Mi az, hogy elindult! Habis László polgármester és Nyitrai Zsolt országgyűlési képviselők egyenesen manifesztummal örvendeztették meg az egrieket. Pontosabban az Egrieket, nagy e-vel, mert így kezdik: „Tisztelt Egriek, magyar és európai polgárok!” És fokozzák: „…egy sor olyan fejlesztés valósulhat majd meg, amely nemzeti, európai szinten is kiemelkedő lehet: összeköttetés az autópályával,…” Bizony, merjünk kicsit, de európai jelentőségűt álmodni, mondjuk egy autópályabekötőt (yesss!), amit pont a Fidesz nem épített meg legutóbb. Hát így. A bejelentés heroikus küzdelme a magyar nyelvvel, a ragok és mellékmondatok szövevényével elismerésre méltó. A hajráegerezés orbanizmusával pedig világossá teszik, hogy dehogy akarnak ők kulturális főváros lenni, még csak kulturáltak sem, csak nyomják a gagyin vigyori Fidesz popot, ami éppen most égett a szájukra pedagógus ügyben.

Hogy volt

Tizenkét évvel ezelőtt részt vettem az akkori elképzelések alakításában. Pontosabban az alakításban nem, de néhány összejövetelre ellátogattam, ahol jó volt látni, hogy az akkor még aktív, bár régi fényükben  hál’ istennek megkopott kulturális hivatalnokok hogyan hiszik el, hogy a „Magyar Athén”-nek dukál az európai kulturális rang és elismerés. Mindezt azért, mert megsúgta egy miniszteriális ember, hogy az esélyek számottevőek. Az meg ugye már ígéret. Az akkori pályázat mottója ez volt: Eger – nyitva. Így aztán hajtották a „Város a város alatt” bolondériát, amely nyilvánvalóan a se nem attraktív, se nem fenntartható ötletek közé tartozott, hiszen a város alatti pincerendszer bármilyen evilági anyag megrohasztásán kívül másra nem igen alkalmas. (Megjegyzem, azóta született egy épkézláb terv, amely persze annyira jó volt, hogy gyorsan elsüllyesztették.) De nem ez volt a baj, hanem az, hogy a pécsi pártember erősebb volt, mint az egri. (Meg a miskolci és a debreceni is, akik a második és harmadik helyen végeztek…) Legalábbis evvel nyugtatta magát a kudarcot vallott szervező csapat.

„A kultúra

úgy hull le rólam, mint ruha másról a boldog szerelemben”

  Pedig Pécs intellektusa, ha egyáltalán létezik ilyen egy város esetében, nyilvánvalóan nem állt paritásban Eger intellektusával, ha egyáltalán létezik ilyen. Mert ezzel a mostani pályázattal is körülbelül ez a baj. Nem, nem a szellem, a kultúra és az intellektualitás egri hiánya, az adottság, hanem az arra vágyás hiánya. Aki ma Egerben azt szorgalmazza, hogy a város adja be a pályázatát az Európa kulturális fővárosa címre, az vagy naiv, vagy rosszban sántikál. A sandák nyilván tudják, hogy Eger nem is nyerhet. Ők politikai hasznot remélnek, vagy az előkészítésből származó megbízási munkákból akarnak részesülni. Tudják, hogy a legjobb üzlet a fióknak tervezgetni.

   2004-ben még voltak a késő Kádár-rendszer sztenderdjei szerint jó minőségűnek mondható népművelők, intézményvezetők, akik akartak valamit. Még voltak tehetséges fiatalok, akik Egerben képzelték el a jövőjüket és akartak valamit. Még voltak politikusok, akik nem akartak folyton jóljárni, bár már nagyon kevesen, és már ők sem ugrottak el a személyre szabott pályázatok elöl. Csak azért mondom mindezt, mert akkor még létezett valamiféle alapnak hihető képzelmény, ami arra sarkalhatott sokakat, hogy ha van politikai ígéret, akkor érdemes belevágni, mert lehet, hogy van az a pénz, amitől kulturáltak leszünk.

Most

   Most olyan állapotban van a város, hogy mindössze talán ha egy művész él és alkot itthon, ő is az utcán, összefagyva keresi a kenyerét. Szellemileg kiürült kulturális intézményrendszer, politikusoknak éneklő óvodások, menekülő emberek ellen kiadott EU ellenes hűségnyilatkozat jellemzi azt a városvezetést, amely ellenszavazat nélkül nevezte ki újabb öt évre Blaskó Balázst színházigazgatónak. Ebben persze nem az a szörnyű, ami az egri színházból lett, az csak tragédia, hanem az, hogy már másik jelölt nem is jelentkezett direktornak. Blaskó volt az egyedüli, aki akart itt színházat igazgatni. Eger kulturálisan, hogy finoman fogalmazzunk, nem kívánatos. Ezért is mókás a pályázati indulás ötlete.

   Beszélik, hogy a pályázat hivatásos álmodói szerint a „fény” kerülne a középpontba. Aha, mindig mondják is a világban, ha Eger szóba kerül New Yorktól Tókióig, hogy az bizony a fény városa. Mondjuk tavaly meg a „Fény éve” volt Egerben, így aztán a tényleg világszínvonalú anyaggal rendelkező Kepes Intézet kapott 2 millió forint támogatást egy rendezvénysorozatra, míg egy irredenta emlékművet 70 millióból építettek újjá a buzgó városatyák. Jó, a fény és a világosság nem mindenhol járnak kéz a kézben.

