Ternyák érsek úr nyilván meghallotta Orbán Viktor kereszténydemokráciát építő hívó szavát, és élt a lehetőséggel, hogy a neki kedves ideákat megossza a KDNP nevű egzekutorszervezet irányítóival valóraváltás céljából. Semmi okunk feltételezni, hogy az egri érsek bármi rosszat akart volna, csupán lépten-nyomon emléket kíván állítani elődeinek.  

Azt sem gondolhatjuk, hogy Ternyák érsek úr túlzónak találta egyháza népszerűségét, ezért igyekezett tenni ellene egy olyan javaslattal, amely hívők és nem hívők mindennapjaiba szól bele, méghozzá oly módon, hogy véleményükre sem kíváncsian, csupán saját remek ötletét erőszakolja egy városra.  Aszinkronitása mind a Vatikán mai szellemével, mind a valósággal, mind Szmrecsányi emlékével szembeszökő.

talizunk a szmrecsiben

A nyilvánvalóan pártpolitikai, ideológiai és nem mellesleg értelmetlen javaslatot Habis László polgármester úr olyan kenetteljesen magasztos farizeussággal vezette fel, mintha nem arról lenne szó, hogy saját univerzumában visszautasíthatatlan kérést teljesít. Megható bevezetőjében Eger üdve és más sallangok mellett óva intette a pártpolitikától a hozzászólókat. Majd feketeöves pártkatonaként gyalogolt át mindenkin, sőt a végén még egy alapos szellőztetést is ígért.

Igaz, lényegében azt mondta, hogy az érsek javaslata egy nagy marhaság, viszont semmi jelentősége nincs, ha ezt akarja, hát legyen. Úgyse fog egy normális egri sem leugrani a Szmrecsányi Lajos Érsekkertbe, hanem marad a neve a közbeszédben továbbra is Érsekkert. Ezt a gondolat-pótló mellébeszélést aztán komoly arccal még ragozta néhány fidesz-droid.

Ha Ternyák érsek úr komolyan gondolná, hogy megértéssel, tapintattal és némi alázattal közelít Eger város közönsége felé egy kéréssel, akkor nem félnótás fullajtárokra bízza a számára fontos ügyet, hanem elfárad a Közgyűlésre és előadja javaslatát, érvel mellette stb. Azzal, hogy rábízta óhajának közvetítését a manapság furkósbottal járó és epében tocsogó kormánypárti duzzogókra, eleve lehetetlenné tette a magasztos értekezést. Ebben bizony nem az ellenzék volt a ludas.

Szmrecsányi Lajos és Károlyi Mihály földet oszt

Ferenc olyan pápa, aki lényegében jófej és szerethető humanista a nem katolikusok számára is, így természetesen a magyar politikai jobboldalon közutálatnak örvend. Szmrecsányi olyan érsek volt, aki a társadalmi nyomást és a korszellemet felismerve elkezdte visszaadni az évszázadok során az egyháza által bezsebelt javakat a köznek. Ráadásul mögötte is állt egy jó arc pápa.

Volt néhány szép gondolat Szmrecsányi érsekről, aki 1919-ben, a Tanácsköztársaság előestéjén, a polgári forradalom alkonyán, bizonyára nagy örömmel ajándékozta a városnak az Érsekkertet. Nagy napja volt Heves vármegyének az a február 25-e. Károlyi Mihály gróf miniszterelnök ugyanis ugyanazon a napon kezdett földet osztani (mondjuk ő a sajátját) Kápolnán, mint Szmrecsányi Lajos Egerben. Lehetett valami a hevesi levegőben. Szmrecsányi, amúgy annak a XV. Benedeknek volt kortársa, aki a békét, a humánumot és az egységes Európát hirdette. (És akinek tiszteletére Ratzinger bíboros felvette a XVI. Benedek nevet és meglépte a pápaság legütősebb reform lépését, hogy lemondott.) Az akkori egri érsek kétségkívül szinkronban volt még Péter trónjával, nagylelkűen adakozott, segítette a Ferences Szegénygondozó Nővérek kongregációját, így támogatva az egri Normát, az ország akkori legnagyszerűbb szegénygondozó intézményét. Na, erről például szó nem esett a Közgyűlésben. Persze mindegy is, mert Szmrecsányi Lajos érdemeit - nagyon helyesen - senki sem vitatta.

Ma az egyházak újra kisgömböc üzemmódba kapcsoltak. Elég csak az ujjongó sikerjelentéseket átnézni, hogy mennyi minden szépül Egerben, és rögtön látható, hogy az európai és a magyar emberek pénzéből számolatlanul jut az egyházi javak csinosítgatására, mely értékek az egyházak könyveinek főösszegét növelik. Igen, mi is gyönyörködünk a paloták, templomok, egyházi iskolák és intézmények pompa-rehabilitációjában, de lehet, hogy örömünket lelnénk az állami iskoláink, kórházunk, tereink rothadó állapotának visszaszorításában is.

Ez az előterjesztés, még ha Ternyák érsek úr nem is annak szánta, színtiszta Fideszes erődemonstráció, hűségeskü és megalázkodás lett a katolikus egyház akarata előtt. Mintha Orbániában eldöntötték volna, felélesztik a radikális szélsőbalos fiatalság után a rég letűnt antiklerikális mozgalmakat is.

Egyelőre csak védekezésképtelen közterületekre rontanak rá

 

Ugyan lesöpörtek minden, Szmrecsányi Lajos valódi emlékét ápolni akaró ellenzéki javaslatot (szobor, emléktábla, sétány, emlékliget stb.), ám az egyik szélsőjobbos javaslat mégis megértésre talált Habis polgármester úr, amúgy aggodalmaskodó lelkében. Nevezetesen, hogy Károlyi Mihályt ideje volna kiebrudalni az egri utcanévadók köréből. Az aggodalom tárgya pedig az volt, hogy abban az utcában emberek laknak, akik bizonyára szavazók is, és mi van, ha nekik semmi bajuk Szmrecsányi Lajos kortársával, Károlyival, aki még Eger díszpolgára is volt egészen 1919. augusztus 23-ig. Szmrecsányi díszpolgárrá avatásáig.  

Akkor ugyanis a korabeli tudósításokból kiderült: „A város képviselőtestülete egyhangú lelkesedéssel díszpolgárrá választotta Szmrecsányi Lajos dr. egri érseket, és Eger város képviselőtestülete egyhangú határozattal törölte Eger díszpolgárainak sorából Károlyi Mihály grófot, »a magyar nemzet megrontóját.«”

Mondjuk, némi árnyékot vet a tekintetes képviselőtestület döntéseire az a tény, hogy akkor városunk éppen román megszállás alatt volt, és egy Dragonescu nevű figura rendelte el aznap a román-magyar közös katonai járőrözést a szőlő tolvajok ellen.

Na, ma nincs megszállás, de mi van a szőlő tolvajokkal?