olvasónapló Al Ghaoui Hesna: Félj bátran című könyve alapján
Milyen mély a nyúl ürege?
Tangó a félelemmel 6/5. rész
Al Ghaoui Hesna Félj bátran című könyvének utolsó fejezetében több társadalmi kísérletet is bemutat, melyek olyan meglepő eredménnyel zárultak, hogy elsőre nem fogja elhinni. Na nem azt, hogy valahol egy távoli laborban ez ne történt volna meg, hanem azt, hogy például Ön is 81 százalékos valószínűséggel ugyanúgy halálos áramütést kapcsolna egy ártatlanra, ha arra utasítást kapna.
„Dehogyis, én biztos nem!”
Nos, azt kell mondjam, a kísérlet eredménye szerint az alanyok 81 százaléka a mellette álló idegen utasítására 460 voltos áramot vezetett egy ártatlan emberbe. Pedig mind dönthettek volna úgy, hogy megtagadják az erkölcstelen „parancsot”, de nem tették. Igen, tudom, még most sem hisz nekem. Nyilván a hétköznapokban a főnöke nem kéri Öntől, hogy vezessen halálos áramot bárkibe.
De vajon kérnek-e Öntől olyat, amit nem szívesen hajt végre? És többször is megtörtént már ez? Egyre durvábbat kérnek? És általában hogyan érzi magát ettől?
Merthogy a kísérlet sem arról szólt, hogy felszólították az alanyt: ölje meg a másikat. Az úgynevezett Milgram kísérlet francia rekonstrukciójakor egy televíziós vetélkedő próbafelvételét szimulálták, és a kísérleti alany fokozatosan egyre nagyobb áramütést adott a kvízjátékosnak ha az rossz választ adott a feltett kérdésre. Fokozatosan, szépen lassan jutottak el a halálos áramütésig. De eljutottak! Bár voltak kísérleti alanyok, akik közben szerettek volna leállni, de utasították őket a folytatásra, és annak engedelmeskedve - a kvízjátékos síró könyörgése ellenére - bizony megtették, amit kértek tőlük. Az alanyok 81 százaléka halálos méretű áramütést mért az áldozatra.
Illetve mért volna, ha valóban áramot folyt volna a vezetékekben. Megnyugtatok mindenkit, hogy mivel ez egy kísérlet volt, így a vezetékekben nem volt áram, valójában senkit nem ért áramütés. Nemhogy halálos, de egyáltalán semmilyen. A kvízjátékost egy beépített színész alakította, aki élethűen eljátszotta a szenvedést.
Most azt hiszi, ennél nincs lejjebb?
Elkeserítem. Sajnos van! Philip Zimbardo hírhedt stanfordi börtönkísérletében pár tucat ember közül gyakorlatilag pénzfeldobással döntötték el, hogy kiből lesz fegyenc és ki lesz a börtönőr. Aztán egy zárkákkal élethűen berendezett alagsorba beköltöztették a rabokat és az őröket, és kamerán keresztül figyelték, mi történik. A kísérlet azért vált hírhedté, mert napok alatt az őrök olyan kegyetlenkedésbe kezdtek a rabokkal szemben (akik egy nappal korábban még egyetemi csoporttársak voltak!), hogy meg kellett szakítani a kísérletet. Pedig az őröknek senki nem adott utasítást semmire. Bár a kísérletet nem tudták végig csinálni, így is számos tanulságot vonhattak le az emberi jellemről.
Elég kétségbeejtő mindez, tekintve hogy a tudatos önismeret hiánya miatt bennünk is ott van (emlékeztetem, hogy Önben is kedves olvasó!) időzített bombaként arra várva, hogy a megfelelő külső inger vagy szituáció hatására robbanjon.
A frissen kinevezett börtönőr (kisfőnök) szindróma
A huzamos ideig az igazságtalanság érzésének kitett emberben feldolgozatlan feszültség halmozódik fel. Az elnyomás érzése miatt kisebbségi érzése támad. Amint lehetősége adódik (mert kinevezéssel nagyobb hatáskört kap), úgy oldja a felhalmozott frusztrációt, hogy olyanokat büntet, akik védtelenek vele szemben. Nyilvánvalóan árt ezzel, de ő valójában csak a frusztrációját oldja így. És ezzel újratermeli magát a probléma, mert akit most éppen büntet, abban feszültség halmozódik fel és alig várja, hogy majd egyszer kisfőnökként kockázat nélkül „revansot” vegyen mindazért az igazságtalanságért, ami vele történik épp. Csak egy tudatos önismerettel rendelkező embernek van ereje megszakítani ezt a láncolatot.
Váratlan csillogás a nyúlüreg legalján
A végére azért hagytam Önnek egy jó hírt. Van itt valami a nyúlüreg mélyén. Valami fényesen ragyogó, valami reménykeltő dolog! Járnak köztünk olyan emberek, akik azon kevesekhez tartoznak, akik nem engedelmeskednek. A Milgram kísérletben is voltak olyanok, akik végül a műsorvezető utasítása ellenére megtagadták a parancsot és megszakították a játékot.
Járnak olyanok köztünk, akik a következményeket is vállalva hangosan szólnak, ha baj van. Akik észreveszik, ha segítségre szorulunk vagy ha igazságtalanság ér minket, és kiállnak mellettünk. Még annak árán is, ha pontosan tudják, hogy ezért ők is bajba kerülnek.
Ők a hétköznapi hősök. Cikksorozatom befejező részében róluk írok. És tartunk egy gyorstalpaló hősképzőt is. A bátorságát hozza, palást nem kell! :)
a cikket
Al Ghaoui Hesna Félj bátran című könyve alapján írta: Ábry Zoltán
lektorálta: Dr. Csernus Imre
stilizálta: Porcsin Zsolt
...végül csak létrejött a személyes találkozó is. A képek az egri Leonardo Club "SOKSZEMKÖZT AL GHAOUI HESNA-val" elnevezésű rendezvényén készült 2018.02.19.-én.
