Szóval bekövetkezett az alakuló ülésen minden, ami várható volt. A Fideszes Oroján Sándor világossá tette, hogy rúgni és harapni fognak, míg Nyitrai Zsolt egyenesen a demokrácia ünnepének nevezte az eredményt, amely szerinte annak a bizonysága volt, hogy itt demokratikus rendszer működik, szabad választással. Hát pont annak a cáfolata, ami történt.

A zsarnokság közösségteremtő ereje

Orbán olyan helyzetet teremtett, hogy az őt fanatikusan követő tömegek, még ha kisebbségben vannak is, a választási rendszer aránytalansága miatt örökre biztosítják a Fidesz hatalmát egy megosztott ellenzékkel szemben. Ezzel elkövette a zsarnokok évezredek óta ismétlődő balfogását: egységet teremtett. A dühös és kétségbeesett egység természetszerűleg nem a minőségre fókuszál, hanem a mennyiségre. Sok lúd vs. disznó. Az ellenzéki szerep démonizálása, az ellenzék=ellenség, a kisebbség=szégyen, aki a többséggel szembe megy az rosszat akar stb. narratívák társadalmi tudatba való bevésése sajátos immunreakciót váltott ki. Az eredmény az lett, hogy valóban csak az elkeseredett demokraták és dühödt ellenállók elszánt csoportja maradt a táncparketten, néhány számító és bajkeverő figura társaságában. A nyugalomra vágyó többség, a szakemberek és a nyugatos, haladáspárti értelmiségiek antalian alámerültek, vagy csak legyintve elhúztak mosogatni. Folyamatosan küldték a színvonalukban és jelentőségükben is egyre lejjebb csúszó ellenzéki pártoknak partvonalon kívülről a jelzéseiket, amelyek 2019. második félévére, más megoldás nem lévén, célba is értek. Még a részben orbáni lélegeztetőgépen vegetáló ellenzéki sajtó is megemberelte magát, és a szakmányban fanyalgó ellenzéki fikamatyik odamondogatásai sem kerültek naponta címlapra. Az ellenzék összefogott a hatalom átvételére, de nem állt össze a gyakorlására, merthogy ez nem is lenne helyes, de erről később. Orbán megteremtette az ellenállást.

Csakhogy

Ez az összeállás, amely Egerben is legyőzte a NER autokráciát, igazából a parlamentáris demokrácia megsemmisülésének a látlelete. A pártok ugyanis azért vannak, hogy a társadalom különböző csoportjainak az érdekeit képviseljék, ütköztessék, és a demokrácia (a démosz kráciája, a többség hatalma) elv mentén döntéseket hozzanak. A liberális demokrácia annyiban is fejlettebb a hagyományos demokráciánál, hogy a kisebbségek (pl. az egyén) elidegeníthetetlen jogait a többség, ha belegebed sem csorbíthatja. Szóval a demokratikus működés célja a különböző érdekek artikulálása, ütköztetése az igazságosság jegyében, és ennek eszköze a parlamentáris döntéshozatal.

Na, ez tűnt el, és ennek örült Nyitrai képviselő úr, ugrándozván a parlamentarizmus hulláján.

Szóval az összefogás ténye és eredménye nem bizonyítéka, hanem cáfolata a NER parlamentáris demokráciát tisztelő működésének. És akkor nem beszéltünk arról, hogy a titkos szavazás nem választás volt, mert a választás feltételei, pl. a független tájékozódási források, az esélyegyenlőség stb. már rég nemlétező lehetőségek. De nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy a Mirkóczki Ádám - és amúgy országszerte minden ellenzék által vezetett konfetti-koalíció megbízatása - egyáltalán nem arra szólt, hogy békeidős önkormányzást folytasson, hanem arra, hogy frontálisan küzdjön a NER önkény ellen, és mellette intézze a közösség ügyeit. Na így ez egy szép kihívás.

Az országban működő ellenzéki önkormányzatok többsége láthatóan nehezen birkózik meg ezzel a feladattal. Eger üdítő kivétel. Sok ellenzéki képviselő és önkormányzat azt hiszi, hogy őket a polgárok kitűnő programjuk és rátermettségük okán választották meg a kormánypárti jelöltekkel szemben. Hát úgy nagy általánosságban: egy frászt. Azért választották meg őket, hogy üssék Orbánt és helytartóit. Ennek megfelelően nem remek ötleteik megvalósítására szerződtek, hanem a dolgok normális mederbe terelésére, revízióra és a korábbi méltánytalanságok és igazságtalanságok orvoslására, megtorlására, illetve az erre irányuló jogi lépések megtételére. Szerepzavaros az az ellenzéki testület, amelyik nem így gondolja.

És akkor nézzük, hogy Egerben mi történt

Mirkóczki Ádám, miközben Oroján toporzékolt, hogy micsoda mészárszék, gyakorlatilag nagyon óvatosan nyúlt az apparátushoz, és a nem derékig politikai komisszár melót végző fogdmegeken kívül senkit nem mozdított el. Közönsége óhajtott volna egy kis fröccsenő vért, ám ez az igény kétségkívül kielégítetlen maradt. Nem forgatta fel Eger életét, nem engedett teret az első rohammal érkező megváltóknak, és lényegében egries tunyasággal patópálkodott az első hónapokban. Van valami szedáló hatása annak a széknek a polgármesteri irodában.

