A józan ész elmenetele
2016.09.30.09:11
Nagy a tétje az október 2-i népszavazásnak. Nem, nem a Vallon utcát elárasztó iszlamisták eljövetele a kérdés, hanem a józan ész elmenetele. Persze, a józan ész jelentős része már elhúzott itthonról Londonba, Bécsbe, illegalitásba, így a kérdés, csupán az, hogy a maradék józan eszünk mennyi is? Vajon több-e mint a fényt kapott és beégett szellemi féltekéje az országnak? Hát most kiderül. Nem, nem a kultúránk megvédéséről szól ez a népszavazás, hanem Orbán és rendszerének kulturálatlanságát hivatott megóvni.
Félreértés ne essék. Az igazi tét az, hogy érvényes lesz-e a népszavazás, a többi csak duma. Ez ugyanis népszavazás, azaz nem választás. Ilyenkor az a feladat, hogy a népszavazást kezdeményező - jelen esetben az egyetlen magyar állampolgár, aki ilyenre képes az Orbán Viktor miniszterelnök -, megkapja-e a többség támogatását. Az láthatóan lényegtelen, hogy mihez. Mindenhez. Beleértve a hamuban sült pogácsát is. Azt már tudjuk, hogy milyen a győzelmi kommunikáció, hiszen amikor csupán egy választást nyert, annak „fülkeforradalom”, nyugdíjlenyúlás, kertvégi stadion kisvonattal lett a vége. Mert, mint utalt rá, hát ha egyszer erre kapott felhatalmazást, akkor megbüntetné őt a választópolgár, ha nem építené magát olyan erőssé, hogy mélységes gyökereit még egy mindent elsöprő erő se legyen képes megingatni. Mert ha ő dől, akkor nem az a baj, hogy bukik vele a kompánia, hanem, hogy rádől a körülötte lebzselőkre. Márpedig tudjuk, hogy a tudjukkik pont ilyen ingatósak, meg döntősek.
Szóval a tét egyszerűen az, hogy ennél a mérőpontnál már sikerült-e olyan pavlovi reflexeket kialakítani a lényekben, hogy azok kék-sárga feliratok hatására testükkel-lelkükkel adóznak a feltétel nélküli hit oltárán, megvédve testükkel-lelkükkel a bálványt, vagy esetleg ezen még tovább kell-e dolgozni. Bizony, az igazi fontos következtetést akkor lehet levonni, ha érvényesen szavaz több mint 4 millió ember, vagy akár akkor is, ha ezt közvetlen csalással el tudják érni. A lényegen ez nem változtat. Akkor a kísérlet sikerült, a kívánt eredményt, a „Point of No Return”-t elérték. Ha nem, akkor fokozni kell a nyomást, aminek sajnálatosan nagyok a költségei, ráadásul így a végéhez közeledve egyre bonyolultabb megoldásokat igényel. Nem beszélve arról, hogy másnap az egész világ csupán egy pattogó gumifoxit lát, aki azt kiabálja, hogy de hát több volt a nem, több volt a nem! Aha, a népi ellenőrnek adja be azt, hogy de hát több volt a párizsi, mint a papír, amikor a tíz deka csak nyolcra sikeredett.
Orbánnak sikerült belemanővereznie magát az érvényesség mindenhatóságába, a nemzeti sorskérdésbe, a megerőszakolt szőke angyalkák víziójába. Innen viszont tényleg nincs visszaút.
Városnéző dilivonat suhan a Dobó téren
Szépséges kép a lakájmédiában: Szegény egri polgármester, színidirektor, borász meg egyéb kegyenc kövérlászló szopóálarcban riogat a kínai kövön. Brüsszel pénzén toporognak és nyilatkoznak a lakájmédiának, hogy a múltkor a rezsit, most meg az országot fogják megvédeni. 1552 egy sima Fradi-Dózsa meccs volt ehhez a mostani háborúhoz képest, ahol az univerzum erői, inklúding a Pápa, összefogtak, hogy bekebelezzék a brüsszeli pénzből újjáépített beton várunkat. A moziigazgató Kubatov-listákkal csönget rémülten lakásról-lakásra, mintha a Die Hard, Drága pici életem karácsonyi epizódjára toborozna statisztákat. Vegyük észre, hogy mind meghalunk, hát nem látjátok??? Ide nem jön migráncs!
Persze, hogy nem jön. Igaz, ha akarna, akkor jöhetne, mert semmi nem akadályozná meg az összes német törököt, hogy becuccoljon a cseboxba Szulejmánt nézni, de valahogy nem akar. Ők ugyanis nem hülyék, mint ahogy a németben dolgozó egri srácok sem azok. Csak tudnak számolni, és inkább a nyugati hanyatlást választják, mint a magyar prosperitást. Szegény toporgók ott, kövérlászló szopóállarcban, azon a német pénzen mutyizott kínai kövön tényleg nem értik, hogy nincs népszavazás, nincs kérdés, nincs tét. Hűségeskü van naponta, óránként, percenként. Vagy nagyon is látják, de az egyik azt hiszi, hogy akkor mégsem lesz bekötőút, a másik meg mehet vissza a balettba táncolni. Jobb az ilyet elkerülni, úgyhogy rohadt migráns.
Van persze helyzet, a menekültválság egy komoly dolog, így a megoldása is komoly embereket kíván. Rájuk kéne bízni, ők már dolgoznak rajta. Műveltek, okosak és keresztények. Ez utóbbi csupán azért fontos, mert jó eséllyel emberséges megoldás születik. Mint ahogy a fiuk ügyében is ott, a Dobó téren és szerte az országban kövérlászló szopó állarcban.
Ugyanis ha lekerül fejükről a bohócsipka, meg a kövérlászló szopóálarc, akkor nagyon fogják élvezni, hogy Európában élnek. Abban a keresztény világban, ahol a szeretet és a megbocsájtás sikeresebb deal, mint a bosszú és a gyűlölet. Van rá pár ezer évnyi tapasztalatunk, úgyhogy mérget vehetnek rá.
Ha persze sikerül érvényessé machinálni a népszavazást, akkor fellélegezhetnek: marad a sipka, meg a kövérlászló szopóálarc. Nemkülönben a járandóság. Ám, ha nem sikerül elég támogatót begyűjteniük, akkor Orbán szomorú lesz. Hiába a hamuban sült pogácsa, ha az ő talpasai már a lehetetlent sem képesek teljesíteni. Lesz nemulass, ihaj-csuhaj, jelentsen ez bármit is.
Azok a hülye lények meg kényelmesen eszik otthon a vasárnapi rántotthúst az ő kegyelméből, meg a paprikás krumplit, a húslevest meg kitudja, hogy miféle luxusszeméttel tömik magukat a plázákban. Még a szélsőjobb is elbizonytalanodott, mert ugyan utálják ők a migránst, de Orbánt meg főleg. Migráns nincs, Orbán meg van. Jól fel van adva a lecke, hogy a nincs ellen érdemes-e szavazni, ha a van ettől még jobban lesz?
Akinek van kedve hülyéskedni egy kicsit, az menjen és szavazzon két X-szel, biztos, ami biztos. Akinek meg simán van jobb dolga, az maradjon otthon. Így lesz a legjobb.