Nem, nem vonultak tömegek az utcára megvédeni a szólás szabadságát, a magántulajdont, meg egyéb, mára ismét gyűlöletesnek suttogott szabadságvívmányt. Az egri tömegek nagyobbik része éppen a rezsicsökkentést próbálja túlélni, ráadásul úgy, hogy magában keresi a hibát, hogy ha minden így szárnyal, akkor az, hogy ő a földbe állt csak a saját bűne lehet és jobb, ha szégyelli magát. Másik része nem érzi, hogy köze lenne hozzá, hiszen se nem plakát ő, se nem párt. Aztán vannak, akik a térdüket csapkodják, hogy jól meg lettek szívatva a kis mocskok, a rendszer ellenségei, de olyanok is akadnak bizonyára szép számmal, akik azt gondolják, ha a Jobbik plakátját a Fideszes hatalom leszaggatja, akkor nekik több esélyük lesz győzni a választásokon. És persze van a maroknyi nyertes, aki a kezét dörzsöli, hogy jól van ez így.

Nem a plakátot tépik, a jogállamot

Ez az állami tépés nem a Jobbikról, vagy Simicskáról szól. Azok, akik nem szívelik a Jobbikot és ezért sunyin hallgatnak, Orbán rendszerének cinkosai.

Nem mondom, hogy könnyű egy demokratának kiállni a Jobbik plakátjainak érinthetetlensége mellett, de ha helyén van az értékrendje, akkor nem is nehéz. Ez ugyanis nem a Jobbik, hanem a demokrácia, a szólásszabadság és a jogállam melletti kiállás. És az nem érv, hogy ezek az értékek a Jobbiktól valaha elég távol álltak. A liberális demokráciában és jogállamban a szarháziaknak is vannak elidegeníthetetlen jogaik. Az a Kádár rendszer egyik legaljasabb mondása volt, hogy akkor vannak jogaid, ha teljesíted a kötelességeidet. Az volt a jogfosztás ideológiai alapja, hogy aki nem szereti a rendszert kötelességszerűen annak jogai sincsenek.

Ezeket tépik Fotó: Jobbik

Ráadásul a Jobbik nagy utat tett meg Simicska hátán, hogy helyet cseréljen a jobbszélen a Fidesszel. Sok macskát kellett ahhoz megsimogatni, sok ordas eszméért rajongót kellett áttanácsolni Orbán Viktor táborába, hogy mára nyomokban komilfó párttá váljon. Még naponta el kell viselnie, hogy a magát „demokratikus ellenzék”-nek nevező pártok ezt a jelzőt azért használják, hogy megkülönböztessék magukat a Jobbiktól. De nem ez a lényeg.

A lényeg az, hogy az üzenetek közvetlen eljuttatásának utolsó lehetőségét is el kívánja zárni a hatalom. Ehhez asszisztál a rendőrség, a kormányhivatal, az önkormányzat. Az nyilvánvaló, hogy jövőre Egerben sem lesznek szabad választások. Szavazások lesznek csupán, mint minden báb-demokráciában. A választáshoz ugyanis nem szavazófülke, urna meg titkosság kell csak, hiszen az a diktatúrákban is hiánytalanul megvolt, hanem alternatíva. Az alternatívához sajtó, agytröszt, pénz stb. szükségeltetik. A politikai váltógazdaság kelléke a váltótárs. Orbán ezt számolta fel, lehetetlenítette el, és ez még akkor is így van, ha minden Fideszes a nyilatkozata elején krokodilkönnyeket hullat a kimúlt ellenzék miatt. Legalább a véres kést ilyenkor eldughatnák.

Egerben sincs ellenzék

Az, hogy mára Egerben sincs komolyan vehető ellenzék, egyszerűen a kiépült zsarnokság természetéből következik. Persze, hogy rossz képességű, kontraszelektált, vagy éppen lánglelkű, de szalonképesnek nem nevezhető figurák azok, akik egy ilyen közegben még hajlandóak megjelenni. Meg akik itt ragadtak a hajdani demokratikus berendezkedésből, mert úgy alakult, hogy ez lett az életük. Őket hívja megvetően megélhetési politikusoknak a mai megélhetési politikusok sokasága.

És persze nincs társadalmi támogatás sem. A zsarnok legfőbb fegyvere a közöny. Azt sugallja, hogy egyik kutya, másik eb. Akkor minek váltani? Ismerős ugye a nép kádári szlogenje: „Jobb, ha ezek maradnak, ezek legalább már megszedték magukat!” Annyi, hogy most szelepnek még Hofi sem kell, hiszen ott van Hegyeshalom. El lehet menni. Már Egerben sincs olyan család, ahol a rokonságból ne tántorgott volna ki valaki. A hazautalt és az itthoni rokonok által 27%-os áfával elköltött külföldi jövedelemnél nagyobb üzlet nincs. Mondjuk azért lenne.

Ma Eger utcáin tinédzsereket és nyugdíjasokat látni. Közélet már rég nincs. A kiállítások, beszélgetések, előadások résztvevői már névről ismerik egymást. Pár aktív és nyugdíjas értelmiségi. Új arc csak elvétve akad. Kit érdekel, hogy plakátokat szaggat a hatalom. Sajtóvita sem alakulhat ki, hiszen a helyi TV, a rádiók, a napilap, az ingyenes városi magazin, a pénzzel kitömött propagandaportál mind Mészáros, Vajna, vagy valami más nevű Orbán Viktor tulajdonában vannak. Ők jogtalanul kihelyezett plakátokról beszélnek és eszük ágában sincs beszámolni a demokráciát ért egyik legnagyobb támadásról Egerben. A „jogosan” kihelyezett plakátokon viszont Egerben is lépten, nyomon azt állítja a kormány, hogy egy idős bácsi, és egy nagyváros azt tervezi, hogy mindenki adjon az erőszaktevő gyilkosoknak 9 millió forintot. Persze ezeket nem szaggatja senki, ez ma Magyarországon kézenfekvő, helyes üzenet.

Mirkóczki Ádám (Jobbik) párbeszéde a rendőrrel, a kormányhivatalnokkal sok mindenre rámutat, de leginkább arra, hogy ha nincs ellenzék, akkor az ellenállás veszi át a szerepét.

Na, az sem lesz szép történet.