Ha az egészségügyben feudális, kegyúri viszonyok voltak/vannak, akkor ez Egerre hatványozottan igaz volt. Az egri kórház először szemléletben, aztán presztízsben, végül felszereltségben és működőképességben maradt le az országos intézményektől. Már a rendszerváltás előtt is azt mondták debreceni orvosis barátaim, hogy azért Egerbe jönni elég ciki.

A Hospinvest jött és vitt

 A 2000-es évek elejére világossá vált, hogy sem a struktúra, sem a tőkehiány nem teszi lehetővé az egészségügy önerős reformját. A világban akkor jelentkező pénzbőség is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a liberálisok által vezetett szaktárca, még ha eseti jelleggel is, de belefogjon egy modernizációs-privatizációs kísérletbe. Ennek az lett volna a lényege, hogy néhány kórház működését (tehát nem a vagyonát) magánkézbe adnák, hogy azt egy professzionális működtető szervezet irányítsa, kihasználva a közös beszerzés, az egységes működés előnyeit. Ráadásul az elképzelés kiküszöbölte volna azokat a hátrányokat és egyenlőtlenségeket, amelyeket a kórházi kiskirályságok okoztak. Ez lett volna a Hospinvest, aki saját tőkét, világbanki pénzt és nyugatos menedzsmentet ígért a garantált piacért. Nem kértek többet, mint amennyit az állam addig költött, ráadásul önerőből fejlesztettek volna, amiért szabad kezet és kiszámítható finanszírozást kértek. A soha meg nem válaszolható kérdés így aztán a levegőben maradt, hogy tudniillik működhet-e ilyen modell egy nem több biztosítós környezetben? Merthogy az egészségügy nem csak hogy üzlet, de a világ talán legnagyobb üzlete. Ezért nem szabad korrupt állami hivatalnokokra, rosszul fizetett és ezen a téren alulképzett orvos igazgatókra bízni, hanem egymással versengő biztosítók ellenőrzése alá kell vonni, akik szintén a piacon versenyeznek szolgáltatásaikkal a biztosítottak kegyeiért, mint ahogy az a világ fejletteb részein honos – gondolták anno a liberálisok.

Amikor a Hospinvest megérkezett, hamar kiderült, hogy a főorvosi kar hatalomvesztése miatti, egyébként normálisnak mondható ellenállása olyan váratlan támogatást kapott a Fidesz részéről, ami gyakorlatilag ellehetetlenített minden normális diskurzust. Törtek-zúztak a kórházban a demontsratívan felmondó egészségügyiek, letépték a tapétákat stb. Ne feledjük el, hogy nem sokkal 2006. után vagyunk, amikor a felhergelt jobb és szélsőjobb minden eszközt jogosnak gondol a hatalom megszerzéséhez. Egerben sem volt ez másképp. A dühös orvosok és az akcióba belerángatott szakszemélyzet a kiszivárgott hangfelvételek tanúsága szerint  hetente tartott gyűlölet szeánszokat a Habis László (Fidesz) polgármester által rendelkezésükre bocsátott művelődési házban. Magukat Kórházvédőknek nevezték el, és még Dobó esküjét is elmondták a Hotel Eger báltermében. Listákat készítettek a Hospinvesstel együttműködő orvosokról, nővérekről, azokról, akiken majdan meg kell torolni a gyalázatot, azaz azt, hogy a munkát választották. Azonnal megjelentek a balhés figurák, akik malaccal mentek a Közgyűlésre, kereplővel, síppal randalíroztak lépten-nyomon, vagy valamilyen más mániájukhoz találtak terepet a magából kivetkőzött társaságban. Jól példázza a közhangulatot, hogy amikor az Egri Szín azt kérdezte Habis polgármester úrtól, hogy mit szól arra a felvetésre, hogy a Hospinvest, akár Eger határában egy új kórház felépítésébe is belefogna, akkor három nap gondolkodási időt kért a válaszra. A harmadik napon felhívta a sajtósa a lapot, hogy a polgármester úr azt üzeni, hogy nem ismer semmilyen Egri Szín nevű orgánumot. Pompás idők jártak akkoriban. Is.

 A Hospinvestnek mégsem a helyi ellenállók vetettek gáncsot, ők csak egy kis kellemetlenséget okoztak. A Hospinvest projekt azon bukott meg, hogy a szocialisták elbizonytalanodtak, bűnbakokat kerestek, tele lett a gatyájuk az újabb fronttól, ráadásul átszabták a finanszírozást, ami sem a Hospinvestnek, sem a Világbanknak nem tetszett, mert így már nem működött az eredeti üzleti modell. A Hospinvest csődöt jelentett, aminek egyik nem várt mellékterméke lett, hogy a kórház minden addigi adósságát eltűntette. Az egri kórház lett az ország egyetlen adósságnélküli ilyen intézménye. Ráadásul a szocialista megyei vezetés még egy több milliárdos fejlesztési pályázatot is megnyert, az önerőt pedig biztosította.