Az elmúlt hónapokból kiderült, hogy az új polgármesternek, elődjével szemben, nincsenek ambíciói a mikromenedzselésre. Szívesen delegál feladatokat, és akár messziről is hív általa megbízhatónak tartott segítőket. Az is látszik, például a mozi esetében, hogy ellenáll annak a nyomásnak, hogy valakit csak a politikai nézetei, aktivitása miatt rúgjon ki, ha amúgy jól végzi a dolgát.

Aztán világossá vált, hogy a begőzölt Fidesz frakció és annak kakaskodó vezére egyáltalán nem akar együtt dolgozni a közgyűlés többi tagjával. Oroján, mint egy Órarugógerincű Felpattanó folyamatosan kereste a konfliktust Mirkóczkival, aki rendre kapható volt egy kis csörtére. Már-már kínosnak hatott, hogy a polgármester egymaga hadakozik, méghozzá meglehetősen közvetlen stílusban a Fideszes szurkapiszkával, ám hamar kiderült, hogy a Jobbikos pártvezető és egykori parlamenti képviselő sokkal jobban élvezi a politikai kecseszkecskent, mint azt elsőként hihettük volna. A Fidesz által keltett hangzavarban a saját frakciótársaik értelmes kérdései is elsikkadtak. Pedig érdekes lett volna megtudni, hogy vajon miért kell ennyi önkormányzati biztos, miért is küld az adóiroda hivatali halandzsával teleírt A4-es ajánlott leveleket ezerszám stb.

És akkor a Fidesz arroganciát kiált

Az új többség megjósolható módon gyanakvóan állt az ügyekhez. A politikai váltógazdaságot ellehetetlenítő, a mindent leuraló politika, ami Habis László utolsó ciklusát jellemezte és hermetikusan zárt hatalmi belügynek tekintette a városvezetést, természetszerűleg vezetett oda, hogy információhiányos, a folyó ügyekből felkészületlen és bizalmatlan többség érkezett a Városházára. Ráadásul elsöprő felhatalmazással. Bár Oroján Sándor szemrebbenés nélkül kijelentette, hogy azért nyert az ellenzék, mert a választási rendszer nekik kedvez, úgymond az ellenzék felé lejt a pálya, ezzel csak gátlástalanságát bizonyította, és ha létezett is szemernyi kétsége az egri polgárságnak afelől, hogy jól döntött, akkor ezt sikerült eloszlatnia.

A Fidesz frakció egy durcásan debilis manó képét sugározza, akikről nehezen jutna az ember eszébe, hogy valaha is kormányképes lehetett. Amikor napirend előtt keménykednek és pl. rendőröket akarnak küldeni a játszótereken „bandázó” fiatalokra, amikor a hírhedten arrogáns Fidesz elnök arroganciát kiállt, mert vérig van sértve, hogy őt bántják, vagy amikor ócska kis csapdákat állítanak és térdcsapkodva ujjonganak, ha a polgármester belebotlik, akkor nem kell azon csodálkozni, hogy a Fideszesek vitathatatlanul kínos leckéztetésének a publikum örül. A dühösen hisztiző, erejét vesztett Döbrögi igazi népmesei mókatár.

Mirkóczki pedig nem csak az egri Fidesz előtt jár több lépéssel, de országos tényezőként szállt be az orbánizmus elleni harcba. Ő szolgáltatott először tömeges bizonyítékot a Kubatov-listák természetéről, ő az, aki leleplezte, hogy a mutyimagyarország rózsás költségvetési számai futóhomokra épültek, amikor kiderült, hogy pártirodákban tett ígéretek a fejlesztés forrásai ésatöbbi. A helyi Fidesz sértett csapata erre gyurcsányozással és a szakértelem hiányával válaszolt. Pont azzal, amivel csúfosan elvesztették a választást. Már az első napon fennhangon kérték számon az új polgármester választási ígéreteit.

Értsük jól: Azok követelik dühödten a választási ígéretek betartását, akik bevallottan Mirkóczki és programja ellen szavaztak a választáson.

Aztán jött a vírus

A járványügy nem egy hölgyválasz. A hezitáló, a döntéseket a végtelenségi tili-tolizó vezetők hamar elesnek az első rohamban. A magyar társadalmat minden szempontból felkészületlenül érte a járvány. Gyakorlatilag az első percben mindenki számára világossá vált, hogy Orbán csak a saját maga által kreált ellenségeket képes legyőzni abban a mesterséges kommunikációs térben, amelyet milliárdokból tart fenn. Az első valós problémára összeomlott a kormányzóképesség mítosza, kiderült, hogy az államgépezet kontraszelekcióra épült működése ostoba fajankók siserehadát takarja. A tudósok és a tudomány elűzése, a tanárok, értelmiségiek megalázása, a buta mamelukok pozícióba helyezése és egy össze-vissza beszélő miniszterelnök azt eredményezte, hogy az új önkormányzati vezetők kaptak egy esélyt rátermettségük bizonyítására. A legtöbben élnek is vele. Míg a Fideszes városvezetők közül néhányan a veszélyhelyzetet arra használták fel, hogy egymaguk fogadják el a költségvetést, maguk alá rendeljék a helyi lapot és kabinetet hozzanak létre, addig Egerben egy felelős vezető képét volt képes felépíteni Mirkóczki.

