Az ország keleti részében is egyre kevesebb a szakember
A munkaerőhiány fő okai
A HR szakemberek tapasztalatai szerint nem ritkán fordul elő, hogy miután a munkavállaló megszerzik a vállalkozás által megkívánt készségeket és szakmai kompetenciákat, tovább áll és valamely nyugati megyében, ritkábban külföldön keres munkahelyet. A folyamat ráadásul újabb problémákat szül. Az így keletkezett munkaerő-utánpótlást nagyon nehéz orvosolni, mivel a kelet-magyarországi fizetések nem tudnak versenyezni a nyugati-megyék – nem is szólva a külföld – bérszínvonalával. Ha ez így marad, akkor a helyi vállalatoknak nem lesz esélye a munkaerő-vándorlás megállítására. Békés megyét például az ezredfordulótól eltelt 17 évben már a teljes lakosság 5 százaléka hagyta el. Ebből 14 ezer munkavállaló.
A szakképzett munkaerő megtartása is nagy probléma
Az egyik legnagyobb hazai munkaerő közvetítő cég regionális szóvivője szerint a munkaerőhiány fő oka nemcsak a kevés iskolapadból kikerülő jól képzett szakmunkáshiányra vezethető vissza. Legalább ennyire problémás a szakmájában már kipróbált jól szakképzett munkaerő megtartása is a kelet-magyarországi régióban. A külföldi vállalatok és persze a gazdaságilag fejlettebb nyugat-magyarországi régiók elszívó hatása az elmúlt években nagymértékben éreztette hatását. A hiányszakmákban dolgozók már Kelet-Magyarországon is meglehetősen könnyen váltanak munkahelyet, ami megnehezíti az itteni cégek helyzetét a hosszútávon való tervezésben. A hazai állásportálok adatainak átnézése után azonnal szembetűnik, hogy a térségben – különösen a Debrecenhez, Egerhez, Szegedhez hasonló méretű magyar városokban, illetve vonzáskörzetükben –a három leggyakrabban előforduló hiányszakma az asztalos, a villanyszerelő, lakatos és a CO-hegesztő. Utóbbiakon túl bizony szinte mindegyik megyében komoly szükség lenne jól képzett mérnökökre és persze segédmunkásokra is.
Hiányszakmák képzései Kelet-Magyarországon
Bár kétségtelen, hogy az elmúlt években történtek konkrét kormányzati intézkedések a hiányszakmákban tanulók számának növelésére, a folyamat továbbra is elég aggasztó. A kelet-magyarországi régió hiányszakmáiban tanulók számát Magyarországon semmiféle statisztika nem rögzíti, így nehéz messzemenő következtetéseket levonni a közelmúltban bevezetett ösztöndíjrendszer hatásairól is. A tanulókat leginkább az ösztöndíj az, ami vonzza, nem pedig a konkrét szakmával megvalósítható pályakép. Utóbbi egyúttal azt is jelenti, hogy erőteljesen megkérdőjelezhető a tanulók konkrét szakma iránti hosszú távú elköteleződése. Ha végiggondoljuk meglehetősen aggasztó, hogy napjainkban, Ausztriában már több mint 60 ezer magyar dolgozik, nem is szólva Németországról, ahol ez a szám már a 90 ezer főt is meghaladta. Feltételezhetően ezek a számok tovább növekednek majd, hiszen egyre több cég foglalkozik a külföldi munkákra való toborzással is.