A Kórházvédők jöttek, maradtak, mennek

 A választás után a Fidesz teljesítette ígéretét és kiszolgáltatta a Markhot Ferenc kórházat a Kórházvédőknek. Ők adták az igazgatót, váltottak le, neveztek ki vezetőket. A kórház egy év alatt a nullából egymilliárdos adósságot csinált, és ez az összeg minden konszolidációs törekvés ellenére újra és újra megjelent a könyvekben. Egymást érték a botrányok, büntetőügyek. Az érettségi nélküli, okirathamisító Kórházvédőből lett igazgatóhelyettes sztorija csak a kezdet volt. A kórház gázolajának eltűnése miatt, a Kórházvédőből kórházigazgatónak kinevezett főorvos a vádlottak padjára került költségvetési csalás miatt.

 Hamar kiderült, hogy az orbáni politika által faltörő kosnak használt és feltüzelt Kórházvédő társaság nagyobb kárt csinál, mint ami még elviselhető. Ráadásul arra is képtelenek voltak, hogy a megnyert pályázati beruházásokat elkezdjék. Az egészségügyi kormányzatnak nem maradt más választása, mint egy erős felhatalmazással bíró válságmenedzsert küldeni Egerbe rendet rakni.

 A Kórházvédők, akik úgy érezték, hogy megnyerték a háborút, most azzal szembesültek, hogy a békét elvesztették. A válságot, amit kezelni kell, pontosan ők okozták. Történetük ezen a ponton összeér az ország történetével. A helyzetbe hozott akarnok dilettantizmus még nem garancia a nyugodt építkezésre. Az állandósult hisztériakeltés és ellenségkép teremtés ellehetetleníti a munkát, a kapcsolatokat. Ma Egerben nem létezik olyan család, akinek ne lenne egy-egy horrortörténete az egri kórházban uralkodó viszonyokkal kapcsolatban.

 A válságot kezelni kinevezett igazgató azzal szembesült, hogy egyes kiváltságos idős doktorbácsik a fizetésük mellé még jó párszázezret számláznak a kórháznak, gyaníthatóan azért, mert a kórházvédelemben jeleskedtek. Elismert szakembereket azért fokoztak le és tettek távoli, kis osztályokra, mert a forradalom helyett a gyógyítást választották, és szerződtek annak idején a Hospinvest-tel stb. Mivel az új vezetés gyaníthatóan ismeri az árakat, a béreket, és tudja, hogy mi mennyibe kerül, ezeket a rendellenességeket rögtön kijavította. Lett is erre ribillió.

Doktor Pócs, az utóvéd

 

 Dr. Pócs Alfréd, aki a Kórházvédők emblematikusan színes egyénisége, most is szapuló fokozatba kapcsolt. Korábbi nyilatkozatait olvasva kiderül, hogy még a szóhasználata sem sokat változott az évek alatt. Pócs doktor azon kesereg lépten-nyomon, hogy minden milyen rossz. Ő elment a képviselőkhöz, a kormányemberhez, a polgármesterhez. Még az államtitkárnak is írt. Mindenkinek elmondta, hogy minden milyen szörnyű. És valóban szörnyű is, többek között Pócs Alfrédnak is köszönhetően, aki élharcosként küzdött azért, hogy olyan viszonyok alakuljanak ki az egri kórházban, aminek a vége egy válságmenedzser kinevezése lett.

 Pócs doktor nem mindennapi közéleti figura. Civilben néha lefoglal ezt-azt, például az algyői gázmezőt, a szentkorona vagy valami más szakrális holmi nevében. Esetleg irredenta, antiszemita manifesztumkat jegyez olyan témákban, amelyek a  rovásírás elkazárosításától kezdve a „Nagy Magyarország földje által” megszentelt országzászlókig terjednek, de ha kell, előad a „Szkíta Jézus” témakörben is az egészséges életmódról.

 Nyilvánvalóan nincs abban semmi kivetnivaló, ha egy orvos szabadidejében a bolondériájának hódol. A szkeptikusok úgy vélekednek, hogy a vallással nincs dolguk, hiszen a hívő emberek nem tényként, hanem hittételként tekintenek meggyőződéseikre, tehát a tényeket tisztelőkkel nem kereszteződnek útjaik. A veszélyes az, ha az  igazságnak vélt meggyőződés nevében akcióba lendülnek a fanatikusok. Gond akkor van, amikor a fixa ideák társadalmi rombolóerővé válnak, mert képviselőikhez hatalom is társul. Egy orvostól a közvélemény inkább szkepszist, mint szepszist vár.

 Nem tettek jót dr. Pócs Alfréd szakmai megítélésének korábban azok az esetek sem, amelyek során például úgy látott el egy beteget szúrt sebbel, hogy a fejébe beletört késpengével engedte haza az ügyeletről, vagy egy másik, nagy sajtóvisszhangot kiváltó esetben egy mozgássérült fiú szülei jelentették fel, mert kérésük ellenére sem utalta be szájsebészeti ellátásra a sérült gyereket, így nekik kellett Budapestre szállítani, ahol azonnal megműtötték. Az Egészségügyi Felügyelet egymillió forintra büntette a kórházat az ügyben.

