Egri rontom-bontom
Amikor a fékek és ellensúlyok rendszeréről elmélkednek messzi fővárosokban, akkor a magyar ember legyint egyet az úri huncutságot hallván és csatornát vált. Messze van ide Makó is, meg Jeruzsálem is. Hanem amikor meg azt látja, hogy a helyi ispánok, szolgabírók és fullajtárjaik kényük-kedvük szerint emelnek várat, vagy dúlnak le utcákat, mert már nincs hatóság, állam, jog, ami ebben akadályozná őket, akkor meg hüledezik. Pedig ahol a hajóágyú elszabadul, ott forgács is van.
Történt például Egerben, hogy a valaha hatalmas és nem különben hatalmaskodó Műemlékvédelem naphosszat szomorította a polgárok és hivatalok életét, kötözködött, basáskodott és olyan elképesztő feltételeket szabott a múlt rekonstruálására, amely miatt inkább hagyták a tulajdonosok összedőlni védett épületeiket. Nem volt az úgy jó.
A ló napos oldalán
Amikor meg a gyorsnaszád letépte istrángjait, akkor a Műemlékvédelmet is maga mögött hagyta. Elvégre ki szavazott a Műemlékvédelemre?! Ki tudja jobban, hogy mi kell a múltból annál, aki a jövőt építi? Szóval elhárult minden akadály, hogy Egerben betonból milliárdokért giccsvárat építsenek, hogy a Bárány uszoda műemlék lelátóját a szeméttelepre hányják, hogy a középkori szerkezetre emlékeztető utcát feláldozzák egy parkoló ház oltárán stb. Szóval nincsenek már fékek, ellensúlyok, hanem itt a lónak a másik, napos oldala van.
Így eshetett meg a minap, hogy a Hivatal, aminek feladatát nem is nagyon lehet tudni, mert oly gyorsan változik, arra ébredt, hogy irodaházra van szüksége. Ez megesik a hivataloknál, még akkor is, ha éppen csökken a létszámuk. Az egri járás, amely nemrégen még nem is létezett, most másfél milliárdért irodaházat építene. Azt most hagyjuk, hogy épületek tömkelege áll kihasználatlanul, beleértve egy egész laktanyát, városszerte. Ráadásul semmi olyan feladat dömping nem sújtotta a közigazgatást, ami indokolttá tenné az irodarendszer bővítését. Azt tudjuk persze, hogy a bürokráciának ilyen racionális kényszerekre nincs szüksége a növekedéshez. Az azonban már sajnálatos, hogy azok, akik elvileg az épített örökség védelméért is felelnek, egy védelemre javasolt ház elbontásával kezdenék a berendezkedést.
Mi is ezzel a baj?
A Kormányhivatal az Egri Járási Hivatalnak új épületet terveztet a Kossuth Lajos utca 15. szám alá. A baj az, hogy ott már áll egy ház, méghozzá elég régen. Volt kaszárnya, nőtlen tiszti szálló, polgárvédelmi központ etc. Az biztos, hogy a XIX században már állt, de valószínű, hogy már korábban is létezett elődje, mert a szomszéd műemlék ház lépcsőháza ebben(!) az épületben található. Hogy mi az igazság a ház történetével kapcsolatban, azt egyszerűen nem lehet tudni, mert
„úgy ítélték bontásra, hogy semmilyen vizsgálatot, feltárást nem végeztek az épület valódi állapotával és előéletével kapcsolatban.”
Azt lehet tudni, hogy már az ötvenes évektől kezdve védelemre javasolt épületről beszélünk – mondta el Dely György Ybl-díjas építész, műemlékvédelmi szakmérnök, Eger korábbi főépítésze, aki egy feljegyzésben juttatta el aggályait a döntéshozóknak, akik nem is reagáltak felvetéseire. Az, hogy ez a védelem vélhetően bürokratikus okokból nem valósult meg, még nem jelenti azt, hogy ne a múltunk egy olyan értékének az eltüntetéséről beszélnénk, amely nélkül szegényebb lesz a város. Hiszen ezzel az erővel a Városháza, vagy a Bíróság épületét is el lehetne bontani, mert azok sem tartoznak a műemléki lajstromba.