Igen ám, de

   Hogy mondjak valami jót is: a széltolók mellett a naivak talán fontosabbak ebben az ügyben. Ők azok, akik nem adják fel. Itt szeretnének élni és boldogok lenni. Mindegy is, hogy miért ragadtak itt, kényszerből, egy rossz döntés miatt, vagy csak kalandvágyból, lokálpatriotizmusból. Ez a pályázat jó alkalom arra, hogy számba vegyék a helyzetet, találkozzanak, beszélgessenek és meséljenek arról az álomról, amelyikben kulturális pezsgésben élnek. Kiderülhet, hogy remek dolgok is vannak Egerben. Minden hatósági vegzálás ellenére hasít a Zöld Pecsét, ahol egymást érik a kiállítások, koncertek, a Gödör tulajdonképpen közpénzek nélkül is működik. Molnár Ferenc irodalmi szalonja olyan oázisa a könyvbarátoknak, ahol a magyar irodalom legnagyobbjai, akik persze a világirodalom élmezőnyébe is beletartoznak, adják egymásnak a kilincset. A szimfonikus zenekar meg az országon belül elég jó zenekarnak számít, a magyar zenekarok meg a világon belül számítanak elég jónak, szóval érdemes barátkozni a gondolattal, hogy van egy elég jó színvonalú zenekara a városnak.

    Ha a Bródy Sándor könyvtárnak a városi közművelődésben, kultúrában és művészeti életben betöltött vezető szerepét nézzük, akkor hamar kiderül, hogy az intézményi forma nem törvényszerűen egyenlő az idősödő hölgyek közpénzen fenntartott kaszinójával. A könyvtár azért olyan, amilyen, mert a lelkesedést, a szakmaszeretetet és a tenni akarást nem lehet előírni, az egy közösségnek vagy sajátja vagy nem. Az egri könyvtárnak sajátja. Szóval van egy-két jó dolog Egerben, igaz nem a most pályázatot szorgalmazók miatt, hanem ellenükre.

   Nem az egriek igénytelenek. Talán kicsit belenyugvóbbak az ajánlatosnál, de én például ezért kifejezetten szeretem Egert. Nem olyan kényelmes a lét, ha állandó az izgés-mozgás. Aggaszt is, hogy naponta támadják meg az országot. Persze azért a renyheségnek és a szellemi restségnek van egy elviselhető határa, amit városunk már régen átlépett. Az azért egy szép kép, hogy az a város-anya/atya, aki előző nap egy gombnyomással kinyírja a kultúrát, másnap a magán Kultúrszalonban tülekedik a helyért, hogy hallgassa Kulkát, Alföldit.

Akkor mit lehetne tenni?

   Mondjuk csinálni egy jobb, élhetőbb Egert, ami nem kulturális főváros akar lenni, hanem csak kulturált európai város. De ez nem ennek a pályázatnak a feladata, ez csak egy jó apropó, hogy gondolkodjanak ezen azok az egriek, akiknek van ehhez szervük. Ebben a pályázatban a legjobb az lehetne, ha szurkolnánk, hogy egy közeli, kelet-magyarországi nagyváros (Miskolc, vagy Debrecen, de inkább Miskolc) nyerné el a címet.

Turizmus rulez!

   Ez lehetőséget adna Egernek, hogy turisztikailag  rácsatlakozzon az eseményre. Nagyon fontos, hogy ESZÉBE SE JUSSON SENKINEK, HOGY KULTURÁLISAN akarjon kapcsolódni. Abból megint gyöngyfűzés, értelmetlen beruházás, vár építés és szélhámos turisztikai-kulturális rendezvényszervezők pénzlopó nyomulása lenne. Ez egy jó apropó ahhoz, hogy Eger rendbe tegye azt, ami egyébként nincs olyan rossz állapotban, de komoly fejlesztésre szorul - a turizmusát.

   A turizmus területén, ellentétben a kultúrával, léteznek a városban jó szakemberek, sikeres vállalkozások. Csak a közpénzekből teremtett-működtetett attrakciók ócskák (Vár, Érseki Palota, Dobó tér, Márai Központ, strand stb.), a többi virul. A rakétaként ívelő egri gasztroturizmus simán a kultúra része, és lám, egy fillér támogatást nem kap a Macok, a Zsálya, a Szenátor, vagy az 1552. Természetesen ez így helyes. Ám az, hogy a várhoz cca. 6 parkoló tartozik, és a 6 milliárd sem volt képes ezt bővíteni, hogy a Belváros csinosítgatása miatt megszűntek a belvárosi parkolók, a parkolóház inkább büntetőjogi, mint közlekedésszervezési kategória, pont elég indok lehet arra, hogy Eger kapjon egy új, turistákra kihegyezett parkolási rendszert. Szólok, hogy itt sem fog menni a Mühlhausen módszer, hogy majd a Sóház utca közlekedési rendjét megálmodó „szakemberek”  oldják meg a problémát. Tessék külső segítséget kérni.

   Jó alkalom lehet ez az egységes egri szállásfoglalási rendszer bevezetésére, a Belváros decibel rendeletének és funkciójának átgondolására, a Szépsszonyvölgy, Demjén és Egerszalók integrálására ingyenes Hopp On Hopp Off járatokkal stb. Hja, hogy ehhez rendbe kéne tenni az önkormányzat által kicsinált TDM-et, hogy az ágazatot azok irányítsák, akiknek ez érdeke? Hát, lesznek fájó pontok.

   Ráadásul, ha egyszer megépülne a négysávos autópályabekötő, akkor az egriek kulturális életminősége is ugrásszerűen megjavulna, hiszen a Katonába, vagy a Vígbe jó 20 perccel rövidebb lenne az út. A Kistályai úti pacalostól pedig Bécsbe, Berlinbe, Párizsba autópálya vezetne. Elhúzni így könnyebb lesz, de visszatérni is.