Ember a gáton

Kezdődött az uszoda bezáratásával, miután a pólósok hazajöttek az akkor már fertőzőgócpont Olaszországból és lementek edzeni, Mirkóczki azonnal fertőtlenítést és zárást rendelt el. (Megjegyzendő, hogy országos vezetői jóváhagyással.) Országos hír lett belőle, még a pólósok amúgy visszafogott vezetője is azon siránkozott, hogy ezzel tönkrement a csapat eddigi munkája, most mennyi pontot veszítenek a mittudomén hol etc. Ki gondolta volna, hogy két hét múlva már bajnokságok sem lesznek és ők önkénteskednek majd a fertőtlenítő pontokon, amiért természetesen tisztelet jár. Mivel akkor a pánik sokkal kisebb szinten volt, a Fidesz politikai rést neszelt, hogy hisztérikus akarnoknak tüntesse fel a polgármestert, aki tönkreteszi Eger büszkeségét, az úszóéletet.

Ezzel párhuzamosan lesből figyelték, hogy észrevesz-e az új vezetés egy Habisék által korábban kért módosított pályázati határidőt, arra, hogy valamit valahova beadjon. Mivel néhány hivatalnok és politikus, aki tudott a határidőről, nem szólt, így persze, hogy nem vették észre. Be is indult a propaganda gépezet, hogy: NA LÁM, HOGY ALKALMATLAN! Még rendkívüli számónkérő közgyűlést is összehívtak a járvány kirobbanásának idejére, ahova csak a polgármester ment el a többségi képviselők közül, és minden eleganciát nélkülözve agyagba döngölte Orojánt és a Fidesz frakciót, majd berekesztette a határozatképtelen ülést. LOL! A Fideszesek ütemérzéketlenségére jó példa, hogy a labdára menésnek álcázott bokán rúgásról is képesek félpályányira lecsúszni. Merthogy ekkorra már Mirkóczki vezető üzemmódba kapcsolt. Az ilyen támadásokat félkézzel hárította. Tárgyalt a Volánnal, azonnal ingyenessé tette a parkolást Egerben, hogy a tömegközlekedést minimalizálják (Budapest még csak most próbálja megoldani ezt a kérdést). Az időseknek élelmiszer csomagokat állíttatott össze, zöld számot és vírusinfót kezdett működtetni, fertőtlenítő pontokat állított fel, jelentsenek ezek bármit is, egyszóval egységet teremtett és demonstrálta a tettrekészségét.

Kétségtelen, hogy a némán tátogó Orbán és a hazudozó kormányzati emberek mellett, ahol a szakértelem hiányát az arrogancia és a terepszínű katonák próbálják pótolni, egy határozott, cselekvőképes vezető képét nyújtja.

Mi várható

Eger jogköreit és költségvetését is látványosan megnyirbálta a kormány. A vírus-recesszió a turizmusra, a borászkodásra, de az autóipar egri beszállítóira is érzékenyen fog hatni. Mivel a város közigazgatási központ, és aránytalanul sok a közpénzből élő háztartás, talán egy kicsit jobb lesz a helyzet annyiban, hogy az állami szektor jövedelme biztosabbnak látszik. Az iparűzési és idegenforgalmi adóbevétel azonban nagyon fog hiányozni, mint ahogy a rengeteg kieső vendégéjszaka is a jellemzően KKV szektorban mozgó magánszálláshelyeknél.

A kormányzati teljesítmény javulása bizonyára nem várható, inkább a király meztelenségének plasztikusabbá válására lehet számítani. Ebben a helyzetben az önkormányzatok ellenzéki vezetőire különösen komoly politikai feladat hárul. Mirkóczki Ádám küzdő üzemmódban van. Egy hajdani utcai harcos párt képviselőjének fekszik ez a szerep.

Az is biztos, hogy Orbánt és helyi fullajtárjait csatában néha le lehet győzni, de háborúban biztosan nem. Aljasságban, kegyetlenségben, munícióban egyszerűen jobbak. Naponta trenírozzák őket egymás és bárki más eltiprására. Rájuk csak a békesség jelent halálos veszélyt. A zsarnokok a háborút megnyerik, de a békét rendre elvesztik. Képtelenek a konszolidációra.

Mirkóczki Ádám polgármester úr komoly esélyt kapott arra, hogy bemutassa, a lövészárokban nagyobb király, mint ökölrázó ellenfelei. A kérdés azonban továbbra is nyitott, hogy békeidőben, a normális ügymenet logikájában, ahol észérveket ütköztetve, barátságos emberekkel kell egyeztetni és kompromisszumokat kötni, vajon hogy fog teljesíteni? Eddig nem rajta múlt, hogy erre nem volt érdemi esélye.

Na, erre még visszatérünk.