A volt főépítész szerint „Az épület bontásával ismét egy „seb” keletkezne Eger belvárosában” Dely György a pályázat kiírását sem kíméli, amikor így fogalmaz: „Tartalmában, a megadott határidőkben egy ötletpályázat szintjét sem éri el. A kiírásban nincs építésztörténeti elemzés, nincs régészet, nincs talajmechanika, nincs szerkezetvizsgálat – szakvélemény (mely megmutatná, hogy mi módon és milyen költséggel menthető meg a ház), nincs a jelenlegi állapotot tükröző felmérés, nincs a szomszédos műemlékről sem, amelyhez viszont közös lépcsőházzal kell kapcsolódni, ráadásul a meglévő különleges lépcső elbontásával. … Az épület bontása egy mégoly minőségi új épület építése esetén is a városkép súlyos sérülését jelentő helyrehozhatatlan hiba lenne. Megőrzése közös ügyünk. Felelősségünk is közös, ha nem is azonos mértékű. Legnehezebb a jelenben felismerni a káros, veszélyes döntéseket, de a felelős gondolkodás lényege pont ez.”
Majd a kertmozinál parkolnak a hivatalnokok
És akkor még csak építészeti szempontokról beszéltünk, az urbanisztikai kérdések, amelyek még lehet, hogy a ma emberének ennél is fontosabbak, elő sem kerültek. Például megint egy ügyfélforgalmat generáló funkció bezsúfolása, az amúgy is ellehetetlenült belvárosba, a hivatal megközelíthetetlensége tömegközlekedéssel, gépjárművel, a fejlesztés indokoltságának alátámasztása stb. Az egyik kiíró, a parkolás törvényekben előírt módon meg nem oldható kérdésére azt válaszolta, hogy akkor a volt Kertmozi telke lesz a bürokrata parkoló. Azt persze korábban a könyvtár fejlesztésére tartották fenn és most is csak ideiglenesen enyhíti a belváros parkolási gondjait. Ennyit az átgondoltságról.
A konzervatív gondolkodásnak ha van lényege, akkor az pontosan az kellene, hogy legyen, hogy óvjuk, átmentjük meglévő értékeinket az utókor számára. Nem romboljuk le azt, ami még jó, és főleg nem hagyjuk lepusztulni. Sugárzó arccal a jövő felé tekintve mindenen átgázolni nem teljesen a mérsékeltek tempója.
Összegezve
Egyáltalán nem jó, hogy most azok a hivatalnokok, akiknek az elhelyezéséről szó van, maguk írnak ki közpénzből egy pályázatot, amelyben az egyetlen opció, amit kínálnak, hogy leromboltatnak egy védelemre javasolt épületet, aztán a saját jelöltjeikből álló bírálókkal elbíráltatják, majd a hatósági fejükkel elkezdik egyeztetni magukkal a terveket, amit végül engedélyeznek. Könnyű belátni, hogy ebben a mechanizmusban, még ha nem is maguk felé hajló kezű szentek is a döntnökök, kódolva van, hogy más szempontok, például urbanisztikai, műemlékvédelmi stb. nem érvényesülhetnek.
És még az sem kizárt, hogy tényleg le kell bontani a meglévő házat, de erre a pályázat szerint is bevallottan nem készült tanulmány.
Persze mire a tervekből építkezés lehetne, már könnyen lehet, hogy a most másfél milliárdos büdzsé a szokásos módon megduplázódik, vagy kiderül, hogy soha nem is volt forrás az elképzelésre, így a beruházás elmarad, és csupán megint néhány tervező jár jól a projekttel.
Valószínűleg az a pár száz milliócska lenne a kisebb veszteség.