 Pócs doktor a Magyar Orvosi Kamara Heves Megyei Szervezetének elnöke. Egy neve elhallgatását kérő doktor elmondta, hogy egyszerűen nem emlékeznek rá, hogy mikor és hányan választották meg. Több orvossal beszéltünk az ügyben, akik nem kétlik, hogy jogszerűen került Pócs a testület élére, de hozzátették, hogy mindez az apátiának köszönhető. Egy másik orvos arról beszél, hogy emlékei szerint a kórház Tudományos Bizottsága soha nem terjesztette fel dr. Pócs nevét főorvosi kinevezésre, de ez valahogy mégis megtörtént. Ez az orvostársadalom felelőssége, hogy nem figyelnek oda saját dolgaikra. Nagyon keveseket hoz lázba egy kamarai választás. Most az történik, hogy doktor Pócs már nem csak, mint kórházvédő, hanem az Orvosi Kamara nevében - hangsúlyozva, hogy ő 800 orvost képvisel - lép fel az egri kórház vezetése ellen. Egy másik, vezető beosztásban lévő orvos felháborodva mondja, hogy a kamara nem szakszervezet, annak teljesen más a funkciója, mégis „Frédi” úgy tesz, mintha az orvosok és a betegek érdekeit védené a kórházzal szemben. Szerinte az is elgondolkodtató, hogy a 800 tagból miért csak 44 támogatója van, amikor petíciókat ír. Ugyanakkor Pócs Alfréd maga nyilatkozza, hogy a legnagyobb problémája az, hogy "Azt érzem, hogy újra beköltözött a kórházba a Hospinvest szelleme. Az igazgatónő a Hospinvest embereivel vette magát körbe, azokkal, akik anno a Hospinvest romboló rendszerét kiszolgálták." Mondjuk ez a kifakadás sok mindent megmagyaráz. Újra nyakunkon a modernizáció.

 

Akkor most mégis mi van?

 

 Hat, azaz hat év(!) csúszással elkezdődött a még a szocialisták által összegrundolt fejlesztés. Az új vezetés jól lobbizott, így Habis László polgármester és Nyitrai Zsolt képviselő kétségkívül hathatós közbenjárásával sikerült a beruházást mai színvonalú gépekkel kiegészíteni, ráadásul az elvesztegetett idő miatti drágulást is kompenzálta valamelyest a tárca. Ez olyan örvendetes hír, ami kétségkívül figyelemreméltó. Ugyanakkor az egészségügy romokban hever. Az egész országban felszínre törtek az eddig szőnyeg alá söpört problémák és indulatok, az orvoshiány, a pénztelenség. Nem sok jele van a reformnak, és pénz nélkül a szektor előbb-utóbb összeomlik, sőt van aki szerint már össze is omlott. Pénz helyett óriásplakátot adni, hogy rendbe tettük az egészségügyet, már nem akar működni. Propagandával nem lehet műteni. Sem.

 Az elmúlt nyolc évből tízben Orbán kottájából húzták a talpalávalót, így az átkos örökségre való hivatkozás is faramuci. Azok a Fideszes politikusok, akik élvezettel nyújtották kezüket a jó nagy botrányt okozni képes Kórházvédőknek, már régóta magánkórházakban és magánorvosokkal kezeltetik magukat és családjukat. Nekik a Kórházvédők, akik közül a derék had amúgy is a közben ellenféllé lett Jobbikra szavazna, mára teher lettek. A mór mehet. Csakhogy nem megy, hanem újra tölt. Ennek vagyunk ma tanúi. A kórházban építkezés folyik, méghozzá igen jelentős. Biztosan meg lehetne szervezni jobban, hatékonyabban, hogy a gyógyítás is működjön, ha egyébként tudna működni. Zavartalanul azonban biztosan nem fognak menni a dolgok. Lesznek elvágott vezetékek, tévedésből elzárt csövek által okozott vízhiány és még egy csomó, valóban veszélyes helyzet, mert két veszélyes ipar, az egészségügy és az építőipar most egy helyre költözött. És mit mondjuk, ismerjük magyarországi képességeiket. A helyzet zavaros, hát persze, hogy előkerültek azok, akik ilyenkor szoktak halászni. A zavaros helyzet mögött pedig látni kell a tragikusat is. Olyan ez, mint amikor a szobapincért anyázza egy dühös utas a kiöntött vörösbor miatt a süllyedő hajón.

 Az „1001 orvos hálapénz nélkül” csoportban a 2700 tag között négy egri orvost lehet találni. Ebből három rezidens. Arra a kérdésre, hogy ha a kamarai elnök ténykedésével, az egészségügyi kormányzattal, a fenntartóval és lényegében a rendszerrel szemben ilyen komoly kritikáik vannak, akkor miért nincs legalább egy, egyetlen egy orvos, aki szót emelne az állapotok miatt, hiszen maximum azt kockáztatná, hogy mehetne külföldre tízszerannyiért dolgozni, vállvonogatás volt a válasz.

Na, valahol itt van az állatorvosi ló elásva.