a cél, hogy megyei jogú városok csődbe menjenek. Úgyhogy szerintem most bátornak kell lenni.

Például szeretném, ha idén az érsekkerti másfél kilométeres kivilágított futókör elkészülne. Akár önerőből. Ez egy valós és évtizedes igényt elégítene ki, ráadásul zöldfelület károsítással sem járna. Ez lesz az ország második leghosszabb zöldben lévő futóköre a margitszigeti után.

Nem tudjuk azt sem megspórolni, hiába szeretnénk zöldebb Egert, hogy több száz parkolóhelyet hozzunk létre. Ebből már az idén több százat tervezünk. A Felsővárosban már lassan lincshangulat alakul ki, akkora a probléma.

Egri Szín: A lincshangulat az egész városra jellemző. Az ingyenes parkolás elviselhetetlen helyzetet teremtett az utcákon. A programjában egy óra ingyenességet ígért minden egrinek, de lehet, hogy eljött az ideje felülvizsgálni a valóság tükrében ezt a választási ígéretet?

Mirkóczki Ádám: Hozzá fogunk nyúlni a parkoláshoz. Én az egy óra ingyen parkolást mindenképpen biztosítani fogom valamilyen formában, de látom, hogy a helyzet tarthatatlan. Azt is látni kell, hogy sokan visszaéltek az ingyenes parkolással és gyakorlatilag gépkocsitárolásra használták a Belvárost. Ráadásul egyszerre estek ki nagy parkolóink a felújítások miatt és az elaggot hálózatok miatti beszakadások is hosszabb időre veszik ki a Kossuth Lajos és az Egészségház utcát a rendszerből. Most úgy látom, hogy reggel és délután lehetne egy-egy félórás ingyenes sávot beiktatni, hogy az egriek az ügyeiket intézhessék.

Egri Szín: Van-e terve a turizmus újraindítására? Mintha Eger egy kicsit ezt is álmosan kezelte volna, például Gyöngyös is megelőzte a pünkösdi nyitásban. Egyelőre innovatív ötleteket sem a szakmától, sem a városházától nem láttunk.

Mirkóczki Ádám: Országos imázskampányt tervezünk, amihez magam is várom az innovatív ötleteket. Szeretnénk olyan híres embereket bevonni Eger ajánlásába, akik nem egriek, de szeretik a várost. Tárgyalásokat folytatunk például Novák Péterrel, aki Eger szerelmese és új zenekarával talán egy számot is ír nekünk, rólunk.

Egri Szín: Azt már láttuk, hogy a háborús tereppé alakított járványhelyzetben remekül megállta a helyét. Gyorsabban és határozottabban döntött, mint a kormányzati fővezér. A normális élethez azonban a békét is minden nap meg kellene nyernie, erre azért még nem sok alkalma adódott. Talán most?

Mirkóczki Ádám: Nagyon várom már a békés időszakot. Nagyon szeretnék már kizárólag a programom megvalósításával és a különböző infrastrukturális fejlesztésekkel foglalkozni, hogy például jégcsarnokot, kézilabda csarnokot és sok egyéb mást tudjunk építeni.

Egri Szín: Nocsak, a sportberuházások ennyire megtetszettek? Esetleg befagyaszt egy uszodát?

Mirkóczki Ádám: Dehogy, csak azt látom, hogy nemcsak reális sportkoncepciója sincs a városnak, hanem megfelelő, egy megyeszékhelyhez illő sport infrastruktúrája sem. Utóbbi, előbbinek a feltétele. Mert ha például komoly sportteljesítményt kell kiemelni Egerben, akkor számomra az egyik ilyen a női kézilabdázók teljesítménye, akik nagyon megérdemelnének egy új csarnokot, mert a körcsarnokba már nem tudnak menni, ráadásul egy ilyen létesítmény az iskoláknak és más sportágaknak is nagyszerű lehetőség lenne. Az egyetemmel pedig sokkal szorosabb kapcsolat kell a sportban is, mert az lenne az egyik legfontosabb, hogy komoly utánpótlással rendelkező csapatokat építsünk úgy, hogy kihasználjuk Eger vonzerejét: érkezzenek messze földről, jöjjenek ide tanulni és játszani a diákok, bármilyen sportágról legyen szó.

Azt látom, hogy a pandémia során világossá vált, hogy a magyar gazdaság, sport stb. szereplői állami, önkormányzati emlőkre vannak kötve, és ilyen helyzetben egyszerűen „meghalnak”. Most látni igazán, hogy a valós piacról hányan élnek. Én például a jövő évi költségvetésben csak egyetlen sporttámogatási sort szeretnék látni. Az nem megy, hogy minden csapat könyököl, újságban üzen és nyomást gyakorol.

Egri Szín: Akkor a sportklubok is dobhatják ki a telefonkönyveiket? Hiszen ők csak egy bejáratott lobbyn keresztül tették azt, amit eddig is.

Mirkóczki Ádám: Abszolút! Ez nálam így nem fog működni. Nagyon károsnak tartom, hogy a politika ennyire jelen van a sportban. Például a már említett egri kézilabdás lányok azért nem szerepelhetnek az NB1-ben, mert a politikusok a Fradi Bajnokok Ligájában történő indulása érdekében úgy döntöttek, hogy nem hirdetnek eredményt az idén, így a tavalyit veszik figyelembe. Én talán egy alapítványi, vagy például egy városi sportegyesületi modellt tudnék elképzelni, szakosztályokkal. Közösen használhatnák az infrastruktúrát, a buszokat, az uszodát, a stadiont stb. Egységes lenne a könyvelés, a jogi háttér és az irányítás. És persze ők döntenék el, hogy ki mekkora támogatást kap. Aki pedig saját klubbot akar, akkor az is rendben van, de akkor ők nem vesznek részt a városi támogatási rendszerben.

Egri Szín: Szóba került a költségvetés, milyen kondíciókkal vág bele az Önkormányzat az újra indulásnak?

Mirkóczki Ádám: Ebben a pillanatban még nehéz pontos számot mondani, hiszen folyamatosan változik a helyzet. Nagyon komoly bevételektől estünk el, amelyek be voltak tervezve a 2020-as költségvetésünkbe, ilyen például az idegenforgalmi- és a gépjárműadó kiesése, amely némi túlzással félmilliárd forint veszteséget jelent, de az igazi probléma az az iparűzési adó kiesése, amely akár másfél, két milliárdos összegre is rúghat. Minden szempontból újra kell varrni a kabátot. Számomra most az a legfontosabb, hogy fejlesztések ne álljanak le, ugyanakkor likviditási problémáink se legyenek. Ezekben a hetekben olyan helyzetek sora áll elő, amikor nincs jó vagy rossz döntés, csak döntések vannak. Sokszor csak az a kérdés, hogy csuklóig vagy könyékig harapja le az ember a saját karját, de azért vagyok polgármester, hogy a nehéz szituációkban is vállaljam a döntéseimért a felelősséget.