Hungaricum a mi Bikavérünk lett. Most már nem eszkábálhat büntetlenül a Château Margaux, vagy Romanée-Conti Egri Bikavért zsíros tallérok reményében, mert az Hungaricum, a miheztartás végett. Lett volna annyi eszük a csigaevőknek, hogy Frankicummá teszik a párizsit. Akkor most nem lehetne az is páratlan magyar csoda, még ha nem is övezi kodifikált csillogás, mint Ács Gedeon síremlékét, a Bánáti Bazsarózsát, vagy a Homoki Varjúhájat és Nősziromot. Nagy a sora a mi értékeinknek.

   Ám az igazi Hungaricum maga a Hungaricum. Az egymás vállát veregető nádorok, az „értékességről” kegyként passzust adó hatalmasságok és az ezekért versengő önbecsüléshiányos alattvalók. Ha lenne bennük tartás, akkor legalább egy pillanatra elhinnék, hogy naná, hogy magyar a magyar. Valamelyik Hungaricum agyú valóban azt gondolta, hogy az Egri Bikavér vagy akár a Szekszárdi Bikavér nem Hungaricum? Vagy azt, hogy nemes dolog kikiáltani, hogy mely magyar magyarabb a magyarnál? Hogy a hagyományaink, az itt honos növények, műemlékek, hegyek, völgyek vagy akár más népektől átvett fűszerek, mint a paprika, ne lenne magyar? Persze, hogy az. És akkor is az marad, ha több hamburger meg pizza fogy, mint kürtőskalács, vagy éppen a Heineken forgalma nagyságrendekkel nagyobb, mint a legnagyobb magyar borászatoké. Attól ugyanis semmi nem lesz jobb vagy népszerűbb, hogy magyar. Lehet a szívünknek kedves, de a kitántorgók tanúsága szerint akár utálatos is.

   Hungaricum a rendelői sorállás, Bróker Marcsi, Repülős Gizi, a szomolyai kátyúk, a szilvásváradi ellopott-lovarda, a 4-es metró, meg a negyedszázada épülő egri bekötőút, de még a nyáron is fűtést igénylő parkolónélküli egri fauszoda, a parkolásra alkalmatlan parkolóház, meg a milliárdokért újjáépülő betonvár is.

   Persze nem ez a lényeg, hanem az, hogy hihetetlen hatalmunk van a világ értéktár-programjában. Ha megkérdeznek egy magyart, hogy mi jut eszébe Olaszországról, akkor már sorolja is: pizza, spagetti, Velence…Angliáról Big-Ben, emeletes busz , Stonhenge… Ausztriáról Práter, Mozart, bécsi szelet stb. Bizony, mi is részei vagyunk a nagy értékítélőszéknek. Azt ugyanis, hogy mit tartunk egy országban értékesnek, nem az adott ország állami intézménye dönti el, hanem a külvilág. Képzeljünk el egy olyan randit, ahol egy hölgy úgy mutatkozik be, hogy: Helló, Rozi vagyok, iszonyú jó a bokám, hamvas a bőröm a vállamon, csodásan látok mind a két szememmel. Rozi egyébként 120 kiló, csak a vállán hamvas a bőr, és csakugyan csodásan lát mindkét szemével. Egyébként tényleg bájos.

   Szóval a Hungaricum egy önámító, önértékelés-zavaros svindli. Még a Kiváló Áruk Fórumánál is nagyobb sületlenség.

   Az Egri Bikavér meg jó. Néha a szekszárdi jobb, de az egri borászok baromi ügyesek, és vissza fogják venni a vezetést. Ennek a Hungaricumos hülyeségnek a dacára is.