Gál Judit nyilván kiváló óvónő. Nem véletlen vezeti az intézményét időtlen idők óta. Ugyan nem világos, hogy mióta, mert az előterjesztés szerint 18 éve, viszont ezelőtt 7 évvel azt mondta egy jegyzőkönyvben, hogy már 14 éve óvodavezető. Elviselte a korábbi szocialista vezetéstől kapott kinevezését és átvészelte a Gyurcsány érát is óvodavezetőként. Egészen biztos, hogy remek szakember. Sőt, a minap Szent Johannaként tiltakozott az ellen, hogy a Felsővárosba migránsokat telepítsenek a tudjukkik, akik ha látnak egy lakótelepi lakást, rögtön megtömnék kultúránk gyilkosaival. Nincs is ezzel semmi baj. Mármint azzal, ha valaki kényszert érez ilyesmik kamerába mondására.

Baj azzal van, hogy a megkérdezett Fideszes képviselők értetlenül állnak már a kérdés felvetése előtt is, hogy nem érzik-e cikinek egymás kitüntetgetését? „Hiszen jól végzi a dolgát, megérdemli” – mondják. „Nem érhet hátrány senkit csak azért, mert képviselő” – így egy másik. „Nincs ebben semmi jogellenes.” „A szocik is a haverjaiknak adták.” Unalomig ismert mondatok a „most mi jövünk” alapállásából. Így lesz föld, mosógép, napkollektor, üzlet és kitüntetés az államtól. Megdöbbenésük őszinte, nem értik mi a gond.  Nehéz is elmagyarázni.

A közbizalomról

Ugyanis a közbizalomról van szó. Arról, hogy a választott képviselők a választók érdekeit szem előtt tartva végzik munkájukat. Amíg ez így van, addig élvezik a köz bizalmát. Ha magukat tüntetik ki megbízással, díjjal, akkor azt a látszatot keltik, hogy a néptől kapott hatalmukat önös érdekeik céljaira használják fel. Ez még akkor is így van, ha egy polgár, vagy polgárok csoportja javaslatára adományoznak maguknak díjat. Ők ugyanis függelmi viszonyban vannak a hatalom gyakorlóitól. Szépen példázza Gál Judit kitüntetési javaslatában ez a mondat a fenti problémát: ”Önkormányzati képviselőként is az óvodai hálózat fejlesztéséért dolgozik.” Ez egyfelől nem egy nagy mutatvány, hiszen ez a dolga, másfelől pedig rávilágít a rendszer paternalista, kijáró jellegére. Olyan ez, mint amikor a párttitkár és a tanácselnök fő érdeme az volt, hogy intézett utat, iskolát, bútort, színházat stb. Ez az érdekvezérelt hála is megjelenik ebben az előterjesztésben. De megjelenik benne az orbáni önfényezés üzenete is: Olyan jók a kormánypárti képviselők, hogy náluk jobb nincs is, ők azok, akik mindenkinél méltóbbak a díjakra, a vezetésre. Nincs párjuk, alternatívájuk. A totális rendszerek rosszízű és röhejes gyakorlata köszön vissza ebben a kitüntetési javaslatban.

Ráadásul Gál Juditot, az elismert igazgatónőt hozza ezzel Gál Judit politikus kellemetlen helyzetbe. Nem világos, hogy hol éri meg ez az árát. Gál Juditnak nem kellene cáfolnia azt kádári mondást, hogy a „díjakat nem kapják, hanem adják”.

Up! Fotó: egriszin.hu

 Aczél György soha nem adott magának Kossuth díjat. Ha valaki ezt javasolta volna, az megnézhette volna magát. Ő Pilinszkynek adott, az „övéi” felzúdulása ellenére. Nem azért, mert jó ember volt, hanem azért, mert jól politizált.