Pedig a regény egriekről szól és jórészt Egerben játszódik. Meg Marseille-ben, meg a Don-kanyarban. Ráadásul siker és remekmű gyanús. A Könyvhét hangzavarában csak egyike volt a sok újdonságnak, ám ahogy a kritikusok és a közönség túlesett a kötelező nagyságok, hírességek művein, kézbe került Kácsor Zsolt negyedik könyve, A haminckét bolond is. És elég jókat gondoltak róla.

„Hát, ez káprázatos.(…)Egyszerre sodró történetmondás és apró jelekkel oda-visszautalgató, finom szerkesztés, kamaszregény meg történelmi regény, az érett férfi lelki-mentális válságának képe, meg családregény, s mindez letehetetlenül olvasmányosan, olykor rejtői humorral, máskor szívszorító tragikummal. (...) Ha végigrohantunk a történeten – ahogyan az olvasó is egészen biztosan gyorsan és élvezettel végigolvassa majd…” – írja az ÉS kritikusa.

A Moly.hu meg így: „Kácsor Zsolt nagyszerűen éri el, hogy a lélektani ábrázolás mentén haladó cselekmény olyan izgalmas, helyenként fordulatos legyen, akár egy kalandregény. Mégsem könnyű olvasmány, én csak lassan tudtam haladni vele, mindezzel együtt azt mondanám, hogy letehetetlen. (Bár nyilván máshogy, mint egy kalandregény.)”

A gyorsuló fogyás is azt mutatja, hogy a fura egri család- történelmi- és kalandregény az irodalomkedvelő publikumnál révbe ért.

Az egrieknek kötelező, de nem csak a „kövér Linckelhan polgármester”, vagy Babisch alpolgármester miatt, akiről megtudhatjuk, hogy „Albabischnak” csúfolták örökös másodhegedűs szerepe miatt, s kinevették folytonos bölcselkedéséért, amit vélt államférfiúi erényei csillogtatása céljából a nyilvánosság előtt gyakorolt, ő ugyanis tüntetően igyekezett türelmet tanúsítani azok iránt, akiket különben mélyen megvetett.” Hanem a Tündérpart, a negyvenes és a hetvenes évek egri miliőjének mesteri megidézése okán. Hogy hogyan vezették a hülyék a bolondokat a mészárszékre. A Don-kanyarba, vagy egy kisvárosi szerkesztőségbe. Mert a bolondság itt önvédelem, hiszen ép elmével nem lehetett kibírni sem a nyilasterrorba forduló Horthy korszakot, sem a kommunista terrorból agysejtzabálóvá szelídült Kádár-rendszert.

Az egri Mazurka család története generációkon, rendszereken átívelve mutatja meg micsoda bolondok vagyunk, hiszen büszkén dőlünk be újra, meg újra a legátlátszóbb politikai aljasságoknak. Mindezt csak azért, mert feketeöves senkik azt ígérik, hogy látszunk majd valakinek a magasztos hazugságok által. Hát nem. A Harminckét bolond hősei senkik lettek-maradtak. Legtöbbjük halott senki. Esetleg hősi halott senki.

Nyilvánvaló, hogy ezen a tájon előszeretettel gyilkolnak a fantazmagóriák. Nincs menekvés, nincs remény. Az egyetlen valóban magasztos kimúlás egy bolond Mazurka hősi halála, amint feleségét védelmezi. Na, arról nem beszél majd soha senki.

Indulnak Fotó: Hevesi Sándor

Kácsor regénye irodalmi mű, olyan városban játszódik, ahol a minap egy futóbolond „irodalmárt” díjazott a hatalom, ám ahol remek irodalmi szalon is működik, ahol tüntettek Esterházy ellen, de Márairól nevezték el a mulatós tömegkultúra szabadtéri színpadát. Ahol újra állították a Don-kanyar poklába meghalni küldött egriekért felelős eszme falloszát, de Bródyt és Gárdonyit összebékítették szobraikkal egy csendes ligetben. Szóval bolond egy hely, bolond egy ország. Erről is szól A harminckét bolond.

Járjanak utána.