Jól példázza a felülről szerveződést, hogy az úgynevezett szereplőkről így ír „A tagság jól reprezentálja a város kulturális, közösségi életében érintett szereplőket, kiegyensúlyozott módon bevonva mind a köz-, mind a magán-, mind pedig a civil szektor képviselőit.” Ezeket a szereplőket az önkormányzat választotta ki, és döntő részük a helyi hatalom szatellit szervezete, vagy egyenesen 100%-os tulajdona. Ez az a pont, ahol a társadalmasítás szándéka már nyilvánvalóan elbukott. A szereplők döntő része feketeöves pályázat vadász, politikai kinevezett, vagy függelmi viszonyba zárt végrehajtó. Szó sincs elkötelezett városi polgárokról, tenni akaró kultúrhérókról.

A kulturálisan élvezetes jövőt az Önkormányzat, az EVAT Zrt, az Érseki Vagyonkezelő Központ, az Egri Városfejlesztési Kft., az EKMK és még vagy nyolc szervezet fogja kijelölni. Nyilvánvalóan biztonsági játékra ment Habis László és a Fidesz.

Különösen szembeötlő, hogy mennyire kerüli a projekt a valóban érintettek bevonását, hiszen a városban ténylegesen és hangsúlyosan létező, és a stratégia fő célkitűzéseit képviselő ifjúsági egyesületek közül egyetlen egy sem került a HACS közelébe.  (Part, Agriart, Kepes stb.) De a hatalommal kritikus, önálló, ám közéletben aktív civil szervezeteket is távol tartották a diskurzustól.

 

Az anyag állításaival szemben a nyilvánosságot kifejezetten szűkítően, brancson belüliként értelmezték. Erre jó példa, hogy a valóban jelentős elérésű és a közügyekben tevékenyen résztvevő lakossághoz eljutó médiumokat egyáltalán nem vonták be aktív módon a kommunikációba. (Egri Ügyek, HEOL, Egri Szín stb.)

 

A kitűzött célok általánosak, semmitmondóak, bármely Eger méretű város fejlesztési koncepciójában megjelenhetnének. Az anyag innovatív elemeket nyomokban sem tartalmaz.

Teljesen világos, hogy a hatalmas tanulmányt búvópatakként a Gárdonyi Kert fejlesztése szövi át. Mivel a Gárdonyi Kert valóban fontos és jó minőségű projektnek számít Egerben, ezért a szerepeltetése messzemenően indokolt. Azonban a Brancs megálmodóinak erőteljes érdekérvényesítő képessége, normális esetben nem eredményezhetné intézményük projekten belüli túlsúlyát, a források irreális arányú allokációját. Mindez persze annak a következménye, hogy a projekt intellektuális hiányban szenved, így természetes, hogy azok az érdekek válnak dominánssá, amelyek képviselői szellemileg vehemensebbek.

Érdemes vitatkozni a fő célkitűzésként megjelent helyi identitás erősítésével is. Eger azon kevés városok egyike a felmérések szerint, amelyet az itt lakók is szeretnek. Százmilliókat költeni a helyi identitás erősítésére, mint célra, nyilvánvaló bullshit szöveg. A helyi identitás nem erősíthető, hanem erősödik majd magától, ha egy élhető, kedves, mosolygós, egymást segítő, tisztelő és szerető polgárokkal teli helyet sikerül kialakítani közösen a városból. Ez a dolog a családokban, az óvodában és az iskolákban kezdődik. Na, róluk nem szól az